Gazdák Lapja, 1910. május (9. évfolyam, 19–22. szám)
1910-05-28 / 22. szám
22 ik szám GAZDÁK LAPJA 5-ik oldat is. Egy hektoliter i°/0-os burgundiai lére kell: 1 kiló rézgálic, i kiló kristályos szóda, i hektó viz. A rézgálicot feloldjuk 70 liter vízben, a szódá^ pedig egy másik edényben 30 liter vízben. Azután hozzá- töltjük a rézgálicos vízhez, felkavarjuk s kész a lé. Porozásra rézkénport kell használni. Kifuvásra a rendes kénporfujtató szolgál. A cserebogár mint — baromfi-eleség. Az időszerűség adja meg rendszerint valamely dolognak az érdekesség külső zománcát. Az időszerűség veti felszínre a kavargó mezőgazdaségi élet forgatagában azokat a fogalmakat és eseményeket, melyek talán egynéhány évi elhagyatott- ságra lettek volna kárhoztatva, ha az időszerűség elő nem ragadja azokat a szürkeség megölő hínárjából. Most, amidőn csaknem az egész országban megjelentek a cserebogarak (azért csaknem, mivel hazánkban a felvidéket kivéve minden harmadik évben jelennek meg a cserebogarak) nagyon is időszerű és közelfekvő dolog megismerkedni ezen kártékony bogaraknak pusztításával és okszerű felhasználásával. Azért emlegetjük az okszerű felhasználását a cserebogaraknak, mivel tudvalevőleg a baromfiak nagy előszeretettel fogyasztják azokat; csakhogy ezen bogaraknak a megjelenése amilyen gyors, éppen olyan rövid ideig is tart, úgy, hogy érdemes azokat kiszárított állapotban elraktározni és a baromfiaknak az év többi hónapján át és a szemes eleség mellett eleségül nyújtani. Már most lássuk, hogy miképpen lehet a cserebogarakat a legegyszerűbben és legkevesebb költséggel kiszárítani, hogy azok azután zsákokban hosszabb ideig is képesek legyenek elállani? Minthogy azonban a cserebogarak napos időben és estefelé élénken repkednek, legjobb a cserebogarakat reggel vagy borús időben nappal is gyűjteni, amidőn a bogarak meg vannak gémberedve vagy halált színlelnek, a fákról könnyen lerázhatók. Szedésükkor nagy gond fordítandó a magányosan álló vagy az ültetvények szélén lévő fákra, amelyeket a cserebogár különösen felszeret keresni. A cserebogarakat szedő gyerekmunkásokat legcélszerűbb az összegyűjtött bogarak mennyisége szerint, tehát kilóvagy literszámra fizetni, mert igy a szedők jobban igyekeznek. Az alacsonyabb fákról a cserebogarakat egyszerűen rázzuk le; magasabb törzsű fáknál azonban a rázáshoz hosszunyelü horgokat alkalmazzunk, vagy ha a szedők között ügyesebb suhancok akadnak, akkor azok másszanak föl a fára és úgy rázzák meg annak ágait egyenként. A rázás hirtelen, erős legyen és rövid ideig tartson, hogy a cserebogár egyszerre essék le: a fának ide-oda való lóbálásakor az erősen megkapaszkodó bogarak nem hullanak le. Az elpusztítást úgy kell végezni, hogy az összeszedett cserebogarakat egy nagy kádba töltjük és azokat aztán forró vízzel leforrázzuk, megjegyezzük azonban, hogy a kádba legfeljebb annnyi cserebogarat öntsünk, hogy az a kádnak legfeljebb háromnegyed részét töltse meg; mert különbén azok közül igen sokan ki fognak mászni, továbbá a forróvizből meg annyit kell a kádba tölteni, hogy az a cserebogarakat teljesen ellepje. Az igy leforrázással elpusztított cserebogarakat azután napos és szellös helyén ponyvára szórjuk ki vékonyan elteregetve, vagy pedig a sütőkemencében kenyérsütés után. Ha a napsugár elég erős, akkor 2—3 nap múlva a cserebogarak teljesen ki lesznek száradva, úgy, hogy azokat azután zsákokba rakhatjuk és száraz helyen hosszabb időn át eltarthatjuk. Az itt előadottakban röviden reá akartunk mutatni egy olyan baromfi-ele- ségre, amelyet szárnyasaink nemcsak hogy szívesen fogyasztanak, hanem amely amellett igen tápláló eleség is az abban lévő nagymennyiségű proteinnél fogva, továbbá mindazon baromfitenyésztő, aki kerttel is rendelkezik, a cserebogarakat azok káros voltánál fogvá úgyis irtani fogja, igy tehát a cserebogarak leforrázása és kiszárítása oly csekéllyel fog több kiadást okozni, amely azoknak feletetése által busásan meg fog térülni. A csomagolt vaj súlya. A kiskereskedők egyesülete beadványt intézett a budapesti kereskedelmi és iparkamarához, amelyhez rámutat arra, hogy több vajtermelő és nagykereskedő a csomagolt vaj burkolatán nemcsak nem tünteti fel a súlyt hanem az egynegyed, egynyolcad kg.