Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-02 / 1. szám
1 -ső szám. 7-ik oldal. nem olyan nagy horderejű, mint a hegyvidéken. Az állatállomány meglehetős jó kondíciók között jutott telelésbe, szerencsére sokáig tartó legeltetésből volt része a jószágnak, a száraz, szálas takarmány megtakarításának feltétele lévén ez, nagyon természetes, hogy a gazdák a takarmány kérdést illetőleg most már bizalommal is tekintenek a tél lefolyására. Egyedül az Alföld némely részén, különösen a Tisza mentén, továbbá a Duna jobb- és balpartján, valamint az ország hegyi részein is a szalmahiány okoz némi gondot, mert a szalmatermés ritka helyen volt megfelelő. Mindazonáltal, mivel a tengeriszár bőven termett, remélhetőleg e miatt sem lesz nagyobb baj. Irodalom. Ingyen könyv a házinyulíenyész- tésről. A Házinyultenyésztők Országos Szövetsége, (Budapest, Csillaghegy) a házinyul- tenyésztés népszerűsítése érdekében minden érdeklődőnek ingyen küldi meg a most megjelent ismertetőjét a nyultenyésztésről, amelyből bárki annyira megismerheti ezt a hasznos gazdasági mellék ágazatot, hogy maga is belefoghat a jövedelmező tenyésztésbe. Ezt a kezdést is megkönnyíti a Szövetség azzal, hogy jó tenyésztő anyag beszerzését közvetíti, sőt vagyontalanoknak ingyen is ad. A házinyulak vágását és gereznájuk gyűjtését a Szövetség Csillaghegyi telepén, valamint húsúk árulását a Központi Vásár- csarnokban megkezdték, a termékek tehát bármely mennyiségben értékesíthetők. Kérdések. Az ujbor fejtése. Vidékünkön el van terjedve az a hit, hogy ha tovább ágyán hagyjuk a bort, úgy az erősebb lesz. A kérdés-feleletek rovatában szíveskedjék felvilágosítást adni arról, hogy van-e ennek az eljárásnak célja s általában mi a fejtés idejére a helyes eljárás? Szőlős gazda. Sir-é az állat? Házi állatokat többször láttam könnyezni. De nem akarom hinni, hogy ezek elérzékenyülés következtében könnyeznek, vagyis hogy valósággal sírnak. Kiváncsi vagyok e tekintetben a mások véleményére, tapasztalataira. G. A. Feleletek. Az ujbor fejtése. Nem követhet el a gazda nagyobb hibát a saját érdeke ellen, mintha termékeit gondatlan kezeléssel csökkenti forgalmi értékükben. Ezt a hibát legsűrűbben követik el nálunk az első borfejtésnél. Még mindig kisért az az ósdi helytelen ráfogás, hogy: „Hadd maradjon az ujbor tavaszig az ágyán!“ | Eszerint az a sok szemét, piszok, föld és giz-gaz, ami szüretkor a fürtökkel bekerül a taposóba, innen pedig a pincébe, a bor seprűje nevet kapja. Szaporítja ezt az erjedés termékeként kifejlődő elhalt élesztő. Ugyanis ma már teljesen tisztázott dolog, hogy a mustnak erjedését, vagyis kiforrását bizonyos gombák teljesitik, melyek, mihelyt ezt a munkájukat elvégezték, vagyis a cukrot szesszé alakították át, nyomban el- halnak s a többi seprűvel együtt a hordó j fenekére szállanak. Ezek tojásfehérje természetű anyagok, melyek ott fenéken, kivált ha meleg a pince és gyenge a bor, könnyen rothadásnak indulnak. Ennek során különféle bűzös gázokat fejlesztenek ki magukból s ezek aztán a bort át meg át járják, a bornak zamatanyagait le- tompitják, sőt az egészet többé-kevésbbé kellemetlen szaguvá teszik. Semmi egyéb tehát alaptalan babonánál az a ráfogás, hogy a bornak jobb kiérése érdekében kell azon a szeméten rajta maradnia, amely a j szüretkor akaratlanul belekerült, vagy a ki-! forrás alatt benne felhalmozódott. Nagyon magas cukortartalmú hegyi borok, kivált hideg pincében, tényleg lassan erjednek ki s mig ez tart, a bennük lévő cukor és szénsav valóban meggátolja a seprű felbomlását. De közönséges homoki borok, kivált az idei tartós meleg őszi idő után, sebesen kierjednek s ekkor a seprőtől sürgősen elvál asztandók. Mihelyt az ujbor megtisztult, le kell fejteni. Ezzel elősegítjük érlelődését is. Mert hiszen a bornak tükörtisztának kell lennie, akkor legnagyobb az értéke. Ezt pedig azzal mozdíthatjuk elő, ha első évben minél gyakrabban, de legkevesebb háromszor lefejtjük. Ezt minél több tiszta levegő