Gazdák Lapja, 1909. október (8. évfolyam, 40–44. szám)
1909-10-29 / 44. szám
okt 29 GAZDIK LAPJA 5-ik oldal. tőlük követelni, vagy ha megkövetelné is a termelő, 1 a kertész az ily parancsnak nem engedelmeskednék; ! az ellenvetés azonban nem állhat meg, mert végre is a dohányoknak minőség szerint való összeállítása nem olyan nagy mesterség, hogy azt a kertész, a ki egész életét a dohánnyal való munkában tölti el, kellő útmutatás mellett meg ne tanulhatná, s bizonyára engedel- ; meskedni is fog, ha annak a hasznát a beváltásnál | tapasztalja, s ha folytonos felügyelet alatt áll és ha j a felügyelő nem kevesebbet, hanem többet tud a kertésznél. A dohánytermésnek minőség szerint való összeállítása csak az esetben lesz egészen tökéletes, ha a termelő a talajához alkalmas, egyfajta dohányt termel, | ami a jelen magkezelési rendszernél igen könnyű dolog és talaját folytonosan jó karban tartja. A dohánynak a talaj minősége szerint való törése és fűzése nem egyéb, mint elkülönített csoportosítása az egynemű anyagoknak, és így a minőség szerinti összeállítás munkája már a töréskor veszi kezdetét. Ilyen formán a dohánytermés már belső tulajdonság, főkép égés és szin szerint legnagyobb részben osztályozva lesz, tehát ez esetben a minőség - összeál- litás már el sem hibázható. A további teendő az, hogy a szárítás alkalmával ki kell válogatni és külön kell csomózni a vastag és a vékony anyaleveleket, és csak ezután következik a leveleknek alak szerint való osztályozása. Végül a rendes dohányok — minőségre való tekintet nélkül — gondosan elkülönitendők a jól beszáradt levelektől, mert a nedves dohányok a legjobb kezelés mellett sem szolgáltatnak egyebet, mint csekély minőségű vágni való anyagot, mig a kellően beszáradt dohány az erjedés után mindig jobb eredményt ád. Kétségtelen, hogy a dohány minőségét — helyes szárítás mellett — leginkább a talaj határozza meg. Az egyenlő minőségű és egyenlő fekvésű talajról szár- ; mazó dohányok legnagyobb részben egyenlő színűek, égésüek és szivósságuak maradnak, s azokban az eltérés többnyire oly csekély, a mi már nem tesz különbséget. így tehát ugyanaz a talaj, ha a szívós, vékony levelű dohány van túlsúlyban rajta és ha jól égő, akkor takaró, ha nem ég, vagy nem szívós, akkor vágni való anyagot ad. A vastag levelű csomók, ha szívósak és égnek, akkor bélanyagot, ha nem szívósak, akkor vágni valót, ha szívósak, de rosszul égnek, akkor bagót, a szivacsosak pedig bumót-anyagot adnak. A kertész tehát, a jelzett mód szerint a termelőnek, vagy szakavatott megbízottjának Útmutatása és felügyelete mellett, anélkül, hogy a dohánynak gyártási értékét ismernie kellene, kevés fáradsággal elsajátíthatja, hogy miként kell a termés minőségének megfelelően csomózni. — Nóbli! — Cafat zsidó ! Számijja le a bort. Mennyi az ? — Nyolcvan. — Hát itt van húsz vas. Most le vagyunk. Csak a bort hozom. Igaz ? — Igaz. — No hát! Azért mondom ! Most maga a banJbos. — Húsz a bank. — Húsz ? Ilyent is csak zsidó tehet! Húsz a bank ! ? Mit lehet azzal kezdeni ? * * •# Én bizony elszundikáitam. A mikor felébredtem, már nem játszottak. Nézték egymást. A Réz zsidó nyugodtan és isten bizony szánakozva nézett bele a Danka szomszéd véres, dülledt szemébe. És csak nézett. A Danka szomszéd pedig csak beszélt. — Hát kutya egy világ ez ! . . . Azelőtt ? ! Ki számolta volna azelőtt a rongyos forintokat ? Az apám, a mikor bement a városba, aztán megint haza- gyütt, csak úgy fót a bor, de nem ilyen vacak lötty, mint ez, és mindegyőnknek, gyerekeknek, egy-egy forintot adott csak úgy jádzani, hogy nem baj, ha el is vész ! Pedig hatan voltunk. Most meg már efforint is fáj! Nekem ! . . . Magának nem, Réz, mert magánál kicsiráznak a forintok. A mihez nyúl, abból forint lesz. az előbb is, a játékban . . . Miilen szerencse !. Vagy pedig ! . . . Hopp! Danka Imre felugrott, paprikavörös lett, rácsapott az asztalra és kiabált: — Vagy pedig : maga csal Samu ! Ez nehéz szó. Mit felel erre a Réz ? Hát semmit. Egyelőre semmit. Mosolygott enyhén, szeliden. Csak később mondta: — Nem csaltam én, szomszéd! Vagy csak nincs annyira berúgva, hogy meglehetne csalni ? Danka Imre megszelídült, visszaült a helyére és szégyenlősen mondta : SerteHlaizlalóls! Aki azt akar]a, hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen; hogy sertései a felvett táplálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák; hogy sertései jól és hamar hizzanak ; hogy sertéseit, akármeddig hizlalja, sohase legyenek rossz evők ; hogy sertéseit féihizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja; hogy sertéseitől mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy sertéseinek haszna jelentékenyen emelkedjék, használja kizárólag a csak védjegygyei valódi VIT ALIS-lóle és adagolja utasítás szerint. Igen csekély költségért nagy haszon. Egy sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. A hol nem kapható, rendelje utánvéttel e cimen : Vitális-féle sertés tápporgyár Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye) 53—32
