Gazdák Lapja, 1910. április (9. évfolyam, 14–18. szám)
1910-04-30 / 18. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA 18 ik szám alkalmazkodik a megfogasolandó terület gyakorta hepehupás, mélyedése» földszi- néhez. A legjobban a láncborona felel meg, melynek minden egyes foga külön láncszemhez van erősítve s a felszín egyenetlenségeihez a legjobban hozzásimul. A nehezebb borona eredményesebb munkát végez, mint a könnyű, amely a kötöttebb természetű talajon csak végig táncol s alig-alig karcol. Fontos, hogy a fogak elég hosszúak, hegyesek és élesek legyenek. Ha esetleg megkoptak, célszerű megigazítani őket. Fogasolni nem csak rétet, legelőt, kaszálót kell, de egyéb évelő és egyévi takarmány is meghálálja: lucerna, lóhere, baltacím, nyúlszapuka, sőt a zabos-bükköny is tavasszal rendes körülmények között mindig megfogasolandó, sőt célszerű a fogasolást ősszel is eszközöltetni, mert igy annak előnyös hatásai fokozott mértékben érvényesülnek. A borona lehetőleg kétszer járja meg a táblát : hosszában és keresztben egyszer-egyszer, amikor hatása valósággal egy gyengébb kapálással ér föl. Mivel két ökrös vagy egy pár lovas fogat boronával 6—8 holdat is megjár egy nap alatt a dolog gyors és szapora. Kötött, erősen megüllepedett talajon, vagy mohától nagyon elborított réten, valamint idősebb lucernásoknál, baltacime- seknél, célszerűbb a mélyebbreható késes boronát— skarifikátort -— használni, amely jobban lázit, porhanyit s a termésnagyságra igen lényeges befolyást gyakorol. A vakondtúrásoktól megbolygatott rétek legelők elegyengetésére szolgáló eszközünk a rétgyalu, melynek vaskarmai a gyepet fölszaggatják a gyalukése a kupacokat és az összekuszálódott zsombékot Alig mondta ki ezt az öreg, a gyermek már ott csimpaszkodott az apja nyakán ölelte, csókolta. Közben megjött a Róza is. Csakhogy megjöttél Péter, az Isten áldjon meg ! Megjöttem, de nem érted jöttem, nem érdemied meg, rossz asszony vagy. S azért nem is kérlek, hogy velem jöjj. Maradj. Maradj te is Péter. így az asszony. Maradjon édes apám kérleli Juliska is. Fekete Péter elgondolkozott. Mi haszna maradnék, ha itt úgy sem tudnék megélni. Nehéz a pásztor embernek beszokni a faluba, én már nem volnék képes, elpusztulnék idő előtt. Hát elmegy? Elmegyek vissza, nem hagyhatom a nyájam. Menjünk mi is édes anyám kérleli anyját Juliska. Elmenjünk ! El anyám. És elmentek. El oda ahol a gőzmasina még érintetlenül hagyta a szűz legelőt. És ha elkövetkezik az az idő, mikor itt is felszántják a legelőt, Fekete Péter fogja magát s addig jár, addig keresgél mig ismét talál olyan helyet, ahol van legelő s ahol legelhet a birka. elmetszi, a mögéje akasztható tövisborona a talajt és a föltépett gyepet elsimitja. Ennek a kaszálás szempontjából van jelentősége. Ennyiből áll ki a takarmánytermö területek talajának fogasolással való ápolása. Nagyon ajánlatos, hogy most, amidőn még legtöbb' helyt nem késő, de már sürgetős igyekezzünk mihamarabb e munkát elvégezni. A reáforditott csekély munkát bőven fogja jutalmazni a nagyobb takarmánytermés s ennek kapcsán az állatokból származó nagyobb jövedelem. Horváth Béla. Miként kell a nagyfákat átoltani. Kisebb kert-tulajdonosok sok esetben rávannak utalva arra, hogy a zöldséges kertekben gyümölcsfákat ültessenek. Ilyen helyekre mindenekelőtt a legjobb, ha egészen törpe almafákat ültetnek. Ezek sokkal előnyösebbek a magas törzsű gyümölcsfáknál. Az utóbbiaknak nagy térre van szükségük, még pedig úgy a koronájuknak, mint a gyökerüknek ha felnőnek s azért idővel semmiféle zöldséget sem lehet köztük termelni; mig a törpefák köreit mindig fel lehet használni zöldség tenyésztésre, mert e sorfák közzé a nap mindenkor behatolhat. Egy nagy előnyük, hogy igen könnyű azoknak tisztítása is, koronájuk megritkitása és hernyózása. A magas fákhoz képest mindig kevés helyet foglalnak el s mivel fejlődésüket metszés által könnyebben lehet szabályozni, jóval korábban teremnek. A törpefák kevésbé árnyékolják be a talajt