Gazdák Lapja, 1909. május (8. évfolyam, 19–22. szám)
1909-05-28 / 22. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA május 28 lerakásával kárt tesznek. A frissen trágyázott földben ezenkívül a hagyma nagy szárat hajt, gumója ellenben nem lesz kellőképen tömött. A hagynia műtrágyázása azonban igen ajánlatos, természetesen csak káli- és foszfortartalmu trágyákkal, milyenek a 40°/o-os káli- és a szuperfoszfát. A nitrogéntartalmú trágyák érést késleltető és szárnövelő hatásuknál fogva kerü- lendok. A vetésforgóban a hagymát két kalászos közé állíthatjuk. Termelése kétféle módon történik : vagy mag, vagy pedig dugvány utján. Ha mag utján termeljük, úgy kb. 7—8 kg. magot vetünk március hónapban kertileg előkészített földbe, 20—25 cm, sortávolba kát. holdanként. Ha a hagymát dugványok utján akarjuk termelni, akkor vessünk igen sűrűn hagymamagot május hóban ágyakba ; ősszel a hagymák igy csak mogyoróuagyságuak lesznek. Ezek ősz szel kivétetnek, télen át melegebb helyen tartjuk őket s tavasszal 15—20 cm. távolságra 2—3 cm. mélyen kiültetjük. Ezen utóbbi mód azonban a sok gondot és fáradságot igénylő munka miatt többnyire csak kicsiben vitetik keresztül, bár igaz, hogy igy nagyobb hagymákat kapunk, melyek korábban beérnek s a termés mennyisége is nagyobb, mindazáltal nagyban csakis mag után szokásos hagymát termelni. A magról vetett hagyma a tenyészet alatt a czukorrépával megegyező ápolást kapjon, vagyis a föld laz*n és gyommentesen tartandó. Az aratás augusztus—szeptemberben történik, midőn a levelek megsárguinak és elfonnyadnak ; ekkor I száraz időben kihúzzuk a hagymákat, künn a főidőn I vagy szellős padláson megszáradni hagyjuk, aztán meg ; tisztítjuk. A termés kát. holdanként kb. 100 q. Mag- j nyerésre a legszebb hagymákat hagyjuk meg, nielye- , két, ha kifogástalanul átteleltek, tavaszszal ágyba ültessünk ki. Az istállótrágya és műtrágya. Régentc .0 cveukint erős istállótrágyázásban részesítették a gazdák talajaikat s ezt tartották a leghelyesebb eljárásnak. Majd azután valamivel kevesebb trágyát alkalmazva hatévenkint igyekeztek talajaikat megtrágyázni, mig újabban a modern gazda még kevesebb istállótrágyát alkalmaz ugyan, de igyekszik talajait minden harmadik évben istállótrágyával és műtrágyával betrágyázni. Kevesebb istállótrágyát használ ugyan, de pótolja a beálló hiányt műtrágyák alkalmazásával. Az ujabbkori kutatások bebizonyították, hogy a növények az istállótrágyának legjobb esetben is csak 25%-át értékesítik, aminek főoka, hogy a trágya am- monnitrogénjének csak kisebb része válik salétrom- nitrogénné, egy jórésze ellenben a körlégben elpárolog. A salétromnitrogént pedig nem abszorbeálja a talaj. Ha egy szivacsba ecetet szivünk fel, azután bőséges vízmennyiséget vezetünk arra, csakhamar nyomát sem találjuk abban többé az ecetnek, mert az teljesen kimosatott ; igy vagyunk a salétromnitrogénnel is. fölszivta már a harmatot és hozzálátnak a jó paprikás szalonához, meg a ropogós cipóhoz, mit a gazda a tarisznyájából kotorász elő. Pistuka alaposan megéhezett már a munkában : csak úgy nyeli a früstököt, hogy szinte öröm nézni. Az apja hosszasan el-elnézi, azután újból megkínálja : — No, ne sajnáld! Egyél; majd megéhezel még délig ! Nem is sokat kináltatja magát a gyermek. Még egy karajt kanyarit bicskájával a cipóból, egy csipetnyi kis szalonnát hozzá és elfogyasztja azt is. Aztán megelégedetten bólint rá : — De jóllaktam édös apám ; ebédelni sem tudok mán ! A gazda mosolyog. — Most nem ám. Hanem tnajd dél felé ugyan nézni fogod, hogy hozzák-e má' az ebédöt. Aztán folytatják a munkát, a hol elhagyták. A nap, amint feljebb kapaszkodik az égen, mindig me- legebbeu süt le az anyaföldet munkáló emberekre. Nemsokára a gazdáról is lekerül a kabát, majd később a lájbli is s aztán már csak úgy ingujjban dolgozik tovább. Egyszer aztán odaszól a fiúnak : — Pistuka ! Nem ülnél fel a sárgára ? A gyereknek felcsillan a szeme s a következő percben már fenn is ül a sárgán. Ez meg mintha j tudná, hogy a kis gazdája ül a hátán, frissebben, serényebben kezdi járni az egyhangú utat. Pistuka I meg pattogtatja az ostort, csettint hozza a nyelvével ; és vidáman nógatja előre a két erős lovat. — Gyi, Sárga 1 Gyi Csillag! Gyi te ! Gyi! . . . Csak úgy visszhangzik a kiáltása; pedig síkság van itt mindenütt, a meddig szem ellát. Egyszer aztán látja Kis Mihály gazd uram, hogy a szomszéd Molnár Jóska ugyancsak kerülgeti azt a táblát, amelyen ő meg Pistuka szántogat. Pedig a Molnár szomszéd földje jo messzire van ide. Nem is a földnél szomszédok, hanem otthon, bent a faluban. Ez a legjobb barátja Pistukának. Hanem azért r.em szól a fiának. Vár, hadd vegye ő maga észre. Meg is pillantja Pistuka hamar. A következő fordulónál már szembe kerül Jóskával. Féloldalt rápislant az apjára ; hanem az úgy tesz mintha észre sem venné. Várja hadd kéredzkedjék el magától. Teszi magát, mintha semmit sem látna. Pedig jól látja ám, hogy Jóska erősen integet a fiának, az meg sehogy sem találja helyét a sárgán, melyre még az előbb olyan boldogan ült fel, mintha sohasem akarná elhagyni. Nem is bírja sokáig a gyerek. Mikor Jóskának I elfogyott a türelme és egészen odasompolyog a szántó [ emberekhez s kalapját tisztességesen megemelve »jó | reggelt“ kívánt, Pistuka könyörgő hangon szói le az apjának:
