Gazdák Lapja, 1910. április (9. évfolyam, 14–18. szám)
1910-04-30 / 18. szám
18-ik szám vér, sertés, juh és kecske összesen) volt 1904-ben 19,063.844 db., ami a legutóbbi 1909. évi országos állatösszeirás adatai szerint 20,542.395-re emelkedett, vagyis az állatlétszám kereken másfél millióval nőtt. Az állattartás ily nagymérvű emelkedése csakis úgy magyarázható, hogy az állatokból fokozott közvetlen haszon származik s az megszűnt a régi fölfogás szerinti „szükséges rossz“ lenni. A gazdának itt is arra kell törekedni — mint a termelés minden egyéb ágánál, hogy minél olcsóbban produkáljon s minél drágábban értékesítsen, mert az ezt kifejező számadatok közti különbözet szolgáltatja a valódi jövedelmet. A fölnevelés, illetve tartási költség leszállítása az állattartás jövedelmének fokozására olyan mód, melynek szabályozása inkább a gazda kezén fekszik, mint az eladási árak megszabása, mely jobbadán rajta kívülálló tényezők szerint alakul. Azon költségek, melyek az állattartásnál fölmerülnek, a következő tételekbe csoportosíthatók : a) takarmány és alom értéke, b) általános költségek, c) forgó tőke kamatja. Ezek közül a második olyan, hogy nagyobb arányú mérséklése nem egyköny- nyen eszközölhető, mivel pedig a harmadik a két elsőtől függ, világos, hogy az állattartás költségei legbiztosabban úgy fognak lényegesen csökkenni, ha sikerül a fogyasztott takarmány és alomanyagot kevesebb költséggel előállítani. Ennek módja pedig — egyéb aláren- deltebb körülményektől eltekintve — főleg abban áll, hogy igyekeznünk kell nagy. takarmányterméseket elérni, mert a naNem a munkáért, mert megtudnám én még fogni az ekeszarvát, de hasztalan törném magamat, nem a természetem, hogy bent ülő ember legyek. — És rettegett még a gondolatától is annak, hogy ő neki úgy kelljen tenni, mint más kocsisforma cselédnek. Pedig az eke, a nagy vasszörnyeteg, mind jobban hasította, falta a szűz legelőt. Már tudta, hogy nincs maradása, hogy nem lesz a birkának legelő. Egy nap aztán, amikor már csak alig volt valamicske legelője a birkának, felmondott Fekete Péter. Neki indult uj helyet keresni. És addig járt, a meddig talált is. De mire haza került a tanyára, már csak hült helye volt feleségének és gyermekének. Tudta Péter jól, hogy hol vannak. Elgondolkozott s arra a meggyőződésre jutott, hogy feleségének igaza van, de azért a tettéért soha sem tudna meg- bocsájtani neki. S oda kint a mezőn, az uj helyen egyedül is elvolt Péter, napestig járta a legelőt a nyájjal. Eszébe sem jutott, hogy haza nézzen családjához a faluba. Minek — mondotta — nincs ott senkihez szóláGAZDÁK LAPJA gyobb hozadékkal szemben a termelési költségek csak elenyésző csekély mérvben gyarapodnak s a többletnek legjelentékenyebb része az állattartás javára esik. Állataink takarmányozásánál legjelentősebb szerepet játszák a szálas takarmány-félék, amelyeket minden állatunk nagy mennyiségben fogyaszt. A gazdára nézve tehát fontos feladat az, hogy ugyanazon területről minél több takarmányt kapjon. Itt, az erdélyi részeken, hol különösen sok a rét s a legelő, a terület fölszin- alakulása pedig sok esetben a gazdálkodás irányát első sorban az állattartás és tenyésztés felé tereli, rendkívüli horderővel bir az a körülmény, hogy a gazda ugyanannyi állatot tud-e tartani földjein, mint eddig, vagy többet, avagy esetleg állataiból eladni kényszerül. A rétek, legelők és egyéb takarmánytermő területek fű és széna hozamának nagyobbitására számos különféle eljárás szolgál: trágyázás, műtrágyázás, öntözés, vízelvezetés, felülvetés, talajmunkák stb., melyek közül itt e módszerek legegyszerűbbjével óhajtok foglalkozni, amely minden külön költség nélkül minden gazdaságban végrehajtható s ez: a