Gazdák Lapja, 1910. február (9. évfolyam, 6–9. szám)
1910-02-12 / 7. szám
7-ik szám GAZDÁK LAPJA arasznyi lesz a hajtás, ne hagyjuk egyszerűen kötözéskor a bokor felé huzrii, hanem vékony karó leszurása után ahhoz kötjük s úgy idomítjuk, ho^y kissé kifelé, de felfelé fejlődjön, s igy jövőre kifejlett csapunk lesz, amely meghálálja a ráfordított, figyelmet bőven. Schäfer Dezső. Cselédet tartó gazdák figyelmébe. Az 1900. XVI. t.-c, 8. § a értelmében minden munkaadó köteles a szolgálatában álló minden egyes gazdasági cseléd után az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár javára évenként 120 fillért a községi elöljáróságoknál (városi tanácsnál) adó módjára befizetni. A 120 fillért még abban az esetben is egész összegében kell megfizetni, ha a cseléd a munkaadónál nem is egész évben, hanem például csak egy hónapig szolgál. Épen ezért a 120 filléres hozzájárulási dij fizetése céljából köteles a munkaadó minden cselédváltozást a községi elöljáróságnál (városi tanácsnál) haladék nélkül bejelenteni. A 120 filléres hozzájárulási dijat azon cseléd után, akik már az előző évben is ugyanazon munkaadónál szolgáltak, legkésőbb április hó 1 ig, a változott és újonnan felfogadott cselédek után pedig a szolgá- latbalépéskor azonnal meg kell fizetni. Az elöljáróság köteles a 120 filléres hozzájárulási dijat a munkaadótól még abban az esetben is elfogadni, ha a vonatkozó összeírás bármely okból nincs az elöljáróságnál, köteles továbbá annak átvételéről nyugtát adni, melyek hátsó oldalán névszerint feltüntetendök azon gazgasági cselédek, akik után a befizetés történt. Felhivatnak a munkaadók, hogy a 120 filléres hozzájárulási dijat pontosan befizetni, s a cselédváltozásokat haladék nélkül bejelenteni el ne mulasszák, mert ha e törvényes kötelességeiknek pontosan eleget tesznek, a gazdasági cselédeiknek balesetei folytán felmerült költségeket a segélypénztár megtéríti, ellenben, ha ezeket elmulasztják, baleset folytán sérült cselédeik (illetőleg ezek örökösei) az illető munkaadóktól éppen olyan baleseti segélyezést követelhetnek, mint aminőtől a pénztárral szemben elestek. A kukoricaszártépögép befolyása a kisgazdák állattenyésztésére. Hazánk állattenyésztése nehezen bir a nyugati államok állattenyésztésének magaslatára emelkedni.. Többféle oka van ennek. Hazánk éghajlata inkább a szárazságra lévén hajlandó, a megszokott takarmánytermesztés nem jár azzal az eredménnyel, ! főleg pedig biztossággal, mint a nyugati ! államok takarmánytermesztése. Ez volt az oka hazai fajtáink egyéni kifejlődésének is, mert a külterjes s nagyon is szegényes takarmányozás mellett a lassúbb testfejlödéssel ugyan a szívósság, az idő viszontagságai ellen való nagyobb ellent- állás, azoknak értékét a mi viszonyaink szempontjából emelte ugyan, de azt senki sem állíthatja, hogy azok tenyésztése a nyugati marha jövedelmezőségét csak megközelíthetné is. A mai rohanó világban, amikor minden téren a tökéletességre való jutás a jelszó, ezt az irányt többé fenntartani nem lehet. Mindaddig azonban, inig nálunk is a takarmányterrnesztést nem sikerült állandó3-ik oldal sitani, addig a tökéletességre való törekvés is csak jámbor óhajtás maradhatott. A jövedelmező állattenyésztésnek alapját az olcsó, nagy tömegük mellett is nagy tápláló erővel bíró. takarmánytermesztés biztosítja. Addig, mig a kukoricaszártépő készüléket fel nem találták, hazánk gazdáinak kedveit takarmánya a zabosbükköny volt.. Kétségtelenül jó takarmány. De ez a takarmányféle még kedvező időjárás esetében is alig adta meg kataszteri holdankint a 15—20 métermázsás átlagtermést. Ez a mennyiség pedig alig-alig elegendő egy darabszamos marhának egy évi szűkös táplálékául. Ilyen körülmények között mit csináljon az a kisgazda, hogyan emelhesse állatállományát, akinek csak 8—10 hold az összes földbirtoka s e mellett még rétje, legelője sincsen, amivel magán némiképp segíthetne ? Azért látunk az ilyen kisgazdáknál kevés és silány állatot. Ez