Gazdák Lapja, 1910. június (9. évfolyam, 23–26. szám)
1910-06-25 / 26. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA 26-ik szám hogy a választások alkalmával a szövetkezők serege döntő tényező volt. A szövetkezetek ellenségei ott tévednek, hogy nem tesznek különbséget az igazi szövetkezetek és a szövetkezeti elnevezést bitorlók, de voltaképpen uzsoráskodó intézmények között. Pedig a különbség igen nagy. Ez utóbbiaknak vannak bűnei, amelyeket ostorozni kell, de a támadók tegyenek különbséget. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó falusi szövetkezetek, a Hangya fogyasztási szövetkezetei, egytől-egyig becsülni . való gazdasági és kulturmunkát végeznek, irtják a pénz és áruuzsorát, nevelik a népet kereskedelemi ismeretekre, szabályozzák a fogyasztást, megteremtik az értékesítést oly helyeken, ahol azelőtt a falu népe teljesen védtelenül ki volt szolgáltatva az áru- és pénzuzsorásoknak. Az ily munkásságért föltétien dicséret illeti meg a szövetkezeteket, nem pedig támadás. Ha pedig hozzávesszük még, hogy a szövetkezetek irányzata mindenkor nemzeti és hazafias volt, és bizony nagyon sok vidéken az országnak csupán a szövetkezet védője a magyar állameszmének, beláthatja mindenki, hogy a szövetkezeteket ért támadások a magyarság ügyének is rossz szolgálatot tesznek. Reméljük azonban, hogy a jobb belátás úrrá lesz a szövetkezétek ellenségei fölött s a közeljövő megmutatja, hogy a szövetkezetek morális erején nem fog győzedelmeskedni a fékevesztett önzés. Erdélyi G. Munkásbiztositási határozat Felmerült konkrét tényből kifolyólag elvijelentöségü határozatban mondotta TÁRCA. ~ÍHKrAz asszony. — Aggyon Isten, E’sván gazda! — Kelmédnek is. — Há’ hová igyekszik Es’ván szomszéd ilyen melegbe’? — Tudja az ördög, a’ tudná megmondani, még jó magam se’ tudom. — Maga se ? — Nem a’! Mérgibe azt se tudja az ember mi’ csinál. — Talán csak nem az asszonyával van valami baja? — Avval biz a’. — Ennye, ennye, -1- vakarja a fejét — hát oszt min kaptak össze megin ? — Min e ? Igazában tán magam se tudom. Össze lehet az asszonnyal veszni mindenen. — Pedig nem is olyan rossz az a maga asszonya. ki a tnunkásbiztositó hivatal, hogy az alkalmazott munkába lépésének a pénztárnál való be nem jelentése esetén a mulasztást elkövető munkaadó az illető alkalmazottnak betegségéből kifolyólag a pénztár részéről kiszolgáltatott összes segélyek által okozott költségeket megtéríteni tartozik. A korcsmák vasárnapi bezárása. Végre, megjött az első fecske! Mennyi kéryényezés, mennyi beszéd, mennyi deputációzás volt már avégböl, hogy a kormány rendelje el a korcsmák és pálinkárnérések vasárnapi munkaszünetét. A törvényhatóságok szabályrendeleteket hoztak, saját hatáskörükben akarták megcsinálni azt, amit. a kormány nem akart általánossá tenni az országban. Sajnos, sem a kérvényezésnek, sem a deputá- ciózásnak nem volt semmi eredménye. A törvényhatóságok szabályrendeleteit pedig nem hagyta jóvá a kormány. Hiszen, csak hogy egyebet ne említsünk, a Hangya legutóbbi kongresszusa szintén kérelmezte a korcsmák vasárnapi munkaszünetének elrendelését, ámde kérelmét érdemlegesen nem intézték el. Hogy miért, miért nem, arra elfogadó magyarázatot adni nem lúd senki. A mindenkori kormányok hivatkoztak az állam pénzügyi érdekeire s abban a véleményben voltak, hogy a korcsmák vasárnapi bezárása a bor és szeszadó csökkenését vonja maga után. Pedig ebben a dologban valamennyi pénzügyminiszter, valamennyi belügytni— Nem-e? — felelte felcsattanva István — nem tudja azt kend, azt csak az tudja aki ismeri. — A kutyafáját neki, kelmed is hamar megharagszik ám. — Há’ mán hogyne haragudnék meg, mikor minden szóér rám támad. Olyan nyelve van, hogy a szomszédfaluba is meghajják — ha rákezdi. — De kend se haggya magát? — Nem is — mondta István hetykén — még sokszor a nótáját is elhúzom ! — Tán csak nem? — De biz’ a’. Most is megverve hattam otíhun, mer’ mán nem állhattam a száját. — Hát Es’ván szomszéd minden apróságér’ igy megveri? — Hunnan tudja kend, hogy ap- róságokér’ — kérdezte szinte üvöltve haragjában István — tudja azt kend ? ott vót? Nem élt maga soh’se még egy napot se vele, nem tudhatja mijen jó fajta lélek az. — Hőm. niszter tévedett. A korcsmák és pálinkamérések vasárnapi bezáratásának nem az a főcélja, hogy a nép kevesebbet igyékj mert elvégre inni való szükségletét vasár- és ünnepnap előtt való napon is beszerezheti, ha épp inni akar. A korcsmák vasárnapi munkaszü- netének legfőbb célja az, hogy különösen a falusi népet megóvjuk a kor- mázással járó nagy anyagi és erkölcsi veszedelmektől, a mértéktelen dőzsöléstől, az ezzel járó eladósodástól, duhajkodástól, verekedéstől, sőt, mint legutóbb az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szociális szakosztálya helyesen rámutatott: a nemzetközi szocialista mételytől. A legfőbb indoka tehát a korcsmák vasárnapi bezáratásának az erkölcsi pusztulás megakadályozása A vasárnap munkaszüneti nap, tehát több alkalom van az erkölcsi züllés minden fajtájára. Maga a tétlenség is, amelyet nem hiába neveznek az ördög nyugvó párnájának, ösztönszerüleg készteti az embereket a koicsmák, a korcsmában található könnyebb fajta szórakozások keresésére, az ivásra s ennek végső következmé- nyére: a duhajkodásra. Mindezek dacára, amint említettük, a kormány nem igen akart hallani a korcsmák vasárnapi munkaszü- netéröl. Kétszeresen örvendetes dolog tehát, amidőn arról kapunk értesülést, hogy a kormány és pedig elsősorban a belügyminiszter ebben a kérdésben megváltoztatta eddigi álláspontját. Szi lágy vármegye törvényhatósági bizottsága jutott abba a kellemes helyzetbe, hogy a korcsmák, sörházak és pálinkamérésekröl alkotott szabályren— Biz a’ — dühösködik István — még az is gazember, aki annak igazat ád vagy pártját fogja. — Na-na Es’ván gazda, nem azér’ mondtam én, mintha kend vón a hibás. — Ok nélkül én uccse verem meg — Nem is olyan embernek ismerem én kendet. István becsületérzetének tudatában megelégedetten köhintett, mikor megszólalt a másik ismét. — Persze, hogy nem lehetett kend a hibás... István valami szitok félét dör- mögött a fogai közt a felesége ellen. — A múltkor is beszélték a faluba, hogy valami csuprot hajtott a kelmed fejéhez az asszonya. István eddig csak nézett a társára, ennek hallatára ráncba szedte homlokát. — Micsoda? — kérdezte szikrázó szemekkel. — A falunak az én házamra van gondja? V