fogasolás. A takarmánytermő területek nálunk akárhol semmiféle ápolásban nem részesülnek, a legelőkről, rétekről csak a fű kerül le, hogy aztán a természet magától újat produkáljon s akárhány gazdaságban, ahol a szántóföldi területek rendben tartására nagy gondot fordítanak, a réteket, legelőket, mesterséges takarmánytáblákat ' elhanyagolják. Pedig a rét is ép úgy igényli az ápolást mint más termőterület. A rét, legelő, lucernás, lóherés, bal- tacimos talaja idővel erősen összeülepedik, som. Olyan asszony, aki elhagyja az urát csak maradjon. Ott az uj helyén aztán találkozott egyszer az öreg Hollóval. Adj Isten köszöntötte Feketét. Na mi újság ? Nem igen tudok. Megvagyok. Nem hiányzik senkid? Nem. Mit izensz haza ? Semmit! A gyerekeknek sem a Juliskának? Annak sem ! Pedig beteg, ehol, viszem az orvosságot. Fekete csak megböködte botjával a földet nem szólt semmit sem. Orvos is járt nála — folytatta az öreg Holló — nem igen biztatott bennünket. Az már baj, de nem én vagyok az oka, minek nem maradt odahaza az asz- szony. Ezzel elváltak, de másnap ott tartózkodott a falu körül Péter s várta jön-e valaki aki Juliskáról hirt hozhatna. Nem jött senki. Beballogott Péter a faluba, a Hollóék háza előtt ment, be sem nézett ment egyenesen a korcsmába. 3-ik oldal rajta mindenféle gyomok ülnek tanyát, a vakondok fölturják s a termés egyre kevesebb, silányabb minőségű lesz. Ezen, amint említők, az ápolás egyik fontos munkájával: a fogasolással lehet segíteni. A takarmánytermö területek boroná- lásának igen nagy jelentősége van. A bo- ronálás célja a talajt megnyitni a meleg a nedvesség, a levegő, s a napsugár behatolásának ; a föld felületét porhanyóvá tenni, a csapadékvíz beszivárgását elősegíteni, a nap érlelő hatását jobban érvényre juttatni, a talajalkatrészek föltárodását előmozdítani, a gyomokat ritkítani, a fü növekedését elősegíteni. A moha sok Ízben annyira belepi a nem ápolt talajt, hogy az értékesebb növényzetet valósággal megfullasztja. A boronálással a mohát eltávolíthatjuk. A kaszálás után visszamaradó tors, tarló, mely tavaszig megszárad, gyakran oly sürü, hogy hátráltatja a fü növését. A borona az ily tarlót össze-vissza hasogatja. A borona fogai a talajba hatolnak, azt föltépik e közben a gyökereket sebzik, megsértik s ezáltal azokat újabb gyökér- és levélhajtásra ingerük. Tehát a növények dusabban fognak hajtani, s a gyomféléket egészen elnyomják. Nem egy helyütt tapasztalták, hogy boronálással teljesen hasznavehetetlen rétek, legelők, silány takarmány földek megjavultak, kétszeres. sőt sokszoros termést adtak minden egyéb munkálat és talajjavítás nélkül. A fogasolás pedig oly műveletet, mely úgyszólván egyetlen gazdaságban sem ütközik tárgyi akadályba, ha egy-, szer a kellő fogatos erő rendelkezésre áll. A fogasra nézve megjegyzendő, hogy a régi módú fakeretes borona mit sem ér, mert merev konstrukciójánál fogva nem — De hetyke ember lett kelmédből, — fogadja a korcsmáros. Már nincs mire, mondja Péter, oda a nyájam, oda a legelő, de ... de meg aztán nincs is erre utam. Pedig hej nagy beteg a leánya a Julis. Tudom. És elidogált. Amint igy beszélgetnek jön lélekszakadva a harangozó leánya az édes apját keresi, harangozni kellene, halott van. Péternek megüti e szó a fülét a szivébe nyilalik. Feláll fizet, s avval elindul. Az utón mindig mondogatja. Bizonyosan a lányom a Juliska. Meglasitotta lépteit, úgy ment a Hollóék háza felé, közben mindig találgatta : bemenjek-é, nem-é? A templom tornyában meghúzták a a lélekharangot. Most van vége. Meghalt! Önkéntelenül fordult be a házba, csak azon vette magát észre, hogy ben van. Az öreg Holló fogadta. Az Isten hozta! Meghalt ? Kicsoda ? A Juliska. Dehogy jobban van!
