Gazdák Lapja, 1909. október (8. évfolyam, 40–44. szám)
1909-10-29 / 44. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA okt. 29 A dohányoknak minőség szerint való osztályozása, j — DARÓCZI VILMOS. — Régi meggyőződésein az nekem, hogy hazai dohánytermelési viszonyaink nagyobb mérvű fellendülését és a magyar dohány minőségének javítását az segítené elő a legjobban, ha odáig tudnánk az okszerű termelés és kezelésben haladni, hogy a mai különböző osztályok szerint való dohánybeváltási rendszer he- . lyett, a dohányoknak minőségük szerinti beváltása ! lenne életbeléptethető. Ez azonban nem olyan könnyű és egyszerű do- í log, mint a hogy azt talán sokan gondolnák, mert a i beváltási rendszernek ilyetén uj alapokra való fektetése sok előfeltételtől függ, a melyek közül az első és legszükségesebb az, hogy a termelők képesek legyenek dohánytermésüket minőség szerint osztályozni. Dohánytermelésünknek régi hagyományos átka, — a miről már szinte sokat beszéltem — az, hogy dohányaink nem egyenletesen vannak összeállítva. Termelőink legnagyobb része ugyanis még mindig ; kevés, vagy épen semmi gondot sem fordít arra, hogy az egész dohánytermése szin, alak és belső tartalom szerint egyöntetüleg legyen osztályozva. E he- j lyett a leggyakrabban előfordul, hogy nemcsak egyes bálokban, de egyes csomókban is mindenféle szinve- ! gyületek, éretlen, durva, kifejletlen levelek vannak j egyes kitűnő minőségű levelekkel összekeverve, a minek aztán az a következménye, hogy a beváltásnál az ilyen vegyes tartalmú csomót abba az osztályba kell degradálni, a minő legtöbb van benne ; és bizonyára nem a legjobb, de még nem is a középszerű, hanem rendszerint a legrosszabb része benne a túlnyomó, a mire aztán a beváltó tiszt kénytelen minősíteni; s igy veszíti el a termelő a különben jó anyagnak is az azt megillető igazi értékét. Minthogy pedig a kevert, egyenlőtlen minőségű dohányoknak gyári értékük szerinti átválogatása és a gyártási céloknál való felhasználása is igen sok bajjal, vesződséggel jár s a kezelést is jóval megdrágítja: ez oknál fogva nem valósítható meg az a kivánalom, hogy a magasabb árakat a jobb minőség, nem pedig a formaszerüleg való összeáilitás nyerje el. A termelőnek tehát, ha azt akarja, hogy dohány- termése a beváltásnál jobban méltányoltassék, minden áron oda keil törekedni, hogy összes dohánya a lehető legszigorúbb figyelem szem előtt tartása mellett a minőségnek teljesen megfelelőleg legyen osztályozva. Ez a minőség szerint való osztályozás azonban nem elegendő, hogy csupán a válogatás és csomózás alkalmával eszközöltessék, mert ez esetben inkább csak alakszerüleg lesz a dohányanyag egyenletes, holott az igazi minőség szerinti osztályozás csak úgy érhető el, ha az egyöntetűségre való törekvés nem csupán a kezelésnél is, hanem már a termelésnél érvényesül. Erre nézve leginkább az a kifogás és ellenvetés, hogy a minőség szerint való összeállításra a kertészek nem képesek, nem eléggé képzettek, s igy azt nem is lehet hogy még az előttem álló sárgazöld piszok is i balatonszerüen hullámzott. És ezek a hullámok magukkal vitték gondolataimat. Csak akkor toppantam vissza láthatatlan lelki lábammal a korcsmába, a mikor a Réz zsidó felkelt -és újabb féllitert tett Danka Imre elé. Ez után a félliter után ismét a következők következtek: * * * — Tudja- e Réz, hogy már efforint a bóni ? Azon- ! kívül, hogy már levan, a mit ittunk. — Jól van, Danka szomszéd, jól van! Le van ! Adja még a bankot ? — Hogy adom-e ? Még az ászokfát is kinyerem a pincéjéből. Efforint a bank ! Itt a lap ! Mi a tét ? — Két krajcár ? Maga talán frocléroz engemet, Réz zsidó, mi ? — Nem a l'Csak adjon tovább! — Kutyafene zsidaja ! Hat igyék ! Mije van ? — E tizennyóc ! Vigye ! De nincs vasam ! — Nem baj, no! van magának hitele, gazda, fogyásig! . . . . Lássa, most már öt krajcár ! — Jó, jó J Mi van ? — Húsz! — Tizenhét. Vigye! De nincs vasam ! — Mondtam már, hogy van kredit! — Ne nyöszörögjön! Csak azt ne! Az én apám, .... hej, az én apám ! . , . . Nehéz, kemény ember volt. De nem nyöszörgött! Pedig miket állt ki az ! ? . . Mi a tét ? — Hát most talán a bank. A mi maradt. — Hnhü ! Várjon, erre iszunk! No, mi van ? — Nóbli! — Gyehenua zsidaja! Fucs a forintnak ! De a bor le van, mi ? — Le van. Hát persze, hogy le van 1 Lesz még bank ? —- Hát hegy a fenébe ne lenne ? Efforint a bank ! Mi a tét ? — No, csak várjon, Danka szomszéd ! Hiszen még kártyát sem kaptam ! No lássa, most busz krajcár a tét ! — Mit húsz vasa zik itt kend ? így nem lehet jádzani! Tegyen bankot! — Hát bank ! — Lássa! Erre iszunk ! Hát mi van ? — A Magyar Nyngdijbiztositó Részvénytársaság árszabását mélyen leszállította. == Az uj, rendkívül előnyös árszabás alapján nyugdíjbiztosításokat közvetít a Szatmármegyei Vezérképviselet Szatmáron, Kazinczy-utca 7. sz. alatt: POSZVÉK NÁNDOR gazdasági szakirodája.
