Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-16 / 3. szám
3-ik szám. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal. meg. De sajnos, ezen áldásos munkát sem kimélte meg a mai kor szelleme, amely a gyors meggazdagodást tűzte ki céljául s a haladás kibontott zászlója megé húzódva, mint a többiek, kicsinyből, csekély értékből óhajtjuk a nagy jövedelmet maguknak biztosítani a mások egyenes megkárosításával. Csekély értékű, haszontalan anyagokkal traktálják a szegény jóhiszemű méhészközönséget, amely rájuk lévén kényszerítve, nem tehe t mást, mint válogat a rosszabbnál- rosszabb müiépek között, mig rendre vevén őket, egytől-egyig csak rossz műlépet kapott, azzal a különbséggel, hogy az egyik egy, a másik másféle anyaggal cserélte fel azt a valódi viaszt, amit a szegény méhész drága pénzért kér, de nem kapja meg, csak a hamisítványt. De azt mondhatná valaki, hogy az ily hamisítás csak ideig-óráig mehet s mi lesz azontúl? Erre két válaszom volna : 1. Hazánkban legalább százezer okszerű méhész van, akiknek mind szükségük van a mölépre s évi átlagos szükségük 5—6 kgr. Ha már most ezt az 5—6000 mé- métermázsa műlép árát (1 kgr. = 5 K) 35—30.000 koronára tesszük s azt 7—7 mü- lépgyártó között arányosan megosztjuk, 4—5000 korona jut egyre. (A számítás egy kissé túlzott, mert aligha fogy el hazánkban a kitett összeg kétharmadrésze. Szerk.) Már most vegyük tekintetbe, hogy a nyers valódi méhviasz ára méíermázsánként 380 korona s a mondott műlép mennyiségének csak fele valódi méhviasz, másik fele idegen anyag, amelynek értéke métermázsánként 60 korona, akkor a gyártók összes kiadása 13.800 korona, 8 között felosztva egyenkiní 2100 korona jut, ami elég tisztességes polgári haszon. 2. Manapság ritka, hogy valaki arra bázirozzék, hogy állandó üzletet tartson. Ilyen a kor szelleme. Ma ezzel, holnap mással használjuk ki a hiszékeny közönséget. De a méhészek legnagyobb része utalva lévén a műlépgyártásra, kénytelen-kelletlen ráfanyarodik a vásárlásra. A műlépgyártók- nak is meg van az az ékesszólása, hogy magukat kibeszéljék a panasz esetén, a szidalmakat pedig egyszerűen zsebre rakják. De ha akarna is valaki, olyan műlépet, amilyent a méhek maguk készítenek, a tiszta valódi méhviszból sem tudna előállítani. Ahhoz más módszer szükséges. Ha a valódi méhviaszt a kaptárból kivesszük, azt tapasztaljuk, hogy a sárga viasz 62» C, a fehér 69« C-nái olvad, de ez az olvadási fok alább száll az első kiolvasztás után, mert eltűnik belőle valami, ami a kaptárban levő s a méhek által épített viasz tartozékát képezi. Mi ez a valami ? A méhek tudvalevőleg a viaszt apró lemezekben izzadják ki. Ezeket az apróságokat összeragasztás nélkül egymásra nem rakhatják, mert akkor egész építményük összeomlana. Ragasztó anyagot használnak, ameiy a viasznak szilárdságot kölcsönöz, megóvja a megnyúlástól s olvadási fokát emeli. Ez a ragasztó anyag a ti szta építménynek egyti- zenötöd részét teszi, ami az olvasztás után ugyanakkorra sulyveszteségbol is kimutatható. Ez a ragasztóanyag képezi a mülépké- szitők Akiiillessarkát; ezt igyekeznek pótolni azzal, hogy különböző anyagok hozzáadásával adják meg a mülépnek az olvasztatlan viasz szilárdságát, olvadási fokát. Még nem mondottam meg, hogy mi az a valami ? Ragasztó anyag, finom propolisz. Nem kellene idegen anyagokkal vegyíteni a méhviaszt, hanem propolisszal. Ez1 megadná a műlép kivánalos szilárdságát. De hogyan vegyítsük a propoliszt, ami utóvégre is gyanta, a visszal ? A gyanta és a viasz egyformán feloldható a borszeszben. Ha e kettőt felolvasztva összekeverjük s belőle a borszeszt eltüntetjük, együtt maradnak, de ha tűznél való olvasztásról van szó, a propolisz erejét, illetve szilárdságát veszti s nem érünk célt vele. Legtanácsosabb tehát a tiszta kiolvasztott viaszt a maga valójában használni a mülép készítésre s azt úgy adni be a mé- heknek. Megszilárdítják azok a sejtek fölépítésével, amelyekbe elég propoliszt helyeznek. Úgy értesültem, hogy