Gazdák Lapja, 1910. március (9. évfolyam, 10–13. szám)

1910-03-05 / 10. szám

4-ík oldal GAZDAK LAPJA 10-ik szám delt kertészek vannak és nem jutott eszébe j egyiknek sem olyan cikkel foglalkozni, j amelyikből valamennyinél nem lehet találni egy tökéletes példányt, dacára hogy az ke­resett és azzal egy más vidékről élelme­sebb kertész jó forgalmat ért el. Már most kérdem, vájjon nem volna-e ilyen helyen üdvösebb, valamennyi előnyére külön más-más ággal, cikkel foglalkozni ? hogy a vevőkör ne csak például zöldség­félét, de mindent megtalálna. Általában pedig be lehetne bizonyítani, hogy összetartással, egyetértéssel többre lehetne menni. Ámde sajnos, nálunk ez rit­kán lelhető fel; s részben ez oka is annak, hogy újabbat kezdeni sokan félnek, annak esetleg költségességétől tartanak, mert bizony, ha sikerül is, illetve az eszme be­válik, folytató bizony akad s végre is csak az nyer, aki jó gazda, vagy jobban érti szakmáját, vagy több erővel és pénzzel rendelkezik. A kellő szakismerettel és a fentebb megnevezett erőkkel rendelkező kertészgazdának nem szabad csüggednie, mert vannak például olyan vidékek, ahol a legtöbb kereskedő-kertész, ha akar, sem tud mást termeszteni konyhakerti cikkeken kívül. Hány ágazata van a kertészetnek ? hány­féle speciális, szép, jól értékesíthető vívmánya van e szakmának, amivel vagy itt, vagy ott foglalkozni érdemes volna ? Akadunk olyan városokra is, ahol pél­dául valamennyi kertész virággal foglalkozik, mert az elsőnek jól ment, következőleg foly­tatta a többi is s végre mindegyiknek ki fogása van a forgalomra. Arra azonban még sem gondol egyik sem, hogy adófizető köz­ségébe beáramló bolgár konyhakerti árut, ha másként nem, közös erővel kiszorítsák. Másrészt pedig a fenti köriimények és he­lyes kertgazdálkodás szerint különben sem célirányos — ha ezt a viszonyok nein úgy kivánják — egyes kicsi telepeken össze­vissza zsúfolva, mindenféle cikkekből egy-egy keveset produkálni és többnyire semmi sem tökéletes, vagy értékesebb cikk. Szerintem sokkal előnyösebb volna egy ilyen városban találni 5—6 hold faiskolát, 5—6 hold, eset­leg több konyhakertet, a viszonyoknak meg­felelő virágkertészetet, esetleg gyümölcsöst és szőlőt, külön-külön, ami igy n -gyobb mennyiségben, könnyebb kezelési nud stb. más okokból tökéletesebb volna s a vevő bizalmát általában jobban megnyerné. Ezzel azonban nem azt akarom hangoztatni, hogy­ne foglalkozzunk mindnyájan mindenféle cikkel, sőt azt esetröl-esetre helyesen tesz- szük, ha tenni kell és ahhoz elég terület és kereslet áll rendelkezésünkre. Én csak a felebaráti egyetértés eszméjét és annak előnyeit ecseteltem, amit azonban tudom, hogy nehéz kivívni. Van még egy megjegyzésem ifjú kertész­véreink hibás nevelését illetőleg, ami alkal­mat nyújt egyeseknek kétségbe vonni e szakmából megélhetését s ami nem egyéb, mint a mai korban uralkodó kellő szorga­lom hiánya a kertészet iránti hideg közö­nyösség s a munkát illető nagyzás, A fiatal kor kertészeinek nagy részéből hiányzik a szép természet iránti szeretet, önmegtagadó igazi kertészvér, miáltal például képtelen a pontosan pihenőre szabott idejéből egy ke­veset egy szenvedő fa, virág vagy más nö­vény életéért feláldozni! oz a legnagyobb baj s ha az illető valaha saját gazdája lesz, bizony nem fog boldogulni. Bűnös ember az, aki az Istenuek eine legszebb adományát, az emberiség legdrá­gább kincsét, a szép természetet megveti­Ismerek olyan kertészt, aki valahány­szor a sors rendelkezésére elhagyta dédel­getett növényeit, könnyezve vált meg azok­tól s bár szegény ember, de boldogtalanabb sohse volt; bizonyitéka ez annak, hogy aki nemcsak kényszerből, hanem szenvedéllyel viseli e szép szakmát, annak a gondviselés már magától is önt annyi erőt leikébe, mi­szerint meg is él abból, sőt eszébe sem jut az elégetienség. Ami még gyenge vállalkozó szellemün­ket, illeti, utalok arra, hogy nem egyszer fordul elő, hogy uradalmak, amelyeknek szé­pen jövedelmező kertészetük van, vagy le­galább is lehetne, azzá tenni, de azzal egyéb okok miatt az uradalom házilag nem foglal­kozik, ily esetben haszonrészesedéssel, vagy más egyéb előnyös feltételekkel, de kikére- ! kitett fix fizetés nélkül csak nehezen kap | kertészt vagy más hasonlót, például ahol két egyénnek kisebb vagy nagyobb összegű ! közös befektetésével szép jövőt alapíthatná- ! nak s nem teszik, mig ellenben az egyik is, i a