az aggodalma, ez a kényszerhelyzete a kisgazdának most már megszűnhet, ha a kukoricaszártépő készülék előnyeit hasznukra tudják fordítani és azokat az előnyöket ki is használják. Jelen cikk keretében részletesen meg fogom ismertetni a kukoricaszártépő készü- i léket és az általa megtépett kukoricaszár mikénti kezelését és annak hogyan való el- vermelését azon reményben, hogy nemcsak olva-óinknak teszek vele szolgálatot és | emelhetem jólétüket, hanem hazánk összes I kisbirtokosságának is szolgálok vele. A kukoricaszártépő készülék, hogy az tökéletes munkát végezhessen, csakis erőmüvü — gőz vagy motoros — hajtás mellett állítható munkába. Áll egy a cséplőgéphez hasonló s ugyancsak dobbal ellátott szekrényből, amelybe a kukoricaszár-kévék dobatnak, épen úgy, amint a búzát stb. csépeljük. A szekrény ellenkező oldalán kerül ki a szóbizott emberei — szenátorok, mátai biztos, ménesmester, öreg Deli Mátyás az állatorvos, csikósgazdák, gulyások, számadók, mint bojtárok, csapláros és Nádudvarról a nótaszerző Rimóci, ki saját hegedükisérettel szokta volt a régi pásztornótákat daloigatni, mind kedves emberei voltak a boldogult királyi hercegnek. S ha makrapipájára rágyújtott, oly nyájasan beszélgetett, tréfálkozott a puszták legegyszerűbb fiával is, mintha csak a szomszéd Füred valamelyik kúriájáról, Lipcsey uréktól rándult volna át —- tanyázni. Lovat cserélni . . . A puszta iránti szeretetét a boldogult fenséges urnák, úgy látszik örökölte fia is, minden tekintetben érdemes, igaz, magyar érzésű utódja, a mostani szeretett József királyi herceg. A ki meg már inkább mint természet barát és vadász vonzódik a Hortobágyhoz. És épen az elmúlt őszön hódolt először a fenséges puszta vadon szépségének, i Vadlibajáráskor kereste föl a pusztát, midőn a tél előszelével, a zúzmara hullajtó zivatarokkal együtt pihenőre szállanák itt az orosz, lengyel északi mocsarak acélos szárnyú vadlud falkái. Elől a tapasztalt gúnárok. Rágós pecse- nyéjü vén tojók. És a hancuri ifjak lármás j serege . . . Kint a Hortobágy-folyó partján József királyi herceg az idén élvezte először a j pusztai vadiibahuzásuak ezt a gyönyörű- | ségét. Amaz ősvadászi buja gyönyört, midőn a suhogó árnyaktól lepett napalko- nyatkor, avagy fojtott vörös fényben derengő hajnalon — a lesgödörből — fölvillámlik a puskacső tüze. És messze karámokig morajlik az öblös hang. Sok vidáman indult vadlibának árván marad a költő fészke. Nem látják viszont rengetegjét a nádasnak a magas északon, a hol a madársereg zavartalanul élvezi az emberektől nem háborított szabadság napjait. Ebből a bűvös körből, a hortobágyi saját, különös, mély érzésű vadászgyörüségek bűvös köréből, a mi szeretett ifjú királyi hercegünk sem fog többé kiszabadulni. Mint a hogy boldogult fenséges atyját vissza- voazotta ide az általa megértett őspásztor- élet varázsa, melyről igy énekelt egy régibb költő : Vágtató csikósok, tanyázó pásztorok, Ti vagytok, ti vagytok igazán boldogok. E nemes atyának nagy természetbarát fiát, maga kijelentése szerint is, már elsőd- szörre elragadta a Hortobágy . . . S a vadiiba vadászat gyönyörűsége — mint fef Sertéshizlalók ! Aki azt akarja, liogv sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen ; hogy sertései a felvett táp lálókot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák ; hogy sertései jól és hamar hízzanak : — hogy sertései akármeddig hizlalja, -sohase legyenek rossz evők ; hogy sertéseit félhizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja ; hogy sertéseitől mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy ^ sertéseinek haszna jelentékenyen emelkedjék, — használja kizárólag a csak védjegygyei valódi Vitái i s-féle ós adagolja, utasítás szerint. Igen csekély költségért nagy haszon. Egy twO LQt sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. Ahol nem kapható, rendelje utánvéttel e elmen: Vitális-féle sertéstáppor Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye). 274 52—32
