Gazdák Lapja, 1909. május (8. évfolyam, 19–22. szám)
1909-05-07 / 19. szám
május 7 2-ik oldal ÖAZDÁK LAPJA pette a nedves évszak túlságos csapadékmeny- | nyisége felfogható és visszatartható legyen a | száraz évszakok számára, azért messzemenő kedvezmények vannak a törvényjavaslatban biztosítva a víztárolók, a nagy modern vízgyűjtő medencék, úgynevezett völgyzárak részére. A viztárolás, vagyis inkább a mesterséges tógazdaság hazánkban már közel ezer éves múlttal dicsekedhetik és több helyütt a halgazdaság és őrlőipar, sőt a bányászat és erdészet j is ilyen mesterséges viztárolásokra támaszkodik. Azonban a modern vizgazdaságba beillő ily építményeknek eddigelé még híjával vagyunk. Nevezetesen a modern víztárolónak lehető nagy | térfogatúnak kell lennie és hogy ennek megfe- | lelhessen, a völgyet az erre alkalmas ponton, j magas fallal, völgyzáró gáttal kell elzárni. E j völgyzárakat kiváló sikerrel alkalmazzák már i Franciaországban, Németországban, Indiában, ! az északamerikai Egyesült Államokban, hol ön- ; tözési, hol ármentesitési, hol pedig ipari célokra. Völgyzárak költsége egy köbméter víztömegre tiz fillér és egy korona között változik. Mentül nagyobb a tarolt vízmennyiség, rendszerint annál olcsóbb egy köbméternek a táró- ; lása. A költségen kívül nagy nehézség mutat- 1 kozik abban is, hogy rendkívül nehéz e célra megfelelő területeket találni és a magántulajdon az ily területeken rendszerint útba áll. A javaslat szerint a hatósági rendelkezés alatt álló vizeken legalább is átlag száz lóerőt, szabad rendelkezés alatt álló vizeken pedig legalább is átlag ezer lóerőt kifejtő vízerőművekre és víztárolók céljaira kisajátításnak van helye. Az engedélyesnek kötelezettséget kell vállalnia arra* hogy az üzeménél nélkülözhető áramot a hatóságok által megállapítandó áron fogja másoknak, első sorban pedig városoknak és községeknek rendelkezésére bocsátani. A magyarországi vizi erők kihasználása már is élénken foglalkoztatja úgy a belföldi, mint a külföldi vállakozó köröket, s kétségtelen, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése után a vizi erők kihasználása terén élénk tevékenység fog megindulni. A kerti dohánytermelés. A szivarkafogyasztás az egész világon mind jobban terjed és évről évre olyan mérveket ölt, melyeket eddig elképzelni sem igen lehetett. A szükséglet és ennek következtében a kereslet szivarkadohányok- ban mindig nagyobb és nagyobb lesz és a legtöbb dohánytermelő országa azt kezdi főcéljának tekinteni, hogy mennél több szivarkagyártásra alkalmas dohányt tudjanak előállítani. Jól tudják, hogy fáradságuk nagyon is kifizetődik, mert az egyes egyén is szivesebA bőrtáska. A ,Gazdák Lapja“ közlésre crdemasitett tárcapályázata. Irta: Zágonyi Islván. A nyári éjszakán kegyetlenül mosta az öreg Hargitát a szakadó eső. A bérctetői nagv tisztáson egy csomóba szorosan összebújt a juhnyáj s közöttük kerestek oltalmat a hűvös eső ellen a juhászkutyák. A vak sötétségbe a pásztorkunyhó kis ablaklyukán áradt ki pislogó, halvány világosság. Az eső zúgásának, a viz csobogásának, falombok susogásának egyenletes zaját egy-egy vén odvas fa recscsenése, egy-egy ázott vad bődülése zavarta meg. — Kutya idő van — mondotta az egyik pásztor, a törpe, fekete szakállas, amint egy farecscsenés zajára kinézett a kis lyukon. Fekete sötétségnél nem látott egyebet. — Mihály, te félsz, minden zajra megijedsz — mondotta a másik pásztor, a magas, sárga bajuszos. — Azt mondom Samu, nem lesz jó a dolog vége. Félni nem félek. Ha már ennyiben van, vagy urak leszünk, vagy még pásztorok sem. — Sokat ne beszélj — szakította félbe Samu a másik okoskodását — hanem folytassuk, mert még reánk talál virradni. j Visszaültek a tűzhely elé terített pokrócra, szemben egymással. Az égő száraz ágak lángjának fénye világította meg előttük a nyitott bőrtáskát s mellette egy pénzhalmot. Ez a halom pénz adta a sürgős dolgot. Osztozkodtak rajta. Külön szedték az ezüstöt, aranyat és papirost s mindeniket kétfelé választották. — Ez az enyém, az a tiéd — mondogatták s mind a kettő magához húzta az övét. üyorsan ment az osztozkodás. Csak egy-egy különösebb zajra szakították félbe. Az eső szele rántott egyet néha a kunyhó ajtaján s ilyenkor mind a ketten hosszan rámeresztették szemüket a bejáróra, Mihály, a törpe, szakállas, mozgékony pásztor felugrott s a kabátja alá dugott karabélyhoz kapott a ke- | zével. Samu, a sárga bajuszu, mogorva és lusta pásztor meg se mozdult helyéből, csak a szemével árult el ijedelmet. Szánakozva szólt az izgatott társára. — Ne féij Mihály, biztonságban leszünk holnap Oláhországban. A fürészgyár, honnan a pénzzel telt bőrtáskát, hozták, jó messzire van, lenn a völgyben. Nem vehette észre senki, mikor az ablakon át kihozták az Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajai raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36