másik is pénzintézetnek fizeti azt, amit j megteka'rit hatnának együttesen. S vájjon nem-e saját gyenge önbizal­munkra mutat az, ha esetleg kevés veszteni- i való miatt is, de minden terhesebb gond i nélkül ilyenekre vállalkozni nem merünk : másként, mint kész fizetésért ? Pedig mind- I azoknak, akik tudnának boldogulni, szépet | és hasznos eredményeket felmutatni tudásuk , által és munkájukkal, nem mindig van meg a kellő anyagi támasz is, tehát előnyére le­hetne ilyen alkalom. Végre tehát ismétlem, legyünk büszkék arra, hogy szaktudás, kitartó szorgalmas munkáok által boldogulunk s lehetőleg egyetértés, összetartás legyen főeivünk. Mót Gyu a, mükertísz. Nemes fajtájú baromfiak a nép kezén. Ha azok az évenként kiosztott nemes fajtájú baromfiak beszélni tudnának, rémsé- gesen sokat panaszkodnának, még többet nyögnének, mert a nép örömmel veszi át cserébe, vagy kiosztás utján a gyönyörű orpingtonokat, plimutokat, langsánokat, de azok ápolásáról nagy általánosságban — fogalma sincs. Ott jártam közöttük, beszél­tem a kisgazdákkal. Legutóbb is öt hetet töltöttem egyhuzamban vidéken és igy saját tapasztalatom után teszem meg az észre­vételek följegyzését. András bácsi, János bácsi úgy hiszi, hogy félmarék ocsuval nő fel az a gyönyörű orpington is, mint az ő régi magyar parla­gija, az élelmes magyar tyuk. Az emdeui ludak és pekingi kacsák sorsa is sajnálatra méltó a nép kezén. Szerencsére ez nem általános, de azért nagy átlag. Láttam én, hogy esős időben az orpington család tiszta ivóvíz helyett a kisgazda rendetlen trágya­dombjáról leszürödött trágyaleves esővízből oltotta szomját. Kérdeztem a gazdát, hogy miért ? Az volt a felelet, hogy minek adjon ő most vizet a baromfinak, mikor az Isten ad eleget ? I Azt is láttam, hogy ahol a nemes faj­tájú baromfi a kisgazda udvarán a parlagi magyarfajta közé került, ott szakadatlan vágták, üldözték a jövevényeket. Csak akkor engedték enni, amikor ők, a háziak jóllak­tak. Vagyis, ha a baromfitakarmány kiosz­tója külön nem gondoskodott a fajbaromfi akról, azok éhezhettek, mert a többi sem dúskált az eledelben. Pár hét előtt egy félszemü, összevag- dalt orpiagton-kakast láttam. Gyönyörű jószág lehetett, de ma roncs. Érdeklődtem szomorú sorsa iránt. A válasz az volt, hogy még idejében megóvták az életét Pórászt kötött a gazdája a kis magyar kakas lábaira, az­által megnyíigözte, hogy ne tegye tönkre a szép orpington óriást. Ilyen védelemről is kevés gazda gondoskodik a nép körében, mert nem is tartja szükségesnek védelmezni azt a nagy és szép állatot, mely azonban puha, tespedt és gyáva a parlagi magyar fajtával szemben. * Sok keserű csalódás érte a népet a faj- baromfiak továbbtenyésztésénél a,saját tudat­lansága miatt. Bátran merem mondani, hogy j gyermek kezében a kés nem veszélyesebb, mint a némileg ki nem oktatott kistenyész- | tőnél a fajbaromfi Csalódása áital valóságos i kerékkötője lesz a fajbaromfi terjedésének, • gáiicsolója,- ellensége minden haladásnak a | baromfitenyésztés terén. Az elébb elmondott okok miatt a nép i kezére került nemes fajtájú baromfi leromlik, c.senevész lesz. Mindenféle ragályos és nem ragályos betegségre fogékonyabbá válik élet­erejének hanyatlása révén. A tisztességes ellátást sem találja meg, aztán kényes, semmitérőnek nevezik, holott nem az. UJvar- j helymegyében annyira gyöngült a t\uk- tenyésztés épen ezen okok miatt, hogy j drágább a tojás, mint a fővárosban. Itt a ! hideg időjárás is megsanyargatta az igénye­sebb faj barom fiukat, mik a székely segély- j akció utján kerültek a néphez. Csakis ott vált be a nemes fajtájú baromfi - tartása a nép körében, csak ott éreztette a kormánytámogatással csinált fajbaromfi-kiosztás üdvös hatását, ahol a népnek a baromfitartáshoz némi gyakorlati tudása volt. Épen ezért több gyakorlatias­ságot szükség alkalmazni a fajbaromfiaknak: a nép körében való terjesztésénél. Tekin­tetbe kell venni azt is, hogy a népnél nem a baromfihustermelés a jövedelmező, hanem a tojáshozam. Az a sanyarú viszonyok közé került fajbaromfi félannyit sem tojik, mint a parlagi magyar tyuk. így aztán célttéveszt a nemes jóakarat. Azáltal pedig, hogy et- gyöngül és beteges lesz, valóságos gyűjtő­helyét képezi a ragályos baromfi-betegsé­geknek. Több gyakorlatiasságot tehát a nemes fajtájú baromfiak kiosztásánál! Ez a fö. A fajbaromfi, mikor a kistenyósztő kezéhez

Next

/
Thumbnails
Contents