az Erdélyrészi Méhészegylet elhatározta, hogy valódi méh- viaszot dolgoztat fel műléppé (Úgy van. Szerk.), amely a méhészetben igazán áldásos s mint ilyen dicsérendő. Virág. Hogyan csinál az amerikai pénzt a galambokból ? Az Egyesült-Államok legnagyobb és j legjobban berendezett galambfarmját akarom j í bemutatni, mely Melroseban „Massachusetts“ van. Ezen farm tulajdonosa, Mr. Rice, már j sok hosszú éven át foglalkozik a galamb-1 tenyésztéssel, mint piaci áruval, az úgynevezett „Plymouth Rock-Homer“ fajtával, mely! ; legmagasabb árakon kel el. Jelenlegi állománya 24.000 tenyészállatból áll és nagy ke- j lendőségnek örvend, úgy hogy állandóan 50.000 oly vevője van évenkint, kik állandó: megrendelői. A farm hat nagy galambházból áll,! melyek egyenkiní 80—160 láb hosszú és j 12—20 láb széles. Az épületek konstrukciói a legegysze- i rübbek, de erősek, az összes állatok nagy [ voliérekben zárva tartatnak, igy az állatok! kezelése annyira könnyű, hogy csupán két ember végzi az összes munkákat. A galamb- j ház falai rekeszekkel vannak ellátva, ame- lyekben minden galambpárnak külön tojó-; fészek jut, minden tojófészekben van két j tojótál számmal ellátva, hogy az évi keltetés eredményét figyelemmel lehessen kisérni. A tál fészekalaku „Fiber“-böl készül és egy csavar által van a rekeszhez odaerősítve. Fiberböl azért készül, mert melegebb, mint a fa, erős, nem törékeny és ami a fő, igen tisztán tartható. A fészek tisztítása csak annyiból áll, hogy minden hónapban kétszer a tálat lecsavarják, lemossák, mészszel bekenik, rovarporra! behintik és némi szalmával kitöltik. Mint már említettem, a hat galambházban 24.000 darab galamb van elhelyezve; képzelhető, hogy a trágya is ehhez hasonló mértékben gyűl össze, mely szinte egy külön épületben naponta lesz összehordva és innen kerül eladásra. Az eladott trágya éppen egyharmadát fedezi a galambok évi élelemfogyasztásának. Mr. Rice, az amerikai piaci galambtenyésztésnek a megalapítója, legjobb példa arra, hogy erős akarat és szorgalom mellett nem maradhat el az eredmény és haszon. Ő látja el az összes amerikai tartományokat galambjaival és ki is mutatja minden látogatójának, hogy az ő szellemében vezetett üzlet minden esztendőben 12.000 shilling tiszta jövedelmet ad. Aránylag hetenkint 100 pár kerül eladásra, részint tisztított állapotban, részint élve. A fiatal galambok (squabs) jóizü, finom pecsenyét adnak, tucatonként 2—3 schillinggel fizetik. A galambok 3—4 hetes korukban kerülnek piacra, az ilyen állat húsos, kövér, gyenge és legjobb pecsenyének, nincs vele fáradság, hogy fogni kellene, mert még nem repülnek, egyszerűen kiveszik a fészekből és megölik. A súlya rendesen egy fél kiló, vagy valamivel több. A Plymouth Rock-Homer Squab tenyésztés legalkalmasabb a piacra való árusításra. Mr. Rice számítása szerint 2000 darab galamb etetése hetenkint 20 shillingbe kerül és ezen 2000 darab állat körülbelül 400 darab fiókát kelt hetenkint, melyeket tucatonkint 3 shillingért adnak el és átlag 80 shilling tiszta jövedelmet biztosítanak hetenkint a tenyésztőnek. Egy pár galambot 8 évig használ tenyésztésre, ha az ivadékok kisebbek és silányabbak lesznek, akkor a tojó mellé fiatalabb him lesz beosztva. Ha a galamb a fészkét elkészítette, a tojó két tojást rak le, melyeken felváltva a h mmel ülnek. A tojó egész éjjel ül reggeli 10 óráig, amikor a him felváltja estig, mikor a tojó visszajön. 17 nap múlva kikelnek, négy hét múlva már oly nagyok, hogy a tojónak már nem jut hely, miért is a mellette levő tálban megint újra kezdődik a fészekrendezés. Így folytatódik ezen procedura hónapról-hónapra egész éven át, hidegben, melegben egyaránt. Minden galambházban, ahová a nap odatüz, fürdőtálak vannak elhelyezve a gaSzab. „Rekord II.“ sorvetőgép Losonci gyártmány. §0T sorba vet — sorba trágyáz! Kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket. A Magy. Kir. Államvasutak Gépgyárának Vezérügynöksége Budapest. V., Váci-körut 32. szám.
