Gazdák Lapja, 1910. május (9. évfolyam, 19–22. szám)
1910-05-28 / 22. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA 22 ik szám lősek, akkor az igy kezelt cirok 2 — 3 hét alatt teljesen kiszárad s préselhető. A kicsépelt magra nézve annak azonnali rostállását ajánlja, mert ellenkező esetben az a nyirkos polyvában nehezen szárad, megmelegszik és megfüled. Az itt előadottak lennének azok, a melyek leginkább érdeklik ciroktermelő gazdáinkat. —I.— A repce trágyázásáról. A repce termelése hazánkban rendkívül megcsökkent s mig az 1870-es évek elején 35.000 kát. holdon termeltek hazánkban repcét, ma alig egytized akkora területen termelik. E körülménynek oka leginkább abban található fel, hogy a repcének rendkívül sok állati ellensége van, amelyek termelését bizonytalanná teszik, másrészt pedig abban, hogy ára nagyon csökkent, bár az utóbbi évek némileg emelkedő árai mellett termelése ma is jól kifizeti magát. Állati ellenségeivel szemben is ma már számos védekezési mód áll rendelkezésünkre s ezek között mint leghathatósabbat, a szuperfoszfát alkamazását emelhetjük ki, amely rendkívül erőteljes növekedésnek indítja a növényzetet, minek következtében — miként számos kísérlet bizonyítja — az hamarabb kinő a bolha fogai alul, semhogy az tönkretehette volna. Sok modern gazda is elkerülhetetlen feltételnek tekinti, hogy a repcének fekete ugarba s juhtrágyás földbe kell kerülni, különben nem sikerülhet. Ahol még ugarral dolgoznak s a juhtartás a fő állattenyésztési ág, ott a fentiek követése még ma is indokolt lehet mert az eljárás — bár nem a legolcsóbb, de legkevesebb pénzbe kerül. Csak kissé belterjesebb viszonyok között azonban az ugar drága, amelyet a repcénél is pótol a jó elővetemény és a kifogástalan talajmunka, azért ilyen viszonyok között a repce trágyázásának szintén másként kell történni. * Ismeretes, hogy a repce erős trágyázást kíván és ezért sok istállótrágyát, esetleg más szerves trágyát kell alája adnunk, de ezzel túlnyomó részben nitrogéntrágyázást Űzünk, amely kedvező időjárás mellett erősen meghajtja a repcét, miért ez télen át könnyen kipálik. Ezt elsősorban az okozza, hogy a sok nitrogén mellett kevés foszfort juttatunk a növénynek, amely ugyan buja, de erőtlen lesz megcsökkent ellentállási képességgel. Ha azonban egyidejűleg foszforral is trágyázzuk a talajt, ennek kedvező hatása nemcsak az egészségesebb, erőteljesebb fejlődésben, hanem a megfelelő táparány következtében a jobb beérésben, a nagyobb termésben, a mag minőségében, főképpen a szem nagyságában s dusabb olajtartalmában jut érvényre és nyilvánul meg. A tapasztalatok szerint az olajos növények alá a szerves trágyákkal együttesen mindig érdemes erős foszforsavtrágyázást alkalmazni s ez a repcénél a fenti okokon kivül azért is indokolt, mert búzát vetünk utána, tehát a foszforsav második évi hatását igy legjobban értékesiihetjük. Rovara Frigyes végzett repcével mütrágyázási kísérletet soványabb talajon, következő eredtnénynyel: trágyázatlan m. holdanként 153 kg. mag 267 kg. szalma, 100 kg. szuperfoszfát 253 kg. mag 715 kg. szalma, 100 kg. szuperfoszfát őszszel és 50 kg. chilisalétrom tavaszszal 343 kg. mag io36 kg. szalma. A terméstöbbleteredmények tehát igy is szembeötlők s bizonyára még sokkalta szembeötlöbbek volnának, ha nem 100, hanem 150 — 160 kg. szuperfoszfát adatott volna. A szuperfoszfátból kát. holdanként 24 — 32 kg. vízben oldható foszfort, vagyis 150—200 kg. szuperfoszfátot kell alkalmazni s ezt vetöszántás előtt kiszórni; az ezen mennyiségben alkalmazott szuperfoszfát a repce után következő búzára is kedvező hatással lesz. Ha gyenge istállótrágyázást adunk a repce aiá, akkov vetőszántás előtt kát. holdanként 80—100 kg. kénsavas ammóniák alkalmazása is hasznothajtó lesz, azonban istállótrágyával dúsan ellátott földben erre nem igen van szükség, hanem inkább arra, hogy