Gazdák Lapja, 1909. július (8. évfolyam, 27–31. szám)
1909-07-30 / 31. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA Múltkor irtunk a hidegvérű lovak tenyésztéséről, hogy ebben a tekintetben még mennyire hátra vagyunk. Addig tehát, inig lótenyésztésünket arra a fokra nem emeltük, ahol az angolok, Franciák voltak, mikor a telivért kezdték tenyészteni, addig mi ne akarjunk hivalkodni az ország keserves fillérein beszerzett nemes apáktól és anyáktól származott, olyan ivadékokkal, amelyek esetleg egy-egy nagyobb külföldi versenydijat haza is hoznak. Mert ez a dicsőség használhat | egyes nagyravágyó mágnásnak, de bizony az országnak vajmi kevés haszna lesz ebből. Semmi esetre sincs arányban azzal az anyagi áldozattal, amelybe ez a dicsőség megszerzése került. Ne búsuljunk tehát olyan nagyon, hogy telivér tenyészetünk látszólag hanyatlásnak indult is, mert enélkül még igen jól boldogulhatunk, ha máskép segíthetünk azon az ezer bajon, ami orvoslásra vár. Több hasznunk származik abból, ha majd jó igás lovakat nevelünk ! Hasznos-e, vagy káros a veréb? Dr. Gáspár F. „A föld körül“ cimü müvében írja, hogy Ausztráliában eredetileg nem élt a tengeri nyúl, de az európaiak jószándékkal importálták. Ez annyira rosszul ütött ki — nem a tenyésztés sikertelensége — sőt ellenkezőleg, az óriási elszaporodás miatt: hogy ma már Ausztrália legnagyobb csapása a nyúl. Rettenetes a kár, mit épen a legjobban miveit vidékek földjein okoznak e nyulak milliói, mikor kijulius 30. eszik a vetőmagot s nem hagynak egy fűszálat sem a raértföldekre terjedő legelőn. Az Egyesült Államok évente egy millió koronát áldoznak a nyulak kiirtására. Mindeddig sikertelenül I De miért beszélek a nyulról, mikor a verebet irtani a címbe ? Hát van valami hasonlatosság közte és a veréb földrajzi elterjedésében ? Európa megajándékozta az 50. és 60 as években Északamerika egyesült államait a verébbel, hogy ez meg fogja védeni a gabonaféléket a rovar-károktól. Ez a jóhiszemű importálás is épen úgy sikerült, mint a nyuié ! . . A tenyésztés nagyszerű szaporodással járt: s a gabonatermesztésre országos csapássá vált. Most mindenáron szabadulni akarnak a verébtől f Egész irodalma támadt a veróbirtásnak; mi több : ott a törvényhozás is foglalkozott már a verebekkel, s kimondotta : hogy kihágást követ el, aki a verebeket gondozza, vagy védelemben részesíti. Hasznos-e hát a veréb, vagy káros ? Nálunk elég sokáig volt vitás ez a kérdés. En- | nek a merész és szemtelenül élelmes madárnak az j ügyében a vád és védelem elóg hosszan folyt már ; ideje, hogy Ítélethozatalra kerüljön a sor ! Leghivatottabb az itéletmondásra a magyar ! ornithalogiai központ, hol az országos tapasztalatokra, j minden irányú s nagyarányú megfigyelésekre alapítva mondja ezt az Ítéletet Hermann Ottó tudósunk. „A j madarak hasznáról és káráról“ szóló legújabb kiadása, j rendkívül vonzó müvében. így szél az ítélet: „Mikor a gabonának tejes a szeme, ráveti magát a mezőre s nemcsak a maga, de csimazai gyomrát is avval töltögeti; mikor meg a gabona meg van már érve, seregbe verődik, ráveti majátszadoznak. Föl föl rebbennek, újra visszaszállanak. A röpülő nyilasban egy kis méhecske oly bőszen jár föl és alá, mint a katona az őrhegyen. •—- Neki-neki ront az oda csapódó társának, mintha féltene odabent valamit. Én Istenem, csak nem hajléktalanok, üldözöttek ütöttek tanyát ez elhagyatott helyen s most örülnek, játszadoznak, hogy kipihenhetik fáradalmaikat, mint a fáradt vándor, ki az éjjeli vihar elől egy bedőlt sírboltban keres menedéket, ott pihenteti meg fáradságtól reszkető tagjait s édeseb ben alszik ott a halottak tanyáján, a hideg kövön, mint sokan a menyezetes ágy puha selyem párnái között. Eljött az est. A kaptár újra csendes. Életnek nyoma sincs benne. Másnap újra eljönnek a látogatók. Harmadnap ismét és ez igy tart r.,-.p nap után. Hisz ezek csak kirándulók. A boldogok, kik eltelve földi javakkal, fölkeresik a pusztulás honát, hogy ott játszadozzanak, ahol nincsen élet, de mihelyt bealkonyul, ott hagyják, borzadnak tőle, mint sok jó barát, ha életünk egére az alkony ráborul. Rajt vásároltam. A kaptárt kiszabadítottam a ja- páni komló indáinak béklyói közül, rendbe hoztam s egy csendes este a kaptárba lakoltam, hogy az éj leple alatt ott magát elhelyezze s az elhagyott helyen uj élet viruljon. A hontalan kis család örömmel fogadta a kitisztított lakot s másnap hajnalban vidám tájolás keletkezett, megindult a szorgalmas munka s vele együtt a való élet küzdelme. Megjelentek később a kirándutók jis, hogy újra kezdjék mindennapi gondtalan játékukat, de meglepetve vették észre, hogy nincsenek egyedül, az elhagyott lakásba szorgalmas nép költözött. Gyorsan eltávoztak s nem tértek vissza többé. Elriadtak a boldogok onnan, ahol küzdelmes az élet V. Magyar Nyugdíjbiztosító Részvénytársaság szatmávmegyei vezérképviselete Szatmáron, Verbőczbutca 3 sz. 3— 1 255
