Gazdák Lapja, 1910. március (9. évfolyam, 10–13. szám)

1910-03-12 / 11. szám

GAZDÁK LAPJA 11 ik szám 4-ik oldal A „Rimaszombati Konzervgyár“ telje­sen korszerűen készített gyümölcsbefőtt­jeivel és cukrozott gyümölcseivel mindenütt versenyképesen jelenik meg. A „Pozsonyi Konzervgyár“ szintén ki­tűnő gyümölcs- és zöldségkonzerveket ké­szít, sőt megpróbálkozott szárított (aszalt) zöldségek forgalomba hozatalával is. E kitűnő és korszerűen berendezett vál­lalataink még számos enemü vállalkozások által támogatva, teljesen képesek ellátni bennünket a legegyszerűbbektől kezdve a legmagasabb igényeknek megfelelő, legkü­lönlegesebb konzervekkel és feleslegessé teszik a külföldi enemü behozatalt. Sajnos, hogy ezt még nem sikerült nekik a kívánt mértékben elérni és bizony nemcsak a sok­kal drágább francia konzervekből hoznak be még most is igen sokat hazánkba, haHem az akárhányszor gyengébb, selej­tes minőségű osztrák gyártmányból is. Igaz, a mi gyáraink szintén sokat adnak el Ausztriába. Megállapíthatunk azonban annyit, hogy a lefolyt 25 év haladása a kertészeti ter­mesztés eme társintézményét: a konzerv- gyártást is szép fellendülésnek indította hazánkban. Dr. Györy István, tanár a budapesti in. kir. Kertészeti Tanintézetben. A gyümölcsfák rendbentartásáról. Sarkigazság, hogy a szőlősgazda jöve­delmét megkétszerezheti, ha gyümölcsfáinak híven gondját viseli. Ez pedig nagyon meg- szivielésre méltó kijelentés most, amidőn már mindenki tisztában van azzal, hogy az Parászkának, hogy az ő esküvője napján lettem halálos beteg. Kétségbeesne a sze­gény, hegy nem lesz boldog. Tudja anyám, hogy úgy tartják a faluban, hogy mikor esküvő van, nem jó halottnak lenni, mert akkor boldogtalan lesz a menyasszony . . . Az este homályt hozott a kis szobába. Az öreg asszony csendesen sirdodált. A szegény Mitru pakulár meg a halállal ví­vódott . . . Hogy a Mitru meghalt, az öreg;; -szouy ; leköltözött a hegyről a faluba. Sírva járkált, í nem volt senkije. Először nem akarta za- j várni Parászkát, hanem azután mégis fel­kereste. Mikor aztán a jószivü fiatal me­nyecske marasztetta, nem állhatta meg, j .hogy ne beszéljen a fiáról. Még az utólsé gondolata is te voltál, — mondta sírva az öregasszony. Arra kért, | hogy valahogy meg ne mondjam, hogy az ! esküvőd napján lett halálos beteg, nehogy Megijedj a boldogságodon .... Szegény fiam! — Szegény Mitru! . . . És ezentúl sokszor sirt és nagyon sok­szor sóhajtozott. Az emberek azt gondolták, hogy babo­nás és az élete boldogságát félti. Talán a menyecske maga is azt gon­dolta és észre sem vette, hogy bizony ő szegény Mitru pakulárt siratja. (Vége.) országszerte mutatkozó túltermelés követ­keztében a bor ára évről-évre hanyatlani fog. A gyümölcsfák ápolásának legfőbb ideje a tél, azért csakis az tarthat valóban jogot a jó szőlősgazda nevére, aki a telet nem csupán henyélésre és szórakozásra fordítja, | hanem az enyhe napokat felhasználja gyümölcsfáinak tisztogatására és ápolására. Gyümölcsfák hűséges gondozásával el fogja érni azt a kedvező állapotot, hogy a termeit gyümölcsnek minél nagyobb száza­léka féregmentes, hibátlan, szépen fejlődött, elsőrendű légyen. Mert hiszen ma úgy ál­lunk, hogy a legtöbb esetben alig kerül annyi szép példány, amellyel a garaboly tetejét kidiszithetjük ! Az elhanyagolt fa nem nevelhet hibátlan, szép gyümölcsöt. Az almafa nem önként hullatja el kifejlődés előtt gyümölcsének nagy részét, mintha ő ebben bűnös volna. Megnevelné ö azokat szívesen, de nem teheti, mert vagy nem nyújthat azoknak elég táplálékot, vagy pe­dig még zsenge korukban megöli ; zokat a sokféle féreg és egyéb betegség, amelyeket a fa gazdája gondatlanságból vagy kényelem­szeretetből elmulasztott megsemmisíteni, vagy távoltartani. Annak sem a gyümölcsfák voltak az okai, hogy a kajszinbarck-terraelés múlt nyáron úgyszólván értéktelenné vált. Óriási az a veszteség, amit ezen a réven a szőlős­gazdák szenvedtek 1 A ragyás, apró gyü- ! mölcs mázsája — pedig ez képezte a zö- ! mét a termésnek — sok-sok ezer mázsája ; 5 koronájával kelt el, a szép nagy gyü- ! mölcsért pedig, de ilyen kevés volt, 30 — 40 | koronái fizettek á kereskedők. Nem ijesztő ! ujjmutatás-e ez arra nézve, hogy ne várjunk minden eredményt az időjárástól és a jó Istentől, hanem igyekezzünk minden eszközt felhasználni arra, .hogy termésünk