Gazdák Lapja, 1910. március (9. évfolyam, 10–13. szám)

1910-03-26 / 13. szám

13-ik szám jogi érdekű orvoslása végett a bírói eljárás megindításáról kell gondoskodnia. Dinye termelés szabadban. A koránérő dinyefajok magvait február végén, vagy esetleg valamivel később is fürészporral töl­tött edényekbe tesszük. Miután jól megön­töztük, jó meleg és egyenletes hőfokú helyre állitjuk. Ha már sárjadzanak, akkor meleg­ágyba üvegburok alá helyezzük, ahonnan csakhamar megint kivesszük és kettesével apró edényekbe lehetőleg ugorkák közé ültetjük, mivel ezek hasonló hőséget kivan­nak. A kertben 1.80 m. magas és széles lorabhalmokat rakunk, melyekre kis, 35 cm. magas és széles földet hozuuk jól trágyá­zott ágyból. Május vége felé, — amidőn már nem kell többé fagytól tartanunk — a palántákat ezen halmokra ültetjük, de óvatos­ságból éjjelre rnég egyelőre edénnyel, vagy üvegburokkal befedjük. Ha a harmadik le­vél kihajtott, megnyessük a palántákat, hogy jobban fejlődjenek és mellékhajtásokat nyer­jünk; minden egyéb munka termékenyítés céljából fölösleges. Addig, míg gyümölcs még nincs, szükség szerint többször öntöz- getünk; ha azonban már termés látható, abban hagyjuk ezt, és a gyümölcsök alá üveget vagy deszkát teszünk, hogy a rot­hadást megakadályozzuk. Az érést a szár körüli apró repedésekben ismerhetjük fel, ez rendesen szeptember elejére esik — és ekkor már hozzá kell látnunk a dinyék eszedéséhez, mivel a hasadások mindinkább nagyobbodnak. A nem teljesen érett dinyé- ket is leszedjük és érés végett üvegburok alá állitjuk. Irodalom. A kálitrágyázás. Irta Rovara Frigyes. Rovara Frigyes nevét a magyar gazdák jól ismerik. Egyike azon kevés számú gazdának, aki nemcsak nagy gyakorlati tudással szol­gálja a mezőgazdaság ügyét, hanem irodalmi téren, tollal is. Amit ő ir, az egyaránt jó és értékes tartalommal van megírva. Kép­zett gazda úgy a gyakorlat, mint az el­mélet terén; a gyakorlatban elért sikereit nemcsak gazdai rátermettségének, hanem .elméleti szakismereteinek is köszönheít. E/ek képessé tették őt arra, hogy megfigyelései­ből helyes következtetéseket vonhasson le, hogy úgy a gyakorlatban, mint az irodalom terén a tudás fegyvereivel állhassa meg helyét. Rovara Frigyes 27 év óta foglalkozik a műtrágyázás kérdéseivel és a műtrágyák helyes alkalmazási módjának megállapítása nem egy esetben az ő nevéhez fűződik. Együtt dolgoztak Cserháti Sándorral a ma­gyar föld érdekében, amint erről munkájának előszavában megemlékezve, az őszinte elis­merés szavaival hajtja meg lobogóját a kerán elhunyt szaktudós érdemei előtt. Rovara Frigyes kálitrágyázás cimü uj könyve nagyon is aktuális irodalmi munka, mert a műtrágyázás ezen része hazánkban még meglehetősen alárendelt szerepet ját­szik. Amíg a foszfortrágyákat ma már szá­mos gazdaságban felkarolták, a kálitrágyák csak itt-ott találnak kellő méltatásra. Pedig homok- és tőzegtalajokon kálilrágya nélkül GAZDÁK LAPJA megfelelő eredményeket elérni nem lehet, mert ezek a földek nemcsak foszforban, hanem káliumban is igen szegények. De még a kötöttebb természetű talajokon sem ritkaság, hogy a foszfortrágyázás csak ká­lival kombinálva ad igazán jövedelmező eredményeket. Amig a foszfortrágyák helyes alkalma­zásának eljárásai a gazdák nagyrésze előtt eléggé ismertek, a kálitrágy.izás terén a tájékozatlanság még igen nagy. Ezen a bajon segít Rovara könyve, oly munkát bocsátva a gazdaközönség rendel­kezésére, melyben a kálitrágyázás gazdasági jelentőségét és helyes alkalmazási módját tárgyalja a nála megszokott részletességgel, nagy körültekintéssel, világos és könnyen érthető fejtegetésekkel, meggyőző érvelé­sekkel. A kálitrágyázás terén nemcsak saját tapasztalatait és kísérleti eredményeit, ha­nem a nagy szorgalommal összegyűjtött hazai adatokat is szakszerűen feldolgozza, áttekintő képet nyújtva az e téren elért sikerekről és a sikertelenségek okairól. Aki Rovara könyvét elolvassa, az nemcsak a kálitrágyázásról, hanem a műtrágyák helyes alkalmazásáról általában véve is tiszta képet fog nyerni. A munka három főrészre oszlik. A be­vezetőrészben tárgyalja a talajt, a növények táplálkozását és a talaj termőerejének fenn­tartását. Megismerteti a gazdát a magyar talajjal, melyen — szerző szavai szerint — „munkával és műtrágyával“ bámulatom ered­ményeket lehet elérni. Részletesen szól a talaj terrnőerejének