Gazdák Lapja, 1910. május (9. évfolyam, 19–22. szám)
1910-05-21 / 21. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA 21 ik szám Ezek volnának azok a módok, amelyeket én célravezetőknek gondolok hogy a gépek a kisbirtokos földművelők között elterjeszthetek legyenek. Rövid pontokban tehát, öszzefog- lalom azon teendőket, amelyeknek megtételét szükségesnek vélem. 1. Kéressék fel a földmivelési ! miniszter ur, hogy a vármegyénként rendeztetni szokott szarvasaiarha-dija- zásokra ne pénzdijakat osszon ki, hanem gépeket, illetőleg a gazdasági egyleteknek e célra adott összegnek legalább felét gépek beszerzésére és kiosztására engedélyezze. 2. Kéressenek fel a földmiv és kereskedelmi miniszter urak. hogy a gazd. egyleteknek évenkint a közs. gazdakörök és községek részére kiosztandó bizonyos számú gépeket adományozzanak. 3. Kéressenek fel a hitel-, fogyasztási és tejszövetkezetek, hogy gépek árusításával is foglalkozzanak. 4. Kéressenek fel a gazdasági egyletek, hogy gazdasági gépraktárakat állítsanak fel és évenkint tagjaik között gép-kisorsolásokaí rendezzenek, továbbá tegyenek lépéseket, hogy területükön gépbe^zerzö-szövetkezetek létesüljenek. 5. Kerestessenek meg a hazai gépgyárak, hogy a gazd. egyletek részére díjazási célokra évenkint bizonyos számú kisebb gépeket, ekéket, boronákat bocsássanak rendelkezésre, miután elsősorban az ő közvetlen érdekükről van szó. 6. Kéressenek fel a vármegyei törvényhatóságok oly szabályrendelet alkotására, amely éppen úgy, mint a tüzifecskendöknek, bizonyos gépeknek, pld. aratógépnek, triőrnek, tisztító- rostának, rétboronának stb. beszerzését rendelje el a községek részére. Szilágyi G Mezőgazdasági teendők május második felében. Irta: Gáspár József, ny. földmivesiskolai igazgató. Május hónap második felében a vetés már kevés munkát ad: részint, mivel a hónap első felében volt csapadék elég s így mi sem állott útjában annak, hogy a tavaszi vetés befejezést nyerjen. Vannak azonban olyan növényeink, melyek felett nemcsak hogy nem múlt el a vetési idő, de sőt éppen erre az időre — május hó második felére — vártak, hogy annyira felmelegedjen a talaj és a levegő, hogy azokban a vetésük és fejlődésük feltételeit feltalálhassák. Ezeknek a növényeknek tehát, nevezzük is meg őket: haricska, köles, mohar, nyári tengeri, csalamádé, most van a legjobb vetési ideje, melyeket: ha a korai tavaszi vagy az őszi vetést kiszántani kell, ezek helyébe első; ha pedig : az őszi borsót, őszi bükkönyt, őszi repcét, őszi rozsot takarmánynak lekaszáltuk, ezek után második terményeknek vethetjük. Május második felére eső teendők sorozatában elsőrendű helyet foglal el a növények ápolása. Ezen a cimen, hogy megértsük egymást, azokat a munkálatokat foglaljuk össze, melyek a vetés után az aratásig a növények fejlődésének biztosítására szükségessé válnak. A mezőgazdasági növények egyik csoportja, hova a búza, rozs, árpa, zab, bükköny, kender, len, repce stb. tartoznak, egyik-másik évben meghozza a termést minden ápolás nélkül. Ezekkel szemben a másik növénycsoport, melyben a tengeri, répa, burgonya, dohány, tök, pa- szuly stb. foglalnak helyet, ápolás nélkül sohasem ad termést; de sőt ennél a csoportnál a termés nem annyira a talaj növelése után, mint aszerint szokott igazodni, hogy a maga idejében és jól végeztük-e a növények ápolását. A május első felében tartott esőzé sek folytán minden jel arra mutat, hogy ebben az évben az első csoporthoz tartozó növények is megvárják az ápolást. A tartós esőzések után mélyen átázott földben ugyanis a gyomok oly sűrűén törnek elő, hogy azok felett a küzdelmet a magukra hagyott növények, a siker reményével nem vehetik fel: emberi kézre lesz szükség, hogy az elszaporodott gyomok közül legalább azoktól megszabadítsuk miveleti növényeinket, melyek a termést befolyásolják vagy a későbbi — aratási és csép- lési — munkálatokat akadályozzák. Ebből