a gyenge, vagy a rovarkártevők által elgyengitett repcét akár őszszel, akár tavaszszal felsegéljük s ezen célból 4o—5o kg. chilisalétromot használhatunk, úgy hogy reászórjuk azt a vetésre. A repce vetésével a kockázat nem nagy, mert ha kárttevői netalán tönkretennék, még mindig van idő a talajba más növényt vetni, azért kár termelését egészen számításon kivül hagyni. Miként védekezzünk a peronospora ellen? Szőlőinknek kétségen kivül legpusz- titóbb ellensége a peronospora, vagyis szőlőragya. Bizonyság erre az elmúlt esztendő is, amikor az ország némely vidékén nemcsak a levélzetet és venyigét, de magát a fürtöt is elpusztította. Rendesen a levélzetet fertőzi be először, amelyen sárgászöld szinü foltocskák mutatkoznak, ezeknek közepén tűszu- rásszerü ponttal. A foltocskák hovatovább nagyobbodnak, megbámulnák s a levél fonákján olyanná válnak, mintha sóval volnának behintve, vagyis a peronospora penészszálai már kibújtak a levélből. Ezek a penész szálak lehullanak azután más levélre, venyigére, szőlőfürtre s különösen nedves, meleg időben gyorsan terjesztik tova a betegséget. Miután pedig a levél belsejéhez, ahol a peronospora csirája él, nem férkőzhetünk a permetezéssel, a már egyszer fellépett peronosporát megszüntetni nem lehet, mert ha el is tűnnének a peronospora látható jelei, rövidesen megint kiütnék magukat a levélzet belsejében fészkelő spórák s újból általánossá válna a betegség. Az elkésett permetezéssel tehát korlátozhatjuk ugyan a peronospora elterjedését, de a betegséget teljesen meg nem szüntethetjük. A peronospora elleni védekezésnél tehát legfontosabb művelet az első permetezés idejében való alkalmazása. Ezt nagyon korán kell végezni, akkor, amikor a hajtások körülbelül arasznyi hosszúak s erre a célra 1/2%'os bordói levet kell használni. Amikor a fürtök ágbogason szét- bomlottak és virágzásra készülnek, akkor porozni kell rézkénporral. A permetezés tehát egymagában nem elég a peronospora elleni védekezésre. Elvirágzás után azonnal másodszor kell permetezni i°/0-os bordói lével. Végül a bogyók zsendülése idején, amikor tehát a bogyók már nem nőnek tovább, de még zöldek és kemények, harmadszor kell permetezni bordói lével. Tehát körülbelül julius derekán. A peronospora fellépését és terjedését nagyon befolyásolja az időjárás. Hűvös időben a szőlő rendkívül érzékeny s könnyen elhatalmasodik rajta a peronospora. Ilyen időjárás mellett meg kell tehát ismételni a permetezést. Nedves, meleg, párázatos vágy ködös időben ugyancsak rendkívül gyorsan terjed a peronospora, tehát újra kell eszközölni a permetezést. Az eső is könnyen lemossa a levél- zetre még egészen rá nem száradt védőanyagot, nagy esőzések után tehát újra kell permetezni, változékony, esős időben gyakrabban is. Jégverés után pedig azonnal porozni kell kénporral, mert a peronospora a jégverte fiatal bogyókat rontja meg legköny- nyebben. Az első kötözéssel (aggatással) sem szabad megkésni, mert a földön heverő hajtások levelei kapják meg leghamarabb a bajt. A bordói lé készítésénél a következők veendők figyelembe. Egy hektoliter i°/0-os bordói lére kell: 1 kiló rézgálic, 1 kiló mész és 1 hektó viz. Egy tiszta kádba 70 liter vizet töltünk s a rézgálicot zacskóba vagy kosárba téve, a kádon keresztbe vetett rúdra zsineggel ráakasztjuk, hogy megmerüljön a vízben. így azután egy éjjelen át feloldódik. Azután az 1 kiló meszet egy másik faedényben 30 liter vizben jól összekeverjük, úgy, hogy csomós ne maradjon; egy ócska szitán célszerű meg is szűrni. Ez a mésztej, amelyet lassan vékony sugárban beletöltünk a rézgálicos vízbe, melyet nyirfaseprüvel folyton kavargatunk. Ha a permetezőt megtöltjük, előbb mindig jól fel kell kavarni a levet. Használják még permetezésre a bur- gundiai levet is, amelynek előnye, hogy nem tömi el olyan könnyen a permetezőt, de előállitása néhány krajcárral drágább
