Gazdák Lapja, 1910. március (9. évfolyam, 10–13. szám)
1910-03-05 / 10. szám
2-ik oldal GAZDAa LAPJA 10-ik szám két osztálynak az érdeke teljesen ki van ! szolgáltatva a termények forgalomba- j hozatalát a termelőtől a fogyasztóhoz i mozgósító, közvetítő kereskedelem ér- j dekeinek. Ennek előidézésében pedig a legfőbb tényező a termelőknek ál- ! landó hiteligénye, amelynek még részletes kielégítése is nagy csalétket képez arra, hogy azért cserébe terményeit olcsóbb áron adja el a hitelt nyújtó kereskedőnek. Ez az állandó hiteligény a szülője annak az óriási terményuzsorának, amelynek súlya alatt, kivált a kisgazda közönség, országszerte sínylődik. A mezőgazdasági termények értékesítésének helyes szervezésénél tehát főképpen arra kell törekedni, hogy a szervezet módot nyújtson arra, hogy a termelők hiteligényeit legalább addig a mértékig kielégítse, hogy a termelők ne legyenek kénytelenek terményeiket szorult helyzetükben elvesztegetni, vagy épen az értékesítést közvetítő kereskedelemnek hitelnyújtási szívesség fejében átadni. A termények í értékesítését tehát szoros kapcsolatba kell hozni a termelő gazdaközönség : hiteligényei egy részének kielégítésével. Ennek a kapcsolatnak abból kell állam', hogy az értékesítő szervezet a termelő gazdának kész terményeire és meglevő felszereléseire az értékesítés bekövetkeztéig előleget nyújtson. Az értékesítésnek ily módon való szervezése pedig a szövetkezeti közraktárak utján érhető el, mely közraktárakat pedig a falusi helyi szövetkeze: ek vannak hivatva, úgy mint eddig is, állami segítséggel fölépíteni és kezelni. De egyúttal eme közraktárnak fölépítését, üzemüknek zavartalan és köz- j hasznú vitelét irányítani, felügyelet alatt tartani, ellenőrizni, a szükséges | hitellel ellátni egy erős központi szövetkezet van hivatva, amelynek köte- j lékébe tartozzanak az összes közraktári szövetkezetek. Ennek a központnak a feladatát képezné az anyagi ! eszközökről való gondoskodáson kívül | az értékesítés lebonyolítása, ártudósi- j tásoknak a falusi és vidéki központi ; közraktárakkal való közlése, hazai és ; külföldi piacok fölkeresése, sőt eset- I leg még a termelés irányítása is. De a termények értékesítésének I ezen szövetkezeti közraktári rendszere mellett a gazda birtokában lévő, de a közraktárba nem helyezett készleteinek és gazdasági fölszereléseinek elvesztegető értékesítése ellen is védelmet kell nyújtani a megfelelő törvényhozási intézkedések által. Ez pedig a credit agricole. illetve az ingó- záloghitel lehetővé tételével volna elérhető. Mindezt megfontolva, jogosan merül fel azonban az a kérdés, vájjon a falusi szövetkezeteket képes volna-e a magyar gazdatársadalom a saját erejéből fölállítani ? Sajnos, erre a kérdésre határozott nemmel vagyunk kénytelenek válaszolni s csak az szolgálhat vigaszul, hogy ugyanerre szintén nem volt képes se Németország, se Ausztria, se Franciaországnak nálunknál sokkal tőkegazdagabb gazdatársadalma sem. Mindenütt,. Ahol ilyen nagyszabású, szövetkezeti közraktári intézmény létesült, az az állam legmesszebbmenő támogatásává! és segítségével történt. | Akkor tehát, mikor az osztrák kormány épen a napokban terjesztett a parlament elé törvényjavaslatot, mely-" nek alapján 1910 —1918. évekre, tehát 9 éven át, évi 6 millió korona és időközti kamatai a mezőgazdasági termények értékesítésének előmozdítására fordittassék, akkor itt az ideje, hogy a magyar gazdaközönség is nyomatékosan követeljen a mezőgazdasági termények értékesítésének szervezéséhez egy minden eddiginél hathatósabb állanti támogatást élvező