a csoportjából a gyomoknak különösen kettőt emelek ki, melyek sajnos a székelyek előtt is nagyon ismeretesek: az acatot (közönségesen csak tövisnek nevezi a székely) és a vadrepcét vagy mezei mustárt. Az első évelő, azaz több éven át kitart, a második egy évi, azaz egy éven belül elhal. Ismerve e két gyomnövény természetét, a gyomlálással ehez kell alkalmazkodni. Az acat gyomlálásával (acatolással) ne siessünk nagyon, mert a korán — zsenge korában — kivágott acat erőteljesebb sarjhajtó képességénél fogva újra kihajt s minthogy a miveleti növény is még fejletlen, a beárnyékolással elfojtani nem bírja; hamar sorba lép a miveleti növénynyel, úgy, hogy ha a bajt elhárítani akarjuk, még egyszer gyomlálni — acatolni — kell. Ellenben, ha halogatjuk egy keveset az acatolást, mondjuk addig, mig legalább egy arasznyira nőtt az acat, a sarjhajtó képessége csökkenni fog, több időbe telik az uj sarjhatás előtörése; a miveleti növény pedig ezalatt erőre kap, beárnyékolja, elfojtja a lassan előtörő sarját, úgy, hogy az nemcsak sorba nem léphet a miveleti növénnyel, s igy a második gyomlálás szüksége elesik, hanem törpén, fejletlen marad, sem az aratás, sem a cséplés alkalmával alkalmatlankodni nem fog. A vadrepce gyomlálásával ellenkezőleg szorgalmatoskodni kell, mihelyt annyira fejlődött, hogy megfogható, fogjunk azonnal a kigyomlálásához: teljes gyökérzettel kitéphető, vagy ha valami visszamarad is a gyökérzetből, nincs mit tartani attól, hogy kisarjadzon. Ellenben ha késlekedünk a gyomlálással, a vadrepce kifejlődik, virágzásba indul, több munkát és költséget okoz a gyomlálása, amellett pedig, minthogy a virágzó repcén mindig van egy-két olyan vessző, mely a kitépett növény utánérik — érett magot hoz a jövő évre és elgazositja a talajt. Az ápolásnak legtágabb területe a második csoporthoz tartozó növények kapálása által nyílik, mely munkálat, ha az esőzések május második felére is kiterjednek, két oldalról nehezedik a gazdára; és pedig egyfelől, mivel sokasitják a gyomokat és gyorsabb fejlődésbe indítják, több munkát adnak; másfelől pedig mivel az esős napokon a kapálás nem végezhető, kevesbítik a munkára felhasználható napok számát : tehát több munkát okoznak, de kevesbítik a munkanapok számát. Ezért kell, hogy a gazda teljes készenlétben álljon e munka küszöbén, hogy két lépést is tehessen egy helyett, megkettőztethesse szorgalmát, mert a megkésett — a nem a maga idejében végzett — munka több fáradtsággal, több költséggel/jár s mindazonáltal a terméshez nagy reményeket még sem fűzhetünk. A kapálásnál a sietség mindig indokolt ; a székelyeknél is tapasztalható az a rossz szokás, hogy várnak a kapálás megkezdésével: amig a palánta azt a bizonyos 2—3 levelet kihajtotta, vagy amig a talaj jól begyomosodott: mindig meg szokta boszulni magát; vagy elkésik a kapálás, vagy kétszer annyiba kerül. A zsenge növény éppen úgy rászorul az ápolásra, mint a borjú, a bárány, a malac vagy a csikó. Ha egyszer erőre kapott a növény : erőteljes gyökeret, levelet hajtott, kibírja az időjárás szélsőségeit, a hideget, a meleget, mint a három hónapot töltött bárány vagy malac, avagy az éves borjú és csikó. A vadrepce irtása. A vadrepce ellen már igen sok védekezési módot kipróbáltak, de csak arra az eredményre jutottak, hogy a vasgálic oldattal való permetezés a legbiztosabb védekezési, illetve irtási mód. Kisérleti eredményekből kitűnt, hogyha a vadrepcét kellő időben 20 százalékos vasgálic oldattal megpermetezzük, akkor annak legnagyobb része tönkre megy. A 20 százalékos vasgálic oldat a következőkép készítendő: 100 liter vízhez 20 kg. vasgálicot adunk, de azt nem szabad beleönteni az összes vízbe, hanem először összetörjük jó apróra a vasgálicot, azután kisebb adagokban meleg vizben feloldjuk és ha már ez felolvadt, folytonos keverés közben beleöntjük az oldatot hideg vízbe. Magára a permetezés keresztül vite-
