Gazdák Lapja, 1910. május (9. évfolyam, 19–22. szám)
1910-05-07 / 19. szám
4-ik oldal 19-ik szám és ezekből kifolyólag magas pénzbeli érték dolgában az eredeti és a floridai utánter- melt Sumatra-dohányt megközelítené, hazai talaj és klimatikus viszonyaink mellett előállítani nem tudunk; de azért érdemes volna a minőség javítása érdekében legalább kísérletet tenni hazánkban is valamely kevésbe kerülő árnyékoló termelési móddal, különösen a barcsi körzetben, mint ahonnan tudvalevőleg amúgy is a legtöbb, habár olcsóbb fajú szivargyártáshoz alkalmas anyag kerül beváltásra. Azon vállalkozó szellemű termelőknek, kik érdeklődnek a dolog iránt, a következő igen egyszerű methódust ajánlanám kis területen, i—2 holdon, kisérlettételre: A kísérletre szánt — lehetőleg szabályos egyoldalú négyszögalaku — terület széle ültettessék körül két sor, az északi oldalon négy sor, seprőcirokkal vagy tengerivel; a tábla belsejében pedig két sor cirok, vagy 2 sor tengeri után 5—6 sor dohány ültettessék, utána újra cirok és igy tovább. A szélekre ültetett cirok illetve tengeri soroknak az árnyékoláson kívül szélfogó hatása is lenne, ami különösen az uralkodó szelek iránya felől kívánatos. A fenti kísérlet természetesen úgy végrehajtható, ha erre az illetékes dohánybeváltó felügyelőségektől engedély kéretnék, mert a szabályok szerint a dohány között idegen növény nem termelhető. A cirok inkább ajánlatos árnyékoló és szélfogó növénynek, mint a tengeri. A cirok féleségek közül a florenci sepröcirok ajánlható, amely 3 méter magasra is megnő és e mellett magtermése nagyobb, szakáll-termése pedig sokkal hosszabb és értékesebb, mint a közönséges seprőciroké és igy mint melléktermény is szép jövedelmet ad. A cirok könyve, a miből a történelmet tanulja, avval nem nagyon pászolna a mese. De a paládi rigó bánja, hogy mikor volt. Az a fontos, hogy mi volt, meg hogyan volt. Nem kalandárium az ember, hogy a mikort is tudja. — Pedig volt. Valamikor a tatárjárás idején volt. Első voltáé vagy második az a tatárjárás, számolja ki a tanító ur, az ért hozzá, a szegény ember a riska ellését ha számon tartja az is elég. Szóval jöttek a tatárok. Szátmár fe- lől-e vagy Berektől, a jó ég tudja, az is lehet, hogy éppen Egri felöl hozta erre őket a rossz. Elég abból annyi, hogy jöttek. Sebesen jöttek, mint a szélvész, éhesen. Osztán nem is kenyérre volt éhes a kutyafejü tatár, hanem húsra, vérre. Nem marhahúsra, finomabbra. Emberhúst evett a beste csordája. Mire a mikolaiak hirül vették, hogy jön a hét baj, éppen már csak annyi idő volt, hogy ölbe kapják a pulyát, aztán mindenki a nyakába vette a lábát, neki a világnak. Mind egy szálig, a ki nem akara megétetni magát elevenen. Mivel pedig GAZDÁK LAPJA vetése ezen kísérletnél monodrillel is történhetik, de akárhogyan vetik is, arra ügyelettel kell lenni, hogy a mag mélyen ne kerüljön a talajba, mert ez esetben kelése hiányos lenne. A florenci seprő- cirkot, amidőn az a 8—10 cm. magasságot eléri, a sorokban 3o cm-re kell egymástól kiegyezni. A cirok eleinte lassan nő, de később rohamosan fejlődik. A tengeriféleségek közül valamely magasra növő és dús levélzetü pl. lófogu vagy kanadai választandó. A fent leirt kísérlet végrehajtása kockázattal nem jár, legfeljebb az ültetéshez valamivel több ügyletet kíván, amely azonban, ha a kísérlet beválik, bőven megtérülhet a jobb minőségben, E sorok Írója ez irányban kísérletet nem tettem ugyan és csak a fennt említett megfigyelésekből kiindulva, ajánlom a próbát. Bujtás és döntés. — Németh József. — Fiatalabb szőlőkben, ahol a tőkéknek elég hosszú és erős vesszői vannak és ahol már a föld beárnyékolása miatt a gyökeres vesszők rosszul erednének meg: a hiányzó tőkék pótlását legbiztosabban a bujtás