-nak eladott csomag gyakran még papirossal együtt mérve is — néhány dekával kevesebbet nyom amennyibe eladták, a kereskedelemügyi minisztertől olyan rendeletnek a kibocsájtását kéri az 1893 XXXIV. t. c. alapján, amely a nagyban eladókat arra kötelezi, hogy minden csomagon a vaj pontos súlyát feltüntessék. Hasznos tudnivalók. A bor mint bacillusölő szer. A bor nemcsak a bánatot és a gondot űzi el, hanem megöli a baktériumokat is, amelyek az emésztő csatornában vegetálnak. A rossz ivóvizet is meg lehet javítani bor hozzátöltése által. Újabban Munier és Seiler svájci tudósok tették tudományos kutatásaik tárgyává a bor dezinficiáló hatását. Kísérleteikből kitűnt, hogy a bor megöli a legtöbb vízben élő bacillust. A bacillusok számának csökkenése nyomban a folyadékok keveredése után észrevehető a keveredés után két-három óra múlva pedig a baktériumok 95 százaléka elpusztul. A fehér bor hatása valamivel gyorsabb mint a vörös boré. Egészségügyi szem- bontból tehát nagyon is ajánlatos az ivóvízbe egy kis bort önteni. A borok mesterséges érlelése. Egyik legnagyobb borértékesitő intézményünk vezetője a következő érdekes dolgot közli velünk. A borok mesterséges érlelését kisérletképen olyképen gyakorolja, hogy a borokat transzporthordókba szűri, jól bedugaszolja és azután lécekre az udvarban felállítja a hordókat, az akonadugót oldalt fordítva. Ezeket a borral teljesen megtöltött hordókat hónapokig hagyja a napon feküdni, ez alatt az idő alatt nem nyitja ki és nem tölti fel azokat. Ezt az eljárást, szerinte, már régen gyakorolják a külföldi borkereskedők és bizonyára a magyarok is, csakhogy nem igen tudunk róla. Régebben a botokat hosszabb tengeri útnak vetették alá, sőt külön az egyenlítőn át küldték egyszer vagy többször. Bordeaux- ban még ma is finom borokat apró hordókban meleg raktárakban tartják. Az ilyen mesterséges érlelésnek legnagyobb hátránya az, hogy sok bor párolog el. A nevezett szakemberünk vezetése alatt álló borgazdaságban pl. tavaly ilyen mesterségesen érlelt boroknál 4 százalékot tett ki a párolgás folytán elő állott veszteség. A jó méhcsalád ismertető jele vételnél. A Berlinben megjelenő „Landwirtschaftliche Zeitung“ legutóbbi számában olvassuk, hogy a méhcsaládok jóságáról vétel alkalmával a következőképpen győződhetünk meg: A kas alatt tiszta deszka, a hátsó részeken méz és a lépek közt mélyen behuzódá méhcsoportok erős családnak a jelei. Ha a méhek szerteszórtan és nem sűrűén egy csoportbe verődve helyezkednek el, akkor nincsen királynéja a törzsnek. A fenékdeszka minden körülmények közt tiszta legyen, még viaszmorzsák sem legyenek rajta láthatók, mert ellenkező esetben viaszmoly jelenlétére következtethetünk. Vétel előtt figyeljük meg egy napon a méhek kirepülését, mert ebből sokat megtudhatunk. Ha a méhek lassan szállnak ki és be, ha kirepülésük előtt a röplyuknál mintegy gondolkodva megállanak vagy lassan föl és alá járkálnák, ez mindenesetre gyanús jelenség, amely beteges állapotra enged következtetni. Egészséges családnál a kirepülés csupa tűz és tétovázás nélküli. Gyorsan szállanak a méhek ki és be, egymást a röplyuknál ügyesen kikerülve. Egészséges méhek mozgásában nincsen fáradság, lassúság. Akácfalevól, mint tyuktakarmány. Kevesen tudják, hogy az akácfa összegyűjtött s a megszáritott levele jó téli takarmányt ad a baromfiak számára. Lehetőleg száraz időben szedjük össze a leveleket s aztán terítsük szét szellös, de árnyékos helyre a színbe vagy padlásra; igy a megszáradás után is megtartják zöld színüket, mig ellenben a napon száradt levelek megvörösödnek s tyúkjaink nem eszik. Ha nagyobb mennyiségű levelet
