Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)

III. A szombathelyi püspökség szervezete és kormányzata a dualizmus idején

Az esperesi kerületeket illetően, István Vilmos 1902. február 16-ai beiktatását követően kisebb egyházkormányzati reformot hajtott végre. Az eleve nagy kiterjedéssel bíró, de az urbanizáció okán a lakosságszámra nézve is folyamatosan növekvő Szombathelyi esperesi kerületet - Székesegyházi, Szombathely Alsó és Felső esperesi kerület elnevezéssel - három részre osztotta, úgy, hogy a szombathelyi plébániát közvetlenül a nagyprépost felügyelete alá helyezte. A Felső kerületbe került a Szombathelytől észak-nyugatra eső Dozmat, Ják, Kisunyom, Nárai, Ólad. Ezekhez a szintén nagy kiterjedésű Rohonci esperesi kerületből átcsatolta Csém és Nagynarda plébániáit. Az Alsó kerülethez került a Szombathelytől dél-keletre eső Bőd, Szécsény, Szentkirály, Szentléránt, Szentlőrinc és Vép.50 A Székesegyházi kerület megegyezett a székesegyházi főplébánia területével.

1908-ban a vasvári alesperesi kerületet is megosztotta alsó és felső kerületekre. Az alsóhoz került Baltavár, Csehimindszent, Felsőoszkó és Kám, míg a felsőhöz Egervár, Gerse, Győrvár, Szarvaskend és Vasvár.51 Ez utóbbi reformra azonban - feltehetőleg a plébánosok vagy az esperesek ellenkezéséből fakadóan - nem valósult meg.

Az egyházkormányzat legalsó szintje a plébánia, amelynek élén a plébános áll, akit a püspök nevez ki. A plébánia fő temploma, anyaegyháza a plébániatemplom. Ebben s ennek leányegyházaiban, vagyis a plébániához tartozó többi templomban miséznie, - s a bünbocsánat szentségén kívül szentségeket kiszolgáltatnia más felszentelt papnak - a püspök, s más olyan személy kivételével, aki az egész egyházmegyére kiterjedő joghatósággal (jurisdictióval) rendelkezett - csak a plébános engedélyével lehetett.52 A plébános feladata az anyakönyvek (keresztelési, bérmálási, házassági, halálozási) vezetése. Javadalma a plébániaföldek bevételeiből, a házastársak vagy özvegyek által kötelezően fizetendő ágy- vagy párbérből, más néven karcjárandóságból, a misealapítványokból,53 az egyes egyházi szolgáltatások után fizetendő úgynevezett stóladíjakból, valamint, ha ez szükségesnek mutatkozott,

50 SzEL, Püspöki körlevelek 1903.1. 1. sz.

51 SzEL, Püspöki körlevelek 1908.1. 125. sz. Lásd ehhez: Pál 2011. 176.

52 Körnek 1894. 342.

53 A kegyes alapítvány célja, hogy huzamosabb időn keresztül az alapítványt tevő vagy más elhunyt lelke üdvéért évente egy, esetleg több szentmisét mutassanak be. Az alapítványok tőkéjét a plébános kamatra kölcsönözhette.

^ 31 «r>