Gazdák Lapja, 1909. augusztus (8. évfolyam, 32–35. szám)

1909-08-13 / 33. szám

2 ik oldal. GAZDÁK LAPJA aug. 13. A közös legelők gondozásáról. Hazánkban, ámbár kizárólag mezőgazdasági áll"m vagyunk, a szántóföldek, rétek, erdők gondozását és mivelesét sem találjuk mintaszerűnek, nem hogy ilyent a legelőknél találhatnánk fel. Amilyen kezdetleges állapotban van még nálunk a mezőgazdaság minden ága, valamennyi között mégis a közös legelők azok. amelyekkel a jó istenen kivül senki sem törődik. Ennek az elhanyagolásnak tulajdonítható legna­gyobb részben állattenyésztésünk lassú fellendülése is, [ amit leginkább kisbirtokosainknál tapasztalhatunk, mert azok kizárólag a közös legelőkre vannak utalva. A mindenkori kormányok egymásután hozatják meg a törvényeket, amelyek különösen a kártékony gyomok irtását rendelik el. Dacára ennek, a mindenféle bogáncs, szerb tövis, kutyatej stb. kártékony gyomok közös legelőinken a legszebb egyetértésben tenyésznek egymás mellett s akadályozzák meg a fü növését. Ezek mellett minden­féle bokrok, szakadékok, árkok, vízmosások éktelen­kednek, s veszélyeztetik sokszor az állatok biztonsá­gát is. Ehhez járul még azon szomorú tapasztalat is, hogy sokszor a külömben csekély terjedelmű, teljesen elhanyagolt közös legelőkre, amelyeken alig talál a legelő jószág harapni valót, oly nagyszámú állatot haj­tanak ki, hogy azokon sétánál egyebet nem végezhet, nemhogy legelni és azokon megélni tudna. Téves felfogás az, hogy a legelők nem szorul­nak semmiféle emberi gondozásra. Sőt! Minél jobbau gondozzuk azokat, annál in­kább fognak megfelelni annak a célnak, amelyre ren- delvék. Olyan országokban, ahol a népesség tulszaporo- dása miatt utalva vannak a rendelkezésre álló földet minél jobban kihasználni és minél magasabb jövedel­művé tenni, a legelők rendszeres trágyázása épen olyan természetes valami* minthogy a szántóföldet is, hogy terméseinket biztosítjuk, trágyáznunk kell. Ott a legelő éppen úgy turnusokra van osztva, mint a szántóföld és amint a sor egy-egy turnusra reá kerül, az megkapja a maga rendes trágyapor­cióját. De azután tessék egy-egy olyan angol, vagy franciaországbeli legeiőt nézni, ahol a Schorthorn ök­rök vagy Perscheron lovak legelnek, milyen egészen j más kép tárul a szemlélő elé, mint a mi siralmas álla- i pótban lévő és az azokon tengődő állataink szemlé­lésénél. Pedig hát egy kis jóakarattal, egy kis utánjárás­sal nálunk is meg lehetne ezt honosítani. Egyszerű módja lenne ennek. Tessék a legelőjószágot egy és ugyanazon helyre terelni déli pihenőre. Ha ezt megte­szik, már egy legeltetési idény alatt annyi értékes trágyát gyűjthetnek össze, hogy azzal a rendelkezésre álló legelőnek egy bizonyos hányadát képesek lesznek megtrágyázni. Amint a legeltetés véget ér, menjenek ki a falu A lopótök. Irta : dr. Szilárd Ferenc. A lopótök megunta a pince félhomályát és egy­hangú, zavartalan életét. Elégedetlen volt és kíván­kozott a napfényre, a világ zajaba, ahol emberek és állatok sürögnek és forognak s ahol mindig történik valami, nem úgy mint ebben a penészes odúban, ahol csak elhízott, kapzsi hordók aluszszák át tunya éle­tüket. Teleszivják magukat borral, aztán szunyókál­nak úgy, hogy még a szuszogásukat sem hallani. Ősz idején jön ugyan némi élet a társaságba, amikor t. i. az uj termést beszállítják, de ezek a borok is már mind olyanok, amelyek ifjúkori hevüket fönt a gádor­ban már kitombolták s most már maguk is olyan jámbor filiszterekké lettek, hogy a pince csöndjét I egyikük sem háborítja meg. A mesterségét is megunta a lopótök. Örökké lopni, ; anélkül, hogy magunknak hasznunk volna belőle, el- I végre csakugyan unalmassá válik. Egyéb idejét pedig j egy rozsdás szögön kellett töltenie, amelyre őt a gazda egy vásott kócmadzag segélyével akasztotta. Na hát ez csakugyan unalmas élet, különösen mióta távoli rokonátói is meg kellett válnia, egy valóságos I üvegből készült ujmódi hébértől. Ezt valami vásárba , vette a gazda és néhány hónapig egy szögön lógtak a lopótökkel. Igaz, hogy folyton civakodtak, de lega- ! lább eltelt az idő s az embert nem rágta meg az naalom. Nagyon arrogáns, kényes jószág volt ez az üveghéber. Sokat tartott a származására és bizony if Minden gazdái., nelkülözheteVenek... Ä Európaszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolesóbh, v a gazda minden követelményének legjobban megfelelő U „Eredeti Kalmár-rosták Ezévi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni.-aHa.lnaaur’ 2Za. sba "X*., EXócaLsx&ckSBí&'V’tfiaáhE’la.el:?' különleges termén/tisztitó gépgyár és vasöntöde. Vezérképviselet: A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának Vszárügynöksége 195 BUDAPEST, V., Váczi-körut 32. 53—25

Next

/
Thumbnails
Contents