Gazdák Lapja, 1909. augusztus (8. évfolyam, 32–35. szám)
1909-08-13 / 33. szám
GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal aug. 13. gazdái szekerekkel és hordják ki az igy összegyűjtött trágyát és teregessék el, hogy az őszi és téli nedvesség folytán ez a talajba kerülhessen. Kora tavasszal pedig gereblyézzék össze, amikor azt még mindig elvihetik a közel fekvő szántóföldjeikre is. Vagy pedig, ha az igy összegyűjtött trágya nem lenne elegendő a legeiő arányában annak megtrágyá- zásira, marha számarányában műtrágya lenne beszerzendő és azzal lenre pótlandó a marhatrágya. Ilyen módon alig számottévő költség háramolna egy-egy gazdára, ami a fű újabb növekedése folytán előállott haszonban busásan megtérülne. Amint a fű legázoiásának veszélye nélkül a legelőre mehetünk, minden állattartó gazda vegyen kapát, csákányt a kezébe és a legelőn képződött vakand túrásokat, felesleges bokrokat, vízmosásokat stb. ei kell tüntetni, ezáltal is elősegíthetjük a fü zavartalan növekedését. A kártékony gazokat pedig kérlelhetetlenül irtani kell. A szikes legelők szolgáltatják a legtáplálóbb füvet ; láttam oly legelőket, amelyeket nagyon csekély fáradsággal és még kevesebb költséggel öntözhetővé lehet tenni. Aki már ilyent látott, tudja csak kellőkép méltányolni az öntözés áldásos voltát, különösen a mi szárazságra hajló éghajlatunk alatt. Az ilyen öntözött legelőn a fü növése, a rétek fü növését közelíti meg. Az ilyen legelőkön a jószág a szó szoros értelmében véve meghízik. Nagyon kell ügyelni továbbá, hogy a legelőnek csak egy részén járjon a marha, hogy addig a többin a fü nőhessen, Evégbő! a legelőt szakaszokra kell osztani, mindenesetre annyi szakaszra, hogy a fü tovább növésére legalább egy-egy heti időköz maradjon. Ilyen eljárással el fogjuk érni, hogy legelőjószágunk mindég fog találni elegendő harapni valót. Nagyon kell ügyelni, hogy a legelőre csak annyi jószágot járassunk, amennyi azon meg is élhet, ha nem akarjuk azokat még külön is tak^rinányozni. Áll ez különösen az olyan legelőkre, amelyekre tavasz kezdetén lesz a jószág kihajtva s rajta marad mig csak a tél be nem hajtja őket onnan. Az ilyen legelőkből egy számos marhára legkevesebb egy holdat kell számításba venni. Ha azokat gondozzuk és iparkodunk a fü növekedését előmozdítani, minden külön takarmányozás nélkül is jó húsban tarthatjuk meg állatainkat. Ezek lennének a főbb irányelvek a legelők gondozásánál, különösen hangsúlyozzuk azonban, hogy még a legbujább legelő mellett is tanácsos állatainknak reggel a kihajíás előtt, vagy este, ha azok haza jönnek, egy-két kilogramm száraz takarmányt is adagolni. Ha kisbirtokosaink a mai nehéz megélhetési viszonyok között boldogulni akarnak, a legnagyobb súlyt az állattenyésztésre kell, hogy fektessék ; ez pedig csak úgy lehetséges, ha azoknak kellő kifejlődéséről és keliő táplálásáról olyan módon gondoskodnak, hogy azok minden körülmények között megtalálják azokat a létfeltételeket, amelyek ennek a két iránynak valósulá- sához szükségesek. lenézte a lopótököt Mindig tiszta és szagtalan volt és sokszor fintorgatta az orrát s a lopótökre tekintve igy szóit: — Pajtás, bocsáss meg, de irgalmatlan közönséges szagod van! Mire a lopótök méltatlankodva válaszolt. — Mindenkinek olyan a szaga, amilyen a mestersége. A kéményseprő koromszagu, a varga csiriztől illatozik és az asztalos enyvszagot terjeszt. Én bor- szagu vagyok és olyan könnyen ki nem száradhatok, mintha üvegből fújtak voina. Ez a munkának a szaga, ezen nincs mit szégyenleui és én kikérek minden sértegetést. így szólott a kis lopótök és önérzetesen kidagasztotta a kobakját. Az üveghébér pedig gúnyosan kacagott üvegcsengésü hangján. Úgy kacagott, hogy csak úgy rázkódott bele, de vesztére szegényke, mert a nagy rángatózás közben a szög elvágta a madzagot és szegény hébér nagy csörömpölés között ezer darabban gurult szét a földön. Ez a gyászeset volt a legnagyobb esemény a I lopótök életében. Miután ezt az izgalmat kiheverte, ; olyan egyhangúvá lön az élete, hogy nem lehet csodálni, ha a világba kívánkozott. Egy szép nyári napon a gazda kitárta a pince ajtaját és friss levegőt bocsátott a homályos üregbe. Kívülről édesen lopódzott be a napsugár és leküzd- hetlen vágyat keltett az elégedetlenben a szabadulás után. Nesztelenül leosont a szegről, fölgurult a lépcsőkön és kigördült a napfényes udvarra. Mindenfelé baromfiak szemelgettek s mikor moglátlák a gurulva közelítő csudálatos teremtményt, ijedt kodácsolás, gágogás és hápogás között rebbentek széjjel. Szerencsére az emberek közűi senki sem volt az udvaron és igy ' történetünk hőse észrevétlenül a kertbe juthatott, j ahová rémülten és menedéket keresve osont be, mert í a baromfiudvar nagy harci lármája egészen elrémitette Csak ezen védjegy- gyei valódi ! ! Felülvizsgáiva és sokszorosan kipróbálva ! segitöszer a Vitális-féle S sertésnevelés és hizlalás terén felülmúlhatatlan p Az állat gyomrát erősíti, '*• emésztését, étvágyát rendben tartja, tehát az állatot egészségesebbé és a betegséggel szemben ellenállőbbá teszi. Rendkívüli jó hatással van az állat növekedésére és hízására. Kezelése egyszerű, használati utasítás minden csomagon van. Csak ezen védjegygyei valódi ! Kapható a legtöbb kereskedésben. Kis csomag ára 40, nagy csomagé 80 fillér. Közvetlen inegrer d -lések: Vitális-féle sertés tápporgyárKovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zaiamegye) intézsndők. 53—32
