Gazdák Lapja, 1909. április (8. évfolyam, 14–18. szám)

1909-04-16 / 16. szám

GAZDÁK LAPJA 7-ik oldal. Belgrádi hír szerint a szerb király leányát, Ke­lén hercegnőt, legközelebb eijegyzi egy orosz nagy­herceg, kinek nevét egyenlőre erősen titkolják. A szerb határon a Drina folyó túlsó partjáról egy szerb banda tüzelni kezdett az osztrák-magyar csapatok egy őrjáratára, mit az őrjárat élénk tüzelés­sel viszonzott. Egy szerb katona elesett s számosán megsebesültek. Ferenc» József király Vilmos német császárhoz sajátkezű levelet intézett, melyben megelégedését fe­jezte ki a fölött, hogy a béae fenntartásában közre­működött s hálásan megköszönte a váltság alatt nyúj­tott támogatását. A szerb kormány a hivatalos lapban jelenti, hogy a kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló tár­gyalások az osztrák és magyar kormánnyal megsza­kadtak, mert az alapelvekben nem tudtak meg­egyezni. Az orosz kormány ukázt adott ki, melyben meg­tiltja. hogy a kaukázusi fürdőkben oroszországi zsidók üdülhessenek 3 ezeket 24 óra alatt a fürdők elhagyá­sára kényszeriíette. Azon elterjedt hírrel szemben, hogy a tartaléko­sokat már a húsvéti ünnepek után hazabocsátják, a hadügyminiszter kijelentette, hogy a tartalékosokat mindaddig, mig Szerbiában konszolidált viszonyok nem lesznek, nem szabadságoltatja. Hir szerint a kormány elhatározta, hogy ameny- nyiben az osztrák kormánnyal sem az önálló, sem a kartelbank dolgában megegyezni nem tud, úgy a kép- viselőházban a közös bank meghosszabbításaiiánt fog javaslatot tenni s raraéli, hogy előterjesztéséhez sike­rül többséget kapnia. Sándor, szerb trónörökös, nincs megelégedve a szerb viszonyokkal s bátyja, György herceg javára le akar mondani a trónról. György herceg kijelentette a miniszterelnöknek, hogy mindaddig nem fog az ország­ból eltávozni, mig a neki kilátásba helyezett egymillió frank végkielégítést ki nem fizetik. A cár husvétra a közigazgatási utón elítélteknek kegyelmet adott. Kijelentette még azt is, hogy a ren­dőrségnek liberális szellemben való újjászervezését is elrendeli. Hasznos tudnivalók. A méhészét fontossága a gyümölcstermelésre. A méhészet a mezőgazdasággal egyetemben álló foglal­kozások legjövedelmezőbb ágaihoz tartozik. Aránylag kevés munka van a méhekkel, és mégis, jó hordásu években egy-egy kaptár után nem ritkán 40 korona hasznunk is lehet. Ámde ez csak a méz- és viasz­szüretből való nyereség, mig a közvetett haszon, a mely a növényeknek a méhek által történő megtermé­kenyítéséből áll elő, szinte kiszámíthatatlan. A virá­gok megtermékenyítését ugyanis a méhek következő- képen közvetítik : Az édes anyagok által, a melyek a virágok kely­hében vannak, a méhek odacsalogatva megérintik a himport tartalmazó tokocskákat, mire a himpor vagy a termőre, vagy pedig a méh szőrös testére, hátára, lábaira tapad. Egy-egy himporsejt, a mi pedig igen parányi kis valami, mégis elegendő arra, hogy a virág termőjére hullva, rövidesen megindítsa azon élettani folyamatot, a melynek eredménye, hogy a virágból gyümölcs lesz. Miután sok növény, nevezetesen a gyümölcsfák és bokrok a rovarok által való megtermékenyítésre utalvák, úgy ezek látogatása nélkül terméketlenek maradnának. Bizonyság erre az a néhány évvel ezelőtt Ausztráliában megesett dolog, a melyet pár szóval elmondunk. Ausztráliában igen nagy földterületek van­nak kihasználatlanul. Pedig jó termőeröben levő föl­dek, csak nincs, a ki mivelje. Néhány vállalkozó szel­lemű ember elhatározta, hogy egy ilyen nagyobbacska darabot beültetnek szőlővel és gyümölcsfákkal. Menti» szépen a munka, évről évre erősödtek a fák, buján hajtott a szőlő is, de termés sehogyan sem akart mutat­kozni. Ekkor móheket hozattak a telep közelébe, s nagy méhest állítottak fel. Már a következő évben meglepő veit az eredmény. Nemcsak a kaptákra tel­tek meg a drága mézzel, hanem olyan bő gyümölcs- termés és szüret lett, hogy csudájára jártak messze földről. Csodálatos intézkedése a nagy természetnek, hogy az a virág, a mely nem a saját, hanem másik, hasonló fajtájú virág himporától termékenyült meg, sokkal szebb és nagyobb gyümölcsösé fejlődik. Miután eme keresztező megtermékenyítést a méhek eszközük, úgy a méhek a gyümölcs és mezei kultúrára nagy fontos­ságúak s igazán helyesen cselekszi, a ki kertjében, i szőlőjében méhest állít fel. Az öntözésről. Régi tapasztalat a kertészetben, hogy napsütés idején az öntözés káros a növényekre. Ennek oka abban keresendő, hogy az ily körülmények között megöntözött növény erősen lehűl. Az öntöző viz I hőmérséklete mindig kisebb, mint azé a növényé, melyre rásüt a nap. Azáltal, hogy a növény vizes lett, a pá­rolgás nagyobb mértékű lesz, s ezáltal a növény még jobban lehűl. A nagy melegben a talaj felületéről is gyorsan elpárolog a viz, s csakhamar kérges lesz a ; föld, különösen az agyag, s nem engedi, hogy a levegő i és nedvesség a gyökérzethez hatolhasson. Olyan víz­zel, melynek hőfoka egyenlő vagy nagyobb a talajé­nál, bátran öntözhetünk frissen ültetteít növényeket, mert ezek még nem gyökeresedtek meg. Ilyenkor ne- csak a növényt öntözzük meg jól, hanem fecskendez­zük meg az egész ágyat, hogy a levegő hőmérséklete fokozódjék némileg, ha csak lehet, árnyékoljuk be valahogy az ágyat. Amint a növények meggyökeresed­tek, az öntözést nappal abbanhagykatjuk. Spanyolország szőlőterülete. A spanyol statiszti­kai hivatal kimutatása szerint Spanyolországban a múlt év folyamán 167,4o0 hektárnyi területet ültettek be szőlővel, ami többnyire filloxera által elpusztult föld volt. A. m. évi termés 23 millió métermázsára rúgott,

Next

/
Thumbnails
Contents