Gazdák Lapja, 1909. május (8. évfolyam, 19–22. szám)
1909-05-28 / 22. szám
május 28 GAZDÁK LAPJA. G-ik oldal. delte részére s politikai tárgyalás céljából senkit sem bocsátanak hozzá. A király pünkösd után újból Budapestre jön s folytatja a politikusok kihallgatását a bankügyben. Pesti tartózkodása valószinülcg négy napig fog tartani. A függetlenségi párton erősen bíznak az önálló bank ügyének sikerében. Az oly nagy feltűnést keltő szabadkai gyilkosság tetteseit a rendőrségnek sikerült kinyomozni. A meggyilkolt matróna leányán, ki a tettest a gyilkosságra felbujtotta, a fogságban az elmebaj jelei mutatkoztak. Egyelőre a rabkórházba szállították, hol állandó megfigyelés alatt van. A király budapesti tartózkodása alatt érintkezésbe fog lépni a függetlenségi párt vezéreivel és közölni fogja velük, hogy milyen feltételek mellett hajlandó a pártnak a kormányt átadni. Lukács László volt pénzügyminiszter érintkezést keresett a függetlenségi párt vezető embereivel. A ő miniszterelnöksége mellett elvállalná a kibontakozást s e mellett a pénzügyi tárcát is megtartaná. A magyar városok kongresszusa a hét folyamán volt Budapesten általános érdeklődés mellett. A kongresszuson a kormány képviseletében Szterényi József államtitkár jelent meg; az ünnepi megnyitó beszédet Bárczy István budapesti főpolgármester tartotta. Nagy szerencsétlenség történt Lissabonban. Istentisztelet alatt leszakadt egy templomi erkély; sok ember lelte a romok alatt halálát és még többen súlyosan megsebesültek. Az ország több városában népgyülések voltak a napokban, melyeken az önálló magyar bank mellett foglaltak állást s a kormányt is hasonló állásfoglalásra hívták fel. Mihalovits Gézát, József főherceg gyermekeinek volt nevelőjét, kit annak idején lefokoztak és bezártak, most szabadon bocsátották, illetve kegyelemből elengedték még hátralevő büntetését. A miniszterelnök királyi andienciára Bécsbe utazott. A válság ügyében azonban nem történt döntés, csupán a folyó ügyekről tett jelentést. A magyar államvasutak elnökigazgatója, Ludvigh Gyula lemondott állásáról; helyét egyelőre nem töltik be. Hasznos tudnivalók. Nyári védekezés az alma- és körtefák ellenségeivel szemben. Az almamoly (Anthoriomus Pomorum) '■ és az alma ilonca (Corpocopse Pommella) osztoznak a I legtöbbet a termelővel az alma- és körtetermésben, i annyira, hogy a moly néha 90 százalékát a virágoknak pusztítja le, minek folytán terméketlenül tönkre * mennek. Az alma-ilonca ellen legjobban úgy védeke- | zünk, hogyha a lehuiló férgos gyümölcsöt szorgalmasan fölszedjük a fa alul és megsemmisitjük. Jő eljárás még a lak téii tisztogatása a kéregkefével. Ezzel ; azonban nem semmisítettük még meg teljesen, mert ; akad elég kukacz, a mely búvóhelyet talál magának a télre, ügy a moly, mint az ilonca ellen nagy sikerrel i védekezhetünk az övékkel. Az almamoly ugyanis, mint getéstői, boldogan nyújtja ki kezeit az ő porciója után. Kap egy akkora darabot, hogy alig bírja tartani, hanem azért egy morzsa nem sok, de annyit sem hagy meg belőle. A Hattyú is kikisérte ám Kisné asszonyt és most, hogy Pistuka szokása ellenére megfeledkezett róla sértődötten vonul féle. Pistuka ezt látva azon kezd gondolkozni, mikóp engesztelhetné ki. — Édes ! Adjon még egy kis bélest! — Ugyan, fiam, megárt. — Nem nekem köll, a Hattyúnak, mert elfelejtettem adni neki. oszt haragszik. Hattyú észreveszi, hogy róla van szó és füleit hegyezve, farkcsóválva jön felajánlani a bocsánatát, és mikor megkapja a részét, szent a béke megint. Sőt annyira szent, hogy mikor Kisné asszonyom visz- szafolé indul, hogy otthon dolga után lásson, a Hattyú sehogysem akar megválni kis gazdájától. Lassan megy néhány lépésnyire, aztán megint visszafordul, és szomorúan néz vissza, mig csak a gazdasszonya hívására végleg el nem tűnik előle a mező. Tudja, hogy most már estig nem látja Pistukát. Mikor eltűnnek a távozók, Kis Mihály gazda előveszi pipáját, dohányzacskóját, gyufáját, aztán rágyújtva Ieheveredik egy félórára a pázsitra, Pistuka addig egy szép csokor mezei virágot szed össze s a bokrétát odatüzi a kalapja mellé azután eldévajkodik a lovakkal, sürög-forog körülöttük, mikor pedig ezt is mecunja, gondolkozni kezd, hogy mit lehetne csinálni? Valami olyat, ami érdekes. — Hirtelen végigfut arcocskáján a csintalan mosoly, amely azt jelenti, hogy eszméje van. Kitép hamar egy fűszálat és odamegy a horkoló Jánoshoz. Csendben lábujjhegyen lopózko- dik oda és föléje hajolva csiklandozni kezdi orrát a fűszállal és csendesen nevet a markába, hogy János milyen arcfiHtorgatásokat csinál. Mikor aztán nagy mérgesen felugrik a János, látja, hogy Pistuka bosszantotta és csak ennyit mond : — Ejnye, ejnye ! A délutáni munkánál Pistuka az idő nagyobb részét a Sárgán töltötte. Úgy ült a lovon, mintha hozzá lenne nőve. Igaa, hogy estére ki is fáradt egy kicsit. Mikor a gazda kászolódni kezdett hazafelé, Pistuka szemei már révetegen, álmosan tekintgettek a világba. Az apja erre odaadja neki a tarisznyát, ráakasztja a vállára, hogy legyen mivel szórakozni. így vonulnak haza a szorgalmas munkások. Otthon az asszony örömmel fogadja férjét és fiát, kinek válláról majdnem földig csüng a tariszuya. A gyerek büszkén lép a házba. — Édes, most én hoztam haza a madárlátta cipót. —- Jól van fiam, — hagyja rá az asszony azzal leakasztva a Pistuka válláról a tarisznyát, tálalni kezdi a vacsorát. De Pistuka alig eszik egy pár falatot, kifordul kezéből a kanál és feje a kezeire hanyatlik. Olyan édesen alszik, hogy öröm nézni. Hanem holnap megint ő fog legelőbb felkelni.
