Gazdák Lapja, 1909. október (8. évfolyam, 40–44. szám)
1909-10-22 / 43. szám
okt. 22 4-ik oldal GAZDÁK LAPJA eszébe : bor helyett mindjárt ecetet gyártani. Ha mi a népet a mezőgazdaságtól gyárakba csábítjuk, minthogy a föld nem versenyezhet a gyári napszámmal, előbb utóbb elszívjuk a java munkáskezet a földtől, ennek kihasználását még külterjesebbé tesszük, közben a gyár esetleg elbukik és akkor rosszul járt a földművelés is, a vállalkozó is, meg a gyárba telepedett munkás is. Azt se feledjük el, hogy a magyar mezei munkás manapság, ha csak később át nem alakul, egyelőre nem kitartó gyári emberanyag. Nekem a szentgothárdi kaszagyárban, a zsolnai és brassói fonógyárban, a selyemgubót feldolgozó intézeteknél és másutt is, egyhangúlag azt mondották a vezetők, hogy : a magyar legénynek kitartásban, a magyar lánynak ügyességben nincs párja az orsók, vagy más gépek körül, mig kint tavaszra nem fordul az idő. Ekkor azonban, mint a vad lúd, ha megnőtt a szárnya, kirepül és vissza vágyik a szabad természet ölébe, a hol a munka egyúttal szórakozás is, mert vig notaszó és kedélyes beszélgetés tarkítja. A farmrendszer a kivándorlás kérdését leg- kevésbbó sem oldja meg, ha 20 —25 kát. holdat utalunk ki egy-egy telepesnek. Részemről négy holdat is sokallok. Mert be van bizonyítva, hogy ma egy holdon akármekkora bolgár család vígan megél, még takarít is. Hiszen ha minden földéhes embernek 25 holdat adunk, minél előbb kifogyunk az osztogatni való földből. Tehát azzal csinján kell bánni és csak annak juttatni, a ki abban munkateret keres. Mert a 25 holdas gazda már ur akar lenni és nem munkás. Az egyszerűen tovább űzné a mai talajrontó és iiőfecsérlő szemgazdaságot, mert a mellett is jól megél a saját igényei szerint. Erős a hitem, hogy hazánkat a kertészetileg müveit egyes holdak milliói fogják fölvirágoztatni. Tömérdek hasznos főzelék és zöldség volna elhelyezhető a világpiacon, ha nagyban termelnek. Erre kell szorítani a kis- telepesoket, nem gyáriparral, meg 25 hold földdel biztatni. Hiszen tekintve, hogy Amerikába évenkint tizezerszámra vándorolnak ki az aranyborjú kalandorai: a hatmilliónál alig több hazai nagybirtok 25 holdjával csak 240,000 tanya- birtokot adna ki, pedig hát közel három millió munkás családfő szeretne magának tulajdont szerezni. Gondoljuk meg, hogy 20—30 év múlva még rettenetesebb alakban fog mutatkozni a földéhség, ha nem gondoskodunk arról, hogy mindenkor a munka legyen sok és a földterület minél kisebb. Szerintem a földéhséget nem csillapítja, hanem inkább szítja mindenki, a ki akkora adagokat szán a telepítésnél egy-egy családnak, hogy I ezen adagnak nagysága eleve kizárja egyfelől a ! belterjes munkára való kívánatos áttérést, másfelől pedig az összes igényjogosultak kielégítését. Székely N. Hátrányok adióértékesitésnél. Minap, amint. egy nagykereskedésben voltam, , odajött egy atya.fi és diót kínált a kereskedőnek, aki nagyban kereskedik a dióval. A kereskedő késznek nyilatkozott a megvételre, mire emberünk egy zsákkal j hozott belőle. A kereskedő a zsák közepe tájáról roar- I költ ki mutatónak, mert amint megjegyezte, a tükör- I csináláshoz a legegyügyübb eladó is ért. Viszatette,a kimarkolt diót a zsákba és azt mondta, hogy nem ; veszi meg. — Hát nem vesz az ur diót ? — Kérdezte az atyafi meglepetve. — Engem pedig ideigazitottak. — Dehogynem, sőt nagyon sokat veszek, amennyit ! csak vehetek ; de ezt nem vehetem meg. — Miért nem? Olcsón adom, nem akarom • visszavinni. — Olyan olcsóért mégsem adja, amennyiért én megvehetem ; pedig én szívesebben adok nagyobb árt, de csak jó dióért. — Hát az én dióra olyan selejtes portéka ? ob'af hoztam amilyet az Isten adott. — Igaz, hogy csak olyant adhat el, amilyen termett, de ebből a dióból szép dió is lehetett volna. — Hogyan ? — Hát megmagyarázom röviden, lehet, hogy j utóbb hasznát veszi tanácsomnak. — Kérem rá az urat, ha olyan jó indulattal van • irányomban, hisz azt mondják, hogy a jó pap is j holtig tanul. — Ugv van, barátom. Ennélfogva legelőször is | azt tanulja meg, hogy a diót sem szabad éretlenül leszedni, mert abból szép héjú, telt gerezdü dió nem lehet. Az éretlen diót nem lehet rendesen kopácsolni, mert a héja nem válik le, azt sok vesződséggel le kell faragcsálni. Ellenben az érett diónak héja, amint az iskolában tanultuk, kifestik és az urfi leesik. Igen, az érett dió magától, vagy rázásra leesik. És olyan diónak héja szép sárga és bele telt. Csakhogy erre sokan azt mondják, hogy nekik a diót a tolvajok miatt le kell szedőtök, nem várhatják bo, mig magától lehullik, hogy az sokáig tart, addig ellopnák. Hát ahol olyan a körülméuy, ott a szükség törvényt bont. De ha már a diót le kell verni, várj unk vele, ameddig lehet és bánjunk kíméletesen a fákkal, mert erős dorougolással a jövő termés egy részét j is leverjük. A második tanácsom, hogy a leszedett diót a na- ! pon, szeliős helyen, de nem a kemencében szárítsuk, A Magyar Myngdíjbiztositó Részvénytársaság árszabását mélyen leszállította. ... Az uj, rendkívül előnyös árszabás alapján nyugdíj biztosításokat közvetít a Szatmármegyei Vezérképviselet Szatmáron, Kazinczy-utca 7. sz. alatt: POSZVÉK NÁNDOR gazdasági szakirodája.
