Gazdák Lapja, 1909. július (8. évfolyam, 27–31. szám)
1909-07-16 / 29. szám
julius 16. GAZDÁK LAPJA 5-ik »Ida pitása tágyában annak idején összehívott ankétről a jegyzőkönyvet illetve tárgyalási iratokat közzétenni, lássuk, benne van e abban, hogy az egész országban tyúkokból csak sárga orpingtont szabad az állam pénzén kiosztásra vásárolni a B. 0. E. közegeinek, vagy az állam megbízottjának az adózók filléreiből és hogy csak ezt szabad kiosztani, s hogy a többi nem jó szin és fuj, hogy az nem felel meg nálunk ! Tessék továbbá közzétenni név szerint megnevezve, hogy kitől, mely évben, minőt és mennyit vásároltak az állami bevásárlással megbízott közegek, hisz az állam adózó polgárainak filléreiből történik az, hát ez titkot csak nem képezhet. Ezek az okmányok majd maguktól beszélnek azután. Kérdezem végül az intéző körök ezen közegeit, hogy hát hol látható, mely piacon és falvakban az eddig elosztott sok sárga orpingtoubó! származó egyöntetű szin és nagyságú, az általuk nagyon szeretett csupa sárga tollú baromfi keresztezés, piaci áruban, mert én magam a fővárosi piacoktól kezdve megfordulok érdeklődésből is nagyon sok város és falu piacán és egyes nagyobb baromfi kereskedők telepein is, de biz én azokat nem találom sehol, pedig a tenyésztési irány megállapításától eltelt évek óta már csak kellene valami eredményt látni. Most nézzük a statisztikát és hasonlítsuk össze magát az évi kormány jelentéseket az előző éviekkel, mi és mennyi ezekből a tiz év alatti kivitel évről évre és mennyi a behozatal, s hasonlítsuk ezt össze más államok hasonló behozatalával és kivitelével. Ha pedig egy fajtát egyszer bevontak a köztenyésztésből, azért mert nem vált be, minden átment és indokolás nélkül a tenyésztő közönség kárára abból nem kellett volna újból kidobni. Ha pedig a kiviteli piacot is változtatni kell és oda más anyag kell mint az eddigi piacainkra, tessék ceruzát a kézbe venni és kiszámítani mibe kerül a gazdának az előállítás, mibe a kiszállítás és ehhez hozzáadva a közvetítő kereskedelem tisztes, — de nem túlzott — hasznát, látni fogják, hogy nem e a gazda bőrére, illetve zsebjére menne-e ez az irányváltoztatás igy. Ezzel az angliába való kiviteli spekulációkkal úgy jártunk a tyúkoknál is, de a tenyésztők rovására, mint a szubvencionált Harmann és Conen szabadkai cég jorksehierii sertésből előállítandó „Baczon sertés husw kivitelükkel, melyet már a „Gazdasági Lapok„ szellőztettek; tehát egyik sem sikerült, csak az állam és a gazda közönség dobott ki egy csomó pénzt e célra ok és alap nélkül, s illetve annak fejlődésével látni fogjuk, hogy sem tojásban, sem baromfiban megközelítőleg sem mutattunk fel olyan fejlődést, mint más államok. A jelenlegi drágább árak ugyanis nem a minőség javulása mellett, hanem az általános drágaság és a takarmány árak magassága, te- hátazelőállítási költség növekedésemellett bizonyítanak. Bizon alaposabban és az irány változtatásánál nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárni, nem pedig a gazda és tenyésztő közönség kárára az irányokat csereberélni, hanem először a fajt kipróbálni és csak azután a köztenyésztésbe bevonni. Mi Angliába csak pulykát szállítunk ; igen, mert ez ennek kitűnő piaca, jel fizetik, ez tehát a szállítási költséget elbírja, de csibe félét és más szárnyast a jelenlegi ár és nagy szállítási költség miatt nem szállíthatunk ; ezt már egy 1905. évben irt cikkemben is kimutattam, hogy pedig a pulykában is inkább a fehértollut szereti, a kereskedelem hivatkozom Hreblay Emil állami gazdasági felügyelő lapjára a Baromfitenyésztésre, dr. Mády Gyuláné úrnő cikkére Fülöpszállásról, melyben igazolja, hogy onnét a vidékről 8—10 vaggon fehér pulyka megy Angliába és az ő bronz pulykáit sehogy se akarták megvenni, mert mig a fehérért 7 frt 30 krt adott a kereskedő, az ő ugyanoly súlyú bronz pulykájáért 6 forintot sem akart adni. Itt van nagy Németország, Ausztria, ezek a mi főfagyasztó piacaink, továbbá itt van Schwaic, ez utóbbi általunk még kihasználatlan terület, ezen piacokra kell vetni a súlyt, ide kell a kereskedelmet segíteni, mig piacán meg nem erősödünk. De még Parisban is közelebb találunk jó piacot, mint Angliában, erre nézve hivatkozom az osztrák kereskedelemi kamara Párisi kiküldöttjének az osztrák kereskedelmi kamara részére 1906-ban a baromfinak oda való kiviteléről tett jelentésére, melynek Parisban eszközölt fordítását szívesen bocsátom, ha kívánják, az intéző körök rendelkezésére; de itt ezen piacokon nem keresik ám a sárga orpington keresztezést ! A kereskedelem nem nélkülözhető kiviteli piac biztosítás, szerzésnél és fentartásnál ezért, tessék annak a szavát is meghallgatni, de ne csak egy két érdekelt céget, hanem lehetőleg valamennyit, hogy az ö érdekében mi vol ia kívánatos a terjesztés és kivitel szempontjából az általa szerzett piacokra, és mily piacokat, mily áru szükséglettel tudnának még szerezni, s mi az ő jelenlegi és a szerzendő piac kívánalma az árut illetőleg toll, hús és tojás minőségre nézve, ha azután ezek felelnek, ki lehet belőle hámozni a szükséges jót. A kereskedelem bevonása nélkül ezt a kérdést jói megoldani nem lehet; itt lehetne szerepe a szövetkezeteknek az anyag össze gyűjtése körül ; a sok ablézer kofát a nagy kereskedő is szívesen mellőzné, ha a gyűjtést, osztályozást a szövetkezetek eszközölnek. Szathmári Miklós. A gyümölcs konzerválása. Mutatvány dr. Tunner Károly főreálisk. tanárnak .Kémia a háztartásban* cimii könyvéből. Mivel a legtöbb főzelékféle, az éretlen termés, különösen pedig a gyümölcs, aránylag csak rövid ideig tartható el megromlás nélkül, ezeket különféle utoa- módon konzerválni igyekeztek. Régebben a főzelékféléknél a száritási módszert használták. Száritó kamarákban, 50-60 fok C hőmérsék mellett egyszerűen kiűzték a zöld növényi részekből a vizet. De az ilyen főzelék aztán füizü volt, mert arómás anyagának jó- része veszendőbe ment. Ma vízgőzzel előbb leforrázzák