jelenlétében kell végezni. Ennélfogva kilesünk egy őszi napot, mindent előkészítünk, a pincét jól kiszellőztetjük ; ha penészes, lesöpörjük, a falait ki- kénezzük, hogy fejtés közben a bor semmiféle kedvezőtlen szagokkal ne jusson érintkezésbe. A fejtésnél nagyon ajánlatos egy kanna rózsát, vagy más ilyesmit kötni a fejtőcsapra, esetleg nyirfaseprőn, vagy cirok címeren át ereszteni bele a bort a fertályosba. Ezzel azt érjük el, hogy az ujbor minden cseppje érintkezik a tiszta levegővel. Ebből az a haszon támad, hogy a borban úszkáló — szabad szemmel talán láthatatlan — szerves testecskék, úgymint: növényi foszlányok, a bogyónak sejtszövetei, fehérjefélék stb. a levegővel érintkezve, megsulyosodnak és tovább már nem tudnak úszni a borban, hanem leülepednek annak a fenekére. Ez a leülepedés az erjedés alatt azért tökéletlen, mert a must nevű!: cukroslé felbomlik szeszre és szénsavra. Ez a szénsav folyton terjeszkedik, mint afféle gáz, és igy a könnyebb szemetet magával emeli, mintegy ide-oda uszkáltatja. Ezt a mindenféle idegen anyagot kiküszöbölni annyi, mint a bort természetes tükréhez hozzásegíteni. Ez annál előbb jelentkezik, minél hamarabb kitisztítunk belőle minden idegen zagyvalékot, mely ragyogó színét megtöri, elködösiti, elhomályosítja. _________GAZDÁK LAPJA_______ Fe jtés előtt pár órára tegyünk félre az ujborból egy pohárban négy—öt ujjnyit s vizsgáljuk meg, nem barnul-e meg a levegőn ? Ha igen, akkor gyengén kénezett hordóra fejtsünk. Kénezéshez ne használjunk zsákvászonra itatott szeleteket, mert ennek elégése bántó szagot hagy a hordóban s azt a bor csakhamar magába veszi. Zimánkos, szeles időben nem kell fejteni, és pedig azért nem, mert a hordók lyukacsosak, és igy a külső erős légmozgás behat a hordókba s tartalmukat többé ke- vésbbé fölzavarja. Már pedig az a célunk a fejtéssel, hogy a tiszta bort a seprőtől elválasszuk. Tehát akkor nem szabad a hordót fölkeverve fogni a fejtéshez. Le kell szólnom azt a rossz szokást is, hogy mig csak pempőben nem folyik ki a bor alja, addig mindig eresztik azon a címen, hogy: „Hát ezzel is több lesz.“ Igaz, hogy egy-két literre szaporodik az uj hordó tartalma, de elrontjuk a saját munkánk értékét. Mert amitől a bort megszabadítani akartuk, azt ismét belevisszük az uj hordóba. Az üledéket, mihelyt a lefejtett hordó leve színét kezdi veszteni, fejtsük külön; házi használatra, munkásbornak, vagy ecetre majd csak jó lesz. De ne rontsuk, ne értéktele- nitsük el vele az eladó tömeget. Mert igy beteljesül rajtunk a régi bölcs mondás, mely szerint: „A lusta kétszer fárad, a fösvény kétszer fizet.“ E. G. Sir-é az állat? Megfigyelték már, hogy sok állat, ha elérzékenyül, sőt gyakran ok nélkül is, könyezik. Vadászok láttak már szarvast, meg őzt sírni, sőt vannak öreg urak, a kik medvekönyekre is emlékeznek. A zsiráf szintén igen érzékeny természetű, nem is szólva a krokodilusról, a mely állandóan óriás könnyekben tör ki. — Egy angol utazó beszéli el, hogy antilopokat üldözött, a melyek rövid futás után gyáván megállották és sírva fakadtak. Az angol utazó elér- zékenyedett és megkegyelmezett nekik. Az elefánt és a tigris csak akkor sírnak, ha sok vizet nyelnek: de ilyenkor mindig valahová elbuvnak. Úgy látszik, vigyáznak a tekintélyükre. Hasznos tudnivalók, Olajos hordók tisztítása. A zsíros, vagy olajos hordókat — hogy más célra is lehessen használni — a következő módon kell kitisztítani: Minden hordóra vegyünk 1 kiló meszet, tegyük azt a hordóba s hagyjuk benne addig, amig szétporlad, azután jól bedörzsöljük veie a hordó falait s ezt több napon át ismételjük. Ezáltal a hordót zsírjától tökéletesen meg lehet tisztítani s kellemetlen szagát is elvenni. Akinek gőz áll rendelkezésére, a munkát gyorsíthatja azáltal, hogy a hordóba forró gőzt bocsát, mely a zsíros részeket a fáról különválasztja. De azért azt ilyen hordók bor eltartására nem használhatók. Miért oly jó a dán vaj ? Dánország 2.250 millió liter tejet termel és a természe-