által érhetjük el. A bujtást úgy szoktuk végezni, hogy az erős, egészséges és jófajta tőkéről i> vagy 2 (de kettőnél nem több) jól kiérett vesszőt a földbe hajlítunk s ott huzzuK fel, ahol a szomszédos tőke hiányzik. Evégböl a tőkétől egy jó arasznyira megkezdünk egy-két ásónyom széles árkot olyformán kiásni, hogy azon oldala, mely ilyen vágyásu ember egy sem akadt, csakhamar üres lett a falu. Jöhetett a tatár, itt ugyan nem kopott a foga finom pecsenyétől. Ellenben a halmi sikátor szűk lett az embereknek. Arra felé menekültek a népek neki egyenest a Túrnak, mert csak arra volt tiszta a levegő. Palló volt keresztül a Túron. Keskeny, egy emberre való hajlós palló. Ma már az sincs meg. Se palló, se hid. Szóval akkor még volt palló. A parton azután megállották a mikolaiak. Nem mintha pihenni akartak volna, nem is azért, mintha itt már bizonyosságban lettek volna a kutyafejü tatár felől, de egyik sem akart elsőnek átmenni. Azért-e, mert előbb azt akarta látni, hogy elbirja-e a palló az előtte menőt vagy pediglen csak akkurátos finomságból, ezt már a szomszéd nagyapja sem tudta. Csak elég az hozzá, hogy az öregje a fiatalját kínálta, hogy csak erigy öcsém, te érted vóna a nagyobbik kár, ha utólérne a tatár, a fiatalja meg fene büszkeséggel húzódott, hogy: — Tessék, tessék uram-bátyám, majd csak kelmed után megyünk. a tőke felé esik, rézsútos legyen, nehogy a gyökereket elvágjuk: ezen árok 50 cm. mély legyen s olyan hosszú, hogy a hiányzó tőke helyéig érjen. A föld kihányásakor a felső jobb földet az egyik, az alulról kikerülő földet pedig a másik oldalra hányjuk. Ezután a lebujtandó vessző tövét bal kezünkkel erősen megszorítjuk, fölötte pedig a vesszőt megropogtatjuk vagy megcsavarjuk, hogy uz meghasadozzon, de le ne törjön. Ezt azért tesszük, hogy a vessző jobban meggyökeresedjék. A megcsavart vesszőt most az árok fenekére fektetjük és a hiányzó tőke helyén felhúzzuk. A vesszőre először a jobb földből huzunk egy arasznyit. Ezt gyengén letapossuk és azután annyi földet huzunk az árokba, hogy félig megteljék, ha érett trágyát is akarunk az árokba juttatni, azt akkor hintjük «be, ha már az árok félig megtelt földdel; ha pedig trágya nélkül végezzük a bujtást, ez esetben behúzzuk fölül re az árok aljából kikerült földet. Ennek végeztével a földből kiálló vesszőt 2—3 rügyre a föld fölött lemetszjük; de ha ősszel végezzük a bujtást, a vessző lemetszését tavaszra hagyjuk. Néha azért is bújtunk, hogy valamely jófajta szőlőtőke 1—2 vesszőjét meggyökereztessük és azt máshová elültessük; vagy pedig némely esetben azért bujtjuk le valamely magasan termő, de igen erős növésű tőke 1 — 2 vesszőjét, hogy ezáltal azon tőke termésre szorítsuk, ezen esetekben a bakhát alatt kiásunk egy arasznyi mély árkot s ebbe fektetjük be megcsa- varás nélkül a vesszőt s azt a földből kihúzva, egy másik tőkéhez közel visszaKinálgatták, tuszkolták egymást, egyik se ment át, ott is, esteledtek volna, ha a Turerdő sürü fái közül ki nem bukkan vad ordítással a kutyafejü, lólábu, ördögfarku beste tatár, aztán apróra nem vágja még a csecsemő pulyát is. — Hát ez a mienk, fejezi be a szomorú beszédet a szomszéd. Hogy „tessék, tessék urambátyám.“ A templom harangja, mintha csak a fonóba való szomorú mese végét akarta volna kivárni, hirtelen megkondul. Nyílnak az apró kapuajtók, a nagy sárt kerülgetve, szárazról szárazra ugrálva mennek a népek a templomba. A tere-ferélőrk is felkászolódnak. — Megyünk ? — Hát menjünk. Az idegenből jött gazda, aki szélen áll, a palánk mellé húzódik, félrelöki az agyarán a kurta pipaszárat, úgy engedi el maga előtt a többit, mindegyiknek odamondva keserűen, epésen a vágó, szúró csúfságot: — Csak tessék, tessék urambátyám, menjen csak asszonynéném.