fenntartásáról, bizonyára azért, mert nagyon jól tudja, hogy gazdáink ép e téren milyen sokat vétenek. Rovara i tehát nem elégszik meg a szorosan vett kálitrágyázás ismertetésével, hanem kiter­jeszkedik oly kérdések tárgyalására is, ' melyeknek ismerete a műtrágyák helyes j j alkalmazása szempontjából a gazdáknak fel- j | tétlenül szükséges. A második részben a kálitrágyázást j általános szempontból tárgyalja; nagy szak­tudással ismerteti a talajok kálitartalmát, a növények káliszükségletét, a külömböző kálitrágyákat s azoknak jelentőségét hazánk­ban. Ezt követi a jövedelmező kálitrágyázás feltételeinek ismertetése, részletesen beszá­molva a helyenként tapasztalt sikertelenségek okairól és azok orvoslási módjairól. A káli- j trágyák mellékhatásait tárgyaló fejezetben ; a kálitrágyák közvetett hatásairól beszél a ; növény minőségére, életére és fejlődésére, a talaj fizikai tulajdonságaira, gyomnövények és férgek irtására, fagykárok, megdülés, rozsdakár és hereuntság veszedelmeinek csökkentésére. A könyv második részét a kálitrágyázás gyakorlati keresztülvitelének ismertetésével zárja be, ezen fejezetben tárgyalva a kálisók elhintésének idejét és módját, az alátaka- rást, a kálitrágyák hatásának időtartamát, az alkalmazandó mennyiséget és a kálisók vásárlását. A harmadik rész — mely a könyvnek több mint felét teszi ki — az egyes mive- lcti növények kálitrágyázásáról szól, még pedig nagy részletességgel; mindenütt ott, ahol csak lehetséges volt, hazai tapasztalati 5-ik oldal, adatok feldolgozásával támogatva fejtege­téseit és tanácsait. Ahol ilyenek rendelke­zésre nem állottak, a külföldön elért ered­ményeket dolgozza fel, hogy a gazdáknak a helyes, céltudatos kísérletezést itt is meg­könnyítse és esetleges tévedésektől meg" kímélje. A mesteri kézzel feldolgozott adatokból kitűnik, hogy hazánkban nemcsak a homok- és tőzegtalajokon, hanem egyes növényeknél még a kötöttebb földeken is, a foszforcrágyá- zással csak akkor voltak nagy eredmények elérhetők, ha azt kálitrágyázással kombi­nálták. Az egyes miveleti növények fel­sorolásától és az azoknál elért eredmények ismertetésétől ez alkalommal el keli tekin­tenem. Csak annyit említek fel, hogy Rovara 33 gazdasági növény kálitragyázását ismer­teti s igy a hazánkban termesztett összes kultúrnövényekre kiterjeszkedik. Ezeken kivüi a rétek, legelők, a szőlő és gyümölcsfák, a konyhakerti és erdészeti növények műtrágy ázásánál elért eredménye­ket és követendő eljárásokat is szakszerűen tárgyalja. Élvezettel olvastam el Rovara könyvöt és melegen ajánlom a magyar gazdak figyel­mébe. Egy gazdatársuuk, a műtrágyázás gyakorlati nagymestere ívta, aki egy ember­öltőn át nagy szaktudással, nagy előszere­tettel dolgozott e téren és a gyakorlatból írt egy kiváló munkát a gyakorlat számára. A 1 6 oldalra terjedő, címlapján Cser­háti Sándor arcképével diszitettés2í fénykép­felvétellel ellátott könyv a „Pátria-“ irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság kia­dásában (Budapest) jelent meg. Ára 4 korona. Kerpely Kálmán. HÍREK. Az előfizetési dijak beküldése céljából mai számunkhoz posta-utalványiapokat mel­lékeltünk. Kérjük azon tisztelt olvasóinkat, kik még előfizetési dijaikat a folyó évre nem rendezték, hogy ezen utalványokat felhasz­nálva, az előfizetési pénzeket a kiadóhivatal­hoz juttatni szíveskedjenek. Sorsolásunk. Azon előfizetőink között, kik addig előfizetési dijaikat a folyó első évnegyedre kiegyenlítik, ápril hó 6-án egy 50 kötetből álló gazdasági könyvtárt sorso­lunk ki, amit díjmentesen fogunk a nyerőnek megküldeni. A sorsolásban a kedvezményes áru előfizetők is résztvesznek. A könyvek jegyzéke a következő: 1. dr. Drucker Jenő: Szőiőszetünk haladása. 2. Cserháty Sándor: A csalamádé termesztése. 3. Morva Rezső: Aratógépek szerkezete és kezelése. 4. Út­mutatás a szőlőmivelésre. 5. Mezőgazdasági munkabérek Magyarországon. 6. A vetési varjú gazdasági jelentősége, 3 értekezés. 7. Útmutatás a must és bor okszerű kezeié sere. 8. Molnár István : A fatenyésztés. 9. Rácz Sándor: A homoki szőlőmivelés. 10. Útmutatás a jég elleni védekezésre vihar­ágyukkal. 11. Fekete Lajos: Népszerű erdé­szeti növénytan beszélgetésekben. 12. Jablo- nowski J.: A szőlőmoly s ai szőlöilonca élet­módjuk és irtásuk. 13. Hermán O. A madarak hasznáról. 14. Zigány Z1 és Baross Károly:

Next

/
Thumbnails
Contents