érték­telenné ne váljon. Az aszaló szilva (magvaváló, besztercei) félfejlödésben megfonuyadt és lehullott, még pálinkafőzésre sem volt érdemes felhasz­nálni, mert kevés volt benne az édesség, a szesz pedig a kierjedt cukorból lesz. A szilvának ezt a pusztulását szintén egy gombabetegség okozta, melyet megfelelő : anyaggal való gondos permetezéssel ártal­matlanná lehetett volna tenni. Ez által ismét érzékeny kárt szenvedett sok szőlősgazda, mert, nálunk az aszaló szilva jelentékeny kiviteli cikk. Hellyei-közze! ami véletlenül ép maradt és szépen kifejlődött, azért me­sésen nagy árt fizettek a kereskedők. Ismerkedjünk meg tehát ezután a ke­sernyés bevezetés után a gyümölcsfák ellen­ségeivel s azok pusztító eljárásaival. A gyümölcsfa ellenségei nagy számmal vannak. Ezek az ellenségek szépen feloszt­ják maguk között a szerepet úgy, hogy a szegény elhanyagolt fának utóbb egyetlen 1 része sem ment valamelyiktől. A fa törzsét és vastagabb ágait pusz­títják a beléjük furakodó farágók. A nagy ' farágé és sárga farágó pille hernyói bele- furakodnak a fába és abban élnek két esz­tendeig. Ezek különösen az alma- és körte­fákat rongálják. A kis kéregszu a barack­fák kérge alatt fehér kukacok alakjában csak úgy hemzseg. A fa kérge alatt telel­nek ki a veszedelmes almamoly hernyói is. Ezek okozzák az alma és körte férgesedését. A ievakarásuk alkalmával azt tapasztaltam, hogy a kajszinbarackfák rücskös, cserepes kérge aiatt különös előszeretettel és nagy számban húzódnak meg a fürtpusztitó szőlö- xnoly bábjai. A legtöbb esetben a gyümöc-lak virág- bimbói már kiíakadásuk előtt a méhükben. hordozzák a termést megsemmisítő ellensé­güket. A bimbólikasztó bogár kukaca (Ant- honomus pomorutn) leginkább az almafán él, a rügyiikasztó bogár (Aathonomus cinctus) csakis a körtefa rügyét bántja. Ez a két bogár nyáron kéreg alatt alszik, októberben a rügyiikasztó bogár bepetézi a bimbókat. Ezek még ősszel kikelnek. A bimbólikasztó tavasszal tojja le petéit a bimbókra. A fa virágbimbója még ki som nyílott és mar belefurakodolt a pusztító ellenség. Feleslegesnek tartom a szives oivasó figyelmét tovább fárasztaui mindazoknak a férgeknek és gombáknak (t. i. penész beteg­ségeknek) a leírásával, amelyeknek nagy száma gyümölcsfáinkon tanyáz és csak arra ; várnak, hogy a tavasz beköszöntésével — a tenyészet megindultávai — ők is hozzálás­sanak romboló és pusztító munkájukhoz. Tuíajdonképeni tárgyunkhoz visszatérve a legmelegebben ajánljuk, hogy a fák ki- fakadása előtt lássunk hozzá a korona rendbo- hozásához. Minden évben keletkeznek viz- hajtások, melyeket simán és csonk néikuí le keil darabolni, a tulsürü, száraz, egymást keresztező ágakat szintén le kell vagdalni ; és a sebeket kőszónkátránnyal bekenni. Hogy a meggy és kajsziubarack apró gyü­mölcsöt hoz, vagyis hogy az üvegmeggy terméketlen, azon a vénülő ágak teljes lo- csoukázásávai is segíthetünk. En ezt meg­próbáltam és jól bevált, mert a csonkázás után a 2-ík évben nagy gyümö.csőket és gazdag terméseket nyertem. A korona reudbehozása után vakarhas­suk meg alaposan a fa vastag ágait és törzsét a mohától és kéregtől, mert ezek számtalan féregnek szolgálnak biztos telelő helyül. Arra ügyeljünk, hogy ennél a mun­kánál sebeket a fan ne ejtsünk és hogy a lyukakat, méiyedéseketsziutéa jól ki tisztogas­suk. (Kitűnő fatisztogató eszközöket gy árt a Szijjártó Testvérek cég Kecskeméten.) az aimafák sima, üde kérgén kerekded, iiam- vaszöld pecsét alakjában feltalálhatjuk a kis araszoló hernyó (Cheimatobia brumata) pete lerakodását, némely fán, ha figyelünk, 30—40 ilyen pecsétet találunk, minden pe­csét 2—300 petét tartalmaz. Ezek korán kikelnek és a felső rügyek pusztításához látnak. Ezeket a veszélyes pecséteket tehát szintén le kell vakargatni s a liernyófész- keket leszedegetni, az ágakra ragasztott levelekkel együtt. Az alapos levakarás és tisztogatás után szükséges lesz még a nyugvó időszakban, tehát kifakadás előtt a gyümölcsfáknak minden részét megfelelő erős maró oldatok­kal alaposan megpermetezni, hogy azáltal a rejtőző penészgombák, férgek, bábok és kukacok megsemmisittessenek, Erre a célra különféle gyárilag előállított anyagok van­nak használatban, nevezetesen a vizben higitható carbol-készitmónyek. u. m. a Schaeht-féle gyümölcsfa carboliaeura, az a ve-

Next

/
Thumbnails
Contents