Gazdák Lapja, 1909. szeptember (8. évfolyam, 36–39. szám)
1909-09-17 / 38. szám
szept. 17 GAZDÁK LAPJA 3-ik okia! vízben oldunk és 1 liter petróleummal addig fecskendezzük egymás közé, amíg tejfelszerü keverek lesz belőle. Ezt a keveréket azután 10—20-szoros vízmennyiséggel felhígítjuk. E munkálatokat késő ősszel és télen hajtjuk végre. Október végétől és november elejétől kezdve az ősszel megtámadott fákat megpermetezzük vagy ecsettel bekenjük. A mészszel való bekérést azután későbben alkalmazzuk. Májusban utána nézünk, nines-e baj a fákon ? Nyáron utólag még egyszer kell a permetezést vagy ecsetelést alkalmazd R. A méhek kezelése őszi hordáskor. Amint elmúlt a júniusi főhordás s a méhek nem képesek a künn található virágokból annyit gyűjteni, amit még télire is elraktározhatnának beáll a család fokozatos, sokszor rohamos visszafejlődése, ami már magában is a hordás erős csökkenését jelenti. Általában tudva van, hogy a méhek néha korlátozzák az anyát petézésében s a család a mézelésnek megfeielőleg népes, tehát a hordás megszűntével megszűnik az anya kötelességének teljesítése is, a menynyiben a petelerakást nagyon is mérsékli, ami a család népességének csökkenését vonja maga után. De vannak vidékek, ahol a főhordás nem szorítkozik pusztán és egyedül az akác vagy a rétek virágaira s ennek megszűntével még nem vehetünk az „idényétől végbucsut, hanem várják és reménykednek az őszi hordásban is, amikor várakozásukat és reményüket gyakran jobban kielégíti az őszi hordás, mint amit a júniusitól nyertek. Ezek a vidékek azok, ahol hazánkban a tisztesfü, vagy tarlóvirág (Stachys recta) a letarolt mezőket szép fehér szőnyegként vonja be, A tarlóvirág kedvező időjárás mellett, — aminő az idei is volt — sokkal du- sabb méhiegelő, mint az, amit általában a főhordás idejének szoktak nevezni s azért megérdemli, hogy mint igazán áldásos növény kihasználásával egy kissé bővebben foglalkozzunk. Ha ismerjük méhcsaládaink erejét, munkabírását, ha azt állandóan egyenlő állapotban vagyunk képesek tartani, akkor nyertünk; akkor az őszi méhiegelő a mienk; de ha az első főhordás és az őszi méhlegelő megjelenése között hosszabb szünet áll be, aligha örülhetünk nagyon az eredménynek. Legföllebh családaink | téli szükségletei lesznek bőven fedezve, de nekünk vajmi kevés fölöslegünk marad. Igen, mert a hosszú szünet a:aít minden család annyira visszafejlődik, hogy azok a családok, amelyek a nyár elején a túlzsúfoltság miatt megkellett hogy rajozzanak, most a telelésbe menés létszámával kell hogy munkába álljanak, ami arányban nem áll a legelő nagyságával. S ha tekintjük, hogy a dúsan megtérített asztal az anyát nagyobb petézésre serkenti, hogy a kijáró méheket a külső munkától a nagyobb arányú hasítás ápolása és melen- getése visszatartja, hogy a nagymennyiségű friss petéből kikelő ifjú méhek csak 28—30 nap múlva fognak a külső munkához s addig a kijáró idős méhek nagy- része elpusztult, az azelőtti kevesebb számú ifjú méh munkája a kaptár belseje és a külső dolog között megoszlik ; nem kis gondot ád a méhésznek, hogy ezen kedvezőtlen körülmények megszüntetésére vagy legalább kevesbitésére ne törekedjék. Ugyanazért, hogy a család állandó erőben maradjon az őszi hordásra, hogy' a hasítás nevelése ne csökkenjen, sokkal inkább helyén valónak tartom inkább az őszi hordás előtt való serkentő etetést, sem mint tavasszal, amikor az idő fokozatos enyhülése, a virágok rohamosabb fejlődése amúgy is nagyobb petézésre serkenti az anyát. Ha az őszi hordáskor bevárjuk a méhek természetes fejlődését s velük nem törődünk, az a képtelen és lesújtó állapot érhet, hogy a szépen fejlődő őszi virág aránysában fejlődnek az abból várt haszon félémé,sztői is az ifjú méhek, a melyeknek legnagyobb sokasága épen akkor lepi el a kaptár belsejét, amikor az őszi hordás egy hirtelen és váratlanul beálló hűvös őszi eső következtében egyszerre megszűnik s megmaradunk egy rakás ifjú erőtől duzzadó családdal, amelytől egyetlen tábla mézet sem vehetünk el, mert kénytelenek vagyunk azt a nagy népességgel biró családok téli táplálékául a kaptár&kban hagyni. Tehát gyűjtöttünk magunknak táplálékot igénylő munkásokat eredmény nélkül, vagy amint a böics Salamoni mondd: „Amint gyűl a vágyjon, úgy gyűlnek annak megemésztő! is.“ Azonban tény és való, hogy az ifjú méhekben úgy meggazdagodott méhcsaládok jövő tavaszra is teljes jó erőben lesznek, de ez csak a jövő zenéje; s miután : „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok“ ne adjuk el a jelent álompénzen, hanem használjuk azt ki most, amikor ígérkezik. Tartsuk folytonos erőben a méhcsaládok hasítását, ha az őszi hordás kiadós voltának előjelei mutatgg|| sserteaíatólalólt;! Atel sa-ssit a., hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya Jpl legyen ; hogy sertései a felvett táplálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák ; hogy sertései jól és hamar hízzanak ; hogy sertéseit, akármeddig hizlalja, sohase legyenek rossz evők ; hogy sertéseit Bp féihizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen ieöini ; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja; hogy ser- SÜ téseitői mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy sertéseinek haszna jelentékenyen emel- kedjék, használja kizárólag a csak védjegyével valódi "%T X “X1 i-> X es-IöAo B „SÍ'S,. igen csekély költségért nagy haszon. Egy sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. A hol nem kapható, rendelje utánvéttel e címen : Vitális-féle sertés tápporgyár Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye) 53— 32