s igy a zöldségtenyésztésre mindig nagyobb hely marad. Vannak azonban a törpefáknak még más előnyeik is. A törpefák gyümölcse rendesen nagyra fejlődnek, zamatosabbak, a minek okát az képezi, hogy a törpefának gyümölcse közelebb esik a földhöz s igy több meleget nyer a talajtól. A nagy viharoknak sincsenek úgy kitéve, mint a magas törzsüek. A gyümölcs leszedése sem kerül olyan költségbe, mint a magas törzsüeknél, könnyebben és jobban is végezhető. A magas törzsű gyümölcsfákat mint gazdasági fákat gyümölcsösökké és nagyobb kertekké vágy parkokba lehet ajánlani. Ezeknél mindig figyelembe veendő a helyi viszonyokhoz alkalmas fajták minősége s ha azt tapasztaljuk, hogy a fajták nem jók, vagy nem felelnek meg, úgy oltsuk át azokat jobb, nemesebb és alkalmasabb fajtákkal. Egyáltalában a régi gyümölcsösök kevésbé értékes fáit oltsuk át nemesítsük meg. Az öregfák átoltása sokkal nehezebb, mint a fiataloké és ezért nagyobb figyelmet és szakértelmet kíván. Az öregfák átoltása a következőképpen történik : A beoltandó fának kiválasztjuk azt az ágát, mely elég nedvességgel rendelkezik, a beoltani szándékolt gályát visszavágjuk az oltógalyat abba helyezzük el, úgy mint azt más oltásnál szokás. A fának a többi gályáit nem vágjuk vissza, csupán arra kell ügyelni, hogy a beoltott galy árnyékban ne legyen. A beoltani szándékolt galy 6—7 cm-nél vastagabb ne legyen. Az oltáshoz, legczélszerübb, ha a fa virágzása alkalmával fogunk, az oltás előtt az oltó galyakat jól megvizsgáljuk, hogy azok nem száradtak-e ki. A beoltott hajtásokat a vihartól meg kell védeni, még pedig úgy, hogy a törzshöz pálcikával erősítjük meg. A nemes hajtásokat az első 3—4 évben tavaszszal az erőségükhöz képest mindig visszavágják, ezáltal megvastagodnak és az oltási metsz-lapok hamarább begyógyulnak. Az oltás után 2— 3 évre az összes nem nemesitett ágakat eltávolítjuk. Az ágak eltávolítását mindig a gyűrű felett ejtsük meg, mert igy a sebek hamarább gyógyulnak. A sebeket oltó viaszszal kenjük be. Ha ezen szabályokat az oltásnál szem előtt tartjuk, akkor 3— 4 év alatt kész egészséges termőfáink lesznek, melyek gyümölcsükkel nem csak megörvendeztetnek, hanem hasznot is adnak a tulajdonosnak. Azért hassunk oda, hogy a hol vad gyümölcsfákat találunk, azokat szabad időnkben oltsuk be, bár ha azok más tulajdonát képezik is. Gáspár Lajos. A titkon eltojó tyuk kezelése. Szaklapokban minduntalan megbeszélés tárgyát képezi némely tyuk ama Tossz szokása, hogy a letojás céljára szolgáló tojófészket elkerülve, valahol titkon észre nem vehetőleg tojja le tojásait. Még jó aztán, ha a megfelelő idő elteltével élő csibéivel kerül megint elénk. Egy külföldi tyukász, akinek állománya i5o darab, közli, hogy e rósz szokás az ő tenyésztésében a legnagyobb ritkaság s ezt annak az eljárásnak tulajdonítja, melyet követ, leir és amelyről érdekesnek tartom itt megemlékezni. ö este tojózza meg (tapogatja ki), hogy van-e a petevezetőben tojás, akkor, mikor a tyúkok az ól ülörudjain ülnek. Gomblyukába egy kis égő lámpást akasztva, járja végig nagy óvotosan az ülőrudak sorát és tojózza meg az állatokat, nézi meg a lábgyürük számát s diktállja be ezt s általában a leletet egy gyerekleánynak, aki egy másik lámpa mellett kinn foglal helyet és jegyzi a mondottakat. Ha egy, a tojólistában „vétkest“ talál az „eltojás“ jelzővel s tojócsövében keményhéju tojást tapint, úgy ezt a „kihágót“ csapdásfészekre szorítja; ha ellenben a kitapintott tojást még lágynak leli, úgy a következő napon szorgos figyelemmel kisérteti a tyúkot, kiderítendő, hogy hova tojik el. Ez esti megtojózás után bőven mag- eleséget szórat fel a szóbanforgó tenyésztő az ól egy külön tiszta helyére, hogy haj- nalpirkadáskor már ehessenek az állatok, télidőn pedig ugyanott répafélét, száraz zöldséget, aludt tejet is nyújt. Á száraz zöldség akác, csalán és napraforgótányérból készül s különösen hóesés idején, mikor bennszorul a szárnyas, igen előnyösen hat reájuk. Az ólban nyújtja az illető a
