Gazdák Lapja, 1909. október (8. évfolyam, 40–44. szám)
1909-10-22 / 43. szám
okt 22 GAZDIK LAPJA 5-ik oldal. mert ott hirtelen szárad, megapad a szeme. Ép ezért ismételve megint figyelmeztetem, hogy lehetőleg a fán hagyja a diót megérni. Az olyan diónak még a napon is csak kevés száradás kell. A harmadik és utolsó tanácsom pedig az, hogy az eladásra szánt diót meg kell válogatni. A legszebbjét, a középszerűt és a selejtesét, férgesét külöu-külön rakjuk el és a legszebbjét adjuk el, mert azért aránylag legjobb árt kapunk, ellenben ha keverten vissz.ük eladásra, mint maga most, a selejtes a szépnek is elnyomja az árát. Mert, édes barátom, nem elég ám csak a zsák tetejére a legjavát rakni, vagy amint a kereskedők mondják, szép tükröt csinálni. Annak az árunak, legyen az akármilyen gyümölcs, melyért jó árt akarunk kapni, egyformának, nem kevertnek szabad lenni. Mikor én ezt a beszélgetést meghallgattam, eszembe jutott hogy Kovács Vilmos diónagykereskedő nagyarányú uj diókiviteli vállalatot létesít; jele annak, hogy diónk is, mint egyéb gyümölcsünk, jó, csak a vele való bánásnak másnak kellene lenni. Vagyis különösen a szedésre, osztályozásra nagyobb gondot kellene fordítani. Kivált népünk, de még az értelmiséghez tartozók is sokan, nagy ellenségei az osztályozásnak. Pedig azzal a termesztő nem veszt, sőt ellenkezőleg, nyer, ha termését osztályozza és a legszebbet, legjobbat bocsátja áruba. Ezt kellene a néppel azoknak megértetni, akik vele érintkeznek és javát óhajtják. (Sárosfa,) Zádor Gyula. A dohányszáriiás a pajtában. Október első felében a legszebb őszi időjárásunk volt ugyan és a nappalok szépek, verőfényesek és melegek voltak, de éjjelenként sűrű, nehéz köd ereszkedett alá, melyet a nap csak a délelőtti órákban tudott teljesen felbomlasztani. Napközben tehát bátran lehetett szellőzi tni a dohányokat és a pajták nyilasait kitárva, átjárathattuk azokat tiszta levegővel, de esíénkiut bizony szükséges volt, hogy a pajta nyílásait alaposan elzárjuk, hogy a dohányok a nyirkos őszi ködtől megmeneküljenek. Remélem, hogy ezek az éjjeli ködök nem igen ártottak a dohánynak, mert hiszen egyrészt a dohányt már majduem száraz állapotban találták, úgy, hogy lényeges kárt nem igen okozhatott, másrészt oly rövid ideig tartottak, hogy a rákövetkező nap a pajtában j függő dohányok erős léghuzaranak kitéve, kellő friss levegőben részesülhettek. Dacára azonban annak, hogy ilyen körülmények közölt túlságos félelemre nincs ok, mégis szükséges, hogy az átjárók felhasználásával a I gazda a dohányok között alapos szemlét tartson és ha csak némi képen is szükségét látja, a zsinórokat le- 1 emelve, lerázza azokat, úgy hogy a dohányokat az j eseíleg mégis rájuk tapadt ködtől tökéletesen megszabadítsa. A kedvező körülmények és a jó időjárás, mely az idei dohánytermelésnek oly nagy hasznára volt, : most a száritás ideje alatt is hűségesen kitart. A köd ellen, a mint elmondtuk, egy kis gondossággal lehet védekezni és máskülönben olyan kedvező az idő, a milyen csak lehet. Még az e hónapban előfordult egykét esős nap is csak hasznára van a szárításnak, természetesen feltéve, hogy sikerült összes dohányunkat ebbon az előrehaladott időben már fedél alatt ; elhelyezni, mert megakadályozza, hogy a dohányok hirtelen száradjanak. Az idén a dohányoknak meg volt az a ritka alkalmuk, hogy már kinn a dokányföldön teljesen beérhettek és igy igazán kár volna ha helytelen kezeléssel az eddig elért jó eredményt csöskentenők Ezért ügyelni kell tehát, hogy a száradás hir- j célén ne történjék, mert a lassú rendszeres száradás ! adja. meg a dohánynak minden jő kellékét, megtartja I benne a jó aromát, elősegíti a kellő színnek elnyerését. ; A kezeléshez és kiképzéshez azonban a dohánynak j bizonyos nyirkosságra van szüksége és hogy az a : dohánylevelekből el ne tűnjön, erről is gondoskodni I kell, természetesen a legnagyobb óvatossággal. Ezért ' nagyon célszerű, ha hosszantartó, verőfényes száraz j napok után a pajta néhány éjjel nyitva marad, vagy j esetleg ha hosszas szép idő után nappal ál! be eső, szintén nyitva hagyhatjuk a pajtát. Ezzel a hirtelen száradásnak némi gátat vetünk és elérjük azt, hogy a levelek a szükséges puha ruganyosságot megtartják, mert hiszen a szárításnál főszabály, hogy az rendesen fokozatosan és semmi körülmények közt sem hirtelen történjék. A gazda a zsinórok közt való vizsgálódása alkalmával már most látja, hogy mely dohányok száradnak többé vagy kevésbbé szépen és a kertésznek már most megadhatja az utasításokat, hogy a már néhány hét múlva megkezdődő csomózás alkalmával igyekezzék a dohányokat egyöntetűen összeállítani, hogy annak idején majd a bálokba is lehetőleg egyöntetű anyag kerüljön. Különösen a szin, tapintat, finomság, de legfőSertesliizlalóh: ! azt altarj a, hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen ; hogy sertései a felvett táplálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák ; hogy sertései jól és hamar hízzanak; hogy sertéseit, akármeddig hizlalja, sohase legyenek rossz evők ; hogy sertéseit félhizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja; hogy sertéseitől mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy sertéseinek haszna jelentékenyen emelkedjék, használja kizárólag a csak védjegygyei valódi ~%7~ X T -A. L X ö-föl es és adagolja utasitás szerint. igen csekély költségért nagy haszon. Egy sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tenát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. A hol nem kapható, rendelje utánvéttel e címen: Vitális-féle sertés tápporgyár Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye) 53—32
