Gazdák Lapja, 1909. november (8. évfolyam, 45–48. szám)
1909-11-21 / 47. szám
nov. 21. GAZDÁK LAPJA 7-ik oldal. szolgáltatják. Igen természetes, hogy mindhárom csoportba felvett leveleknek legelső főfeltétele a jó égés. A csomózást rendesen azokkal a dohányokkal kell kezdeni, melyek legelőbb törettek, tehát az aljdohányokon, melyeket ilyen időtájt már minden gondos kertész hozzáférhetővé tett. Ezek után következnek az anyalevelek, melyeket az aljdohányok után leghamarább törtek le. Az úgynevezett nagylevelü dohányoknál a csomózást olyan formán kell megkezdeni, hogy a legügyesebb kertészt a minőség szerint való csomózásra, a mint fent leírtuk, betanítjuk és ez a magadott módon gondosan összeválogatja a zsinegről lehúzott leveleket és külön csomagokba rakja, úgy, hogy minden csomózó egy-egy elkülönített osztályt csomóz. Lámpa, vagy más világitó eszköz mellett igen bajos a válogatást megejteni, főképen a színre nézve. A leghelyesebb különben is a nappali csomózás, mely minden körülmények közt a legjobb, már csak azért is, mert a csempészetet, a hol arra szükség van, nappal jobban lehet korlátozni. Nem szükséges a leveleket régi szokás szerint összevasalni, hanem lapjára szépen egymásra illeszteni. Azért is nevezzük ezt a munkát csomózásnak és nem simitásnak. A kerti levelek összeválogatása szintén nagy figyelmet és gondot igényel. Ezeket többnyire finom pipadohány és cigeretta készítésére használják, de azért az egyenletes összeválogatás ezeknél is igen fontos, nem csak a sárgaszin tekintetében, melynek világosabb vagy sötétebb árnyalata ezeknél a dohányoknál is igen nagy jelentőségű, hanem a nagyság és sértetlenség szempontjából is, mert ettől függ, hogy a dohányokat szép hosszúra lehet-e vágni. Ezért tehát ezeket a kerti leveleket első sorban színük szerint, másodsorban egyenletes nagyság, finomság és sértetlenség szerint kell elkülöníteni. Ha igy lesznek csomózva, a beváltás alkalmával igen kedvező fogadtatásban fognak részesülni. Mindennemű dohánynál vigyázni kell, hogy a csomózás alkalmával semmiféle nyirkossággal ne érintkezzenek. A kerti leveleket nem szabad csomózás alá vonni mindaddig, a mig azok teljesen be nem száradnak és csak akkor ajánlatos megkezdeni a csomózást, a mikor a kocsány már inkább eltörhető, mint hajlítható. Ezek a dohányok finom természetüknél fogva a nagy nyomást megsinylik és semmi felesleges nedvet elviselni nem bírnak. Ezeknek megpuhitása céljából semmiféle mesterséges módot nem szabad igénybe venni, mert ezeknél a dohányoknál ez igen veszélyes eljárás. A nyirkosán csomózott kerti dohány, ha addig meg nem penészedik, a mig a beváltóba kerül, ott okvetlen megromlik és a jövedéknek óriási károkat okoz. A kerti levelek a kiképzésnél nem bírnak el oly magas hőfokot, mint másfajta dohányok. Ha kellően meg vannak érve és rendesen be vannak száradva, nem is fejlődik ki a kerti leveleknél soha magas hőfok, a mennyiben nincs bennük annyi nedvesség, hogy a fermentálásnál tulmagas hőfokra emelkedhessenek. Ez csak akkor történik meg, ha a leveleket éretlenül törték, kellően nem füllesztették, rendesen be nem szárították, vagy mesterséges utón nyirkositották. A beváltó hivatalokban a kerti leveleket nem is rakják oly széles és magas asztagokba, mint más dohányokat. A kerti levelek kezelésére nagy gondot kell fordítani, egyrészt azért, hogy őket megillető régi jó hírnevüket visszanyerjék, másrészt pedig abból a fontos okból, hogy az óriási módon növekvő eigarettadohány szükségletet a jövedék, a mennyire csak lehet, hazai anyagból fedezhesse. Nem hiú dicsekvésből mondom, hanem csak örvendetes tény gyanánt kívánom konstatálni, hogy az idei termésre vonatkozó jóslatom csakugyan bevált és megvalósult. A sok kedvező előjelből ítélve, azon a véleményen voltam, hogy az idén igen sikeres dohány- termésre van kilátásunk. Megerősítette ezt a véleményemet a későbbi folytonosan kedvező időjárás és végül a páratlan enyhe, kedvező hosszú ősz, a melynek a dohányok pompás beszáradását köszönhetjük. Akadtak, a kik reményeimet túlzottaknak állították, mert bizony egyes helyeken jég, vihar, szárazság az idén is előfordult ; de végül mégis kitűnik, hogy az egész országot általánosságban véve régen volt olyan bőséges, jó dohánytermés, mint az idén, úgy mennyiség mint minőség tekintetében. Ez az örvendetes körülmény még inkább arra buzdíthatja a termelőket, hogy a dohányok összeállítását a legnagyobb gonddal végezzék, mert gyakran megtörtént már, hogy a legsikerültebb dohányok helytelen csomózás következtében értéküknek nagy részét elvesztették. Minden vívmánynak és haladásnak az a sorsa, hogy csak lassan tud megvalósulni. A repülőgép világra szóló találmánya, a mely napjainkat izgatottságban tartja, évszázadok munkájának és kísérleteinek eredménye, mert hiszen már I. Napoleon előtt és utána is sokat foglalkoztak ezzel a nagy problémával és életét is nem egy merész kísérletező vesztette, mig ma végre megvan a kormányozható reülögép. Ilyen lassan érlelődő kérdés a minőség szerint való beváltás is. A Dohányujság gyakran foglalkozott már a minőség szerint való beváltás kérdésével, a melynek szegény megboldogult Wittinghoff Gyula is buzgó hive volt. A dohánykezelés és beváltás ilyetén való megváltozása nagy előnyökkel járna, még pedig nemcsak a termelő részére, a kiknek ez nagy anyagi hasznot jelentene, de a hazai dohánygyártás szempontjából is. Az uj termelőket, a kik a dohánykezelésben még nem birnak a kellő jártassággal, figyelmeztetem, hogy a válogatást és pontos csomózást tanulják meg. Egyszerre a simító helyiségbe sok zsineg dohányt behordani nem szabad, mert a melegben a dohányok köny- nyen anyira megszáradnak, hogy elporladnak és igy nagy kár keletkezik. Épen igy nem szabad a már csomózott dohányt a simító helyiségben hagyni, hanem a naponként feldolgozott anyagot a pajtába kihordatni és emelkedett helyen, száraz szalmára, keskeny bálába