szövetkezeti központi intézményt, amelynek segélyével — s közbevetőleg a tőzsde reformjának keresztülvitelével, — a gazdák összes terményei kedvezően értékesíthetők lesznek, amelylyel a war- runthitel is megoldható lévén, egyúttal a fogyasztóknak is legnagyobb előnyök biztosíttatnak. Meg lehet-e a kertészetből élni ? A mai koibdu, szakmánk örvendetes fejlődésének dacára, kertésztársainak között gyakran lehet hallani különböző indokolással azt a kérdést fejtegetni : kifizeti-e magát a kertgazdasággal foglalkozni, és meglehet e abból élni vagy sem ? Olvasóink, akik c szakmát gazdaságilag haszouérdekből, kereskedelmileg űzik, tudni fogják, hogy e kérdésre érdemleges feleletet adni sok oidaluságánál fogva nehéz. Az országban a különböző helyi és személyi viszonyok mérlegelésével és hosz- sza» fejtegetéssel lehetne-e tárgyat megvilágítani. Szabad legyen azonban nekem a kér- : déshez rövid foglalatban hozzászólni. Rö- ! viden: a kertészetből tisztessége.-en meg j lehet élni, és azzal gazdaságilag foglalkozni A föltett boldogság. — Medák Erzsi. — Tavasz volt, mikor a Kosztin Grigor észbontóan szép leánya először meglátta a Mitru pakuiárt. Kosztin Grigor maga vitte el leányát a hegyek aljába, a hol a paku- iárok már mégis fejték a juhokat és már forralták is az édes tejet zsendicéuek. A Mitru pakutár is nagy kanállal állot t az üst körül és azt magyarázta a szép Kosztin Parászkanak, hogy az idei tej nagyon édes, négyén zsíros. Nagyon jó sajt lesz belőle. A leány szétalanul hallgatta a magas barna fiú beszédét. A tej pedigmáskor nem igen érdekelte, de most maga is kavargatta az egyik üstöt és megkóstolta a tejet . . . Valahogy nagyon jónak találta, pedig máskor nem szokta inni. A friss, zamatos j erdei levegő megsimogatta az üde arcot I és nagyon boldognak érezte magát, a mint végigtekintett az erőteljes, tavaszi tájon. A földön zöld zománcot vont a fü, a hegyek az ifjúság üdeségét sugározták. Az ég kék volt, mint az átlátszó kristályüveg. Mikor már otthon volt, még akkor is mindig az üde, tölgvetdős hegyeket és a víg pákulár- csoportot látta, a kik között van egy komoly, fekete legény is, a ki olyan szépen, olyan dallamosan tud beszélni. Az este beüt ött, a falu elcsendesedett, a kék ég sötét kék lett és csillagos. A sajtot már elkészítették a pakulárok. A nyájat visszahatották a hegyre, ők maguk meg végig feküdtek a zöld gyepen és elkezdték fújni a havasi kürtöt. Parászka gondolkozva hallgatta. Aztán maga sem tudta miért, imádkozni kezdett. Olyan nyugodtan, méltóságosan szólott a kürt, hogy önkéntelenül is áhítatra gerjesztett mindenkit, ügy aludt el imádkozva. Tiszta nyugodt álma volt, mint maga a harmatos tavaszi éjszaka. Egy pár nap múlva lejött a hegyről a Mitru pikulár. Simaszörü, hófehér báránykát tartott a karjai között. — Nézd Parászke, — mondta meleg hangon, neked hoztam. Lásd, milyen okos, milyen kedves. A legszebb volt az egész nyájban. A leány mosolyogva nézte a fehér jószágot. Nagyon szép, Mitru, felelte jókedvűen, hozz máskor is. Hozta is a Mitru pakulár a kis fehér jószágokat. Ö mindig alázatosan jelent meg a gazdája leánya előtt és tisztességtudóan Rendkívül jutányosán, gyári áron alul eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, és pedig : 3 darab bácskai eke fő, 5 darab különböző nagyságú resicai acél eke, 3 darab 2-ős és 2 darab 3-as ekefő, 1 darab vetési és 1 darab réti csuklós kétágú borona; répa vágó járgány hajtásra; 1 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz alatt. Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. szám. 254 5—
