Gazdák Lapja, 1909. április (8. évfolyam, 14–18. szám)
1909-04-16 / 16. szám
április 16 GAZDÁK LAPJA 3-ík old»!. A vetések állása. Március hó második felében a hosszantartó téli időjárást végre tavaszi enyhe és szárazabb időjárás váltotta fel, minek következtében az any- nyira megkésett tavaszi munkálatok általában az egész országban és különösen a sik- és kisebb dombvidékeken, teljes erővel megindultak s azóta megszakítás nélkül folynak is. Az Alföldön, különösen eunek déli részén, de itt-ott a Duna-Tisza közén és néhol a Duna jobbpartján, az árpa, zab és bükkönyös zab elvetése már részben meg is történt, sőt szórványosan az egészen korai árpa és zab csírázni és eléggé egyenletesen kelni is kezd. A nagyobbrészt jól telelt szőlők kitakarása, metszése és karózása serényen halad. Néhol azon- ! bán fagykár is mutatkozik. A gyümölcsfák tisztogatása és hernyózása örvendetes szép haladást mutat, a gazdák az idén már öntudatosabban láttak hozzá a fák tisztogatásához és megmiveló- séhez. Az őszi vetések telelése felől a vélemények mindinkább tisztázódnak. Bár panaszokat is hallani, rosszul kelt és egyenetlen vetések miatt, I úgyszintén kiszántások is történtek már, az általános nézet az, hogy országos átlagban az őszi rozs és buzavetések általában kielégítően és néhol jól állanak. Szépen megbokrosodnak a vetések nemcsak az Alföldön, tehát a sik vidékeken, a Duna jobbpartján és a Királyhágón túli részeken is, bár itt is vannak egyes szórványos esetek, a hol a vetések állására panaszkodnak. Olyan őszi vetések, amelyek rosszul, egyenetlenül és hibásan keltek, előfordulnak a Felvidéken, továbbá a Tisza mentén és itt-ott a Duna jobbpartjának némely részében ; olyan vidékek pedig, ahol az őszi vetés ki sem kelt, előfordulnak leginkább a Duna balpartján és a Duna-Tisza közén, Jász-Nagykun- Szolnok- és Pest vármegye tiszamenti részén, végül néhol a Duna jobbpartján is, közel a Duna mentén: Veszprém és Komárom vármegyében. Az őszi árpa és repce, bár tűrhetően és néhol szépen áll, sokat szenvedett a korán beköszöntött és eléggé hideg télben és különösen az utótélben, a talajnedvesség bősége és folytonos fagya által. Minthogy kiszántások itt is előfordultak, valószínű, hogy az idén ismét fokozottabb mértékben emelkedni fog a tavasziak területe, a mi annál is inkább valószínű, mert néhol az őszieknek szánt terület sem juthatott egész terjedelmében előkészítés és még kevésbé bevetés alá a hirtelen és korán beállott téli időjárás következtében. A takarmányozás kérdése igen nagy gondot okoz a gazdáknak, szerencsére a legelők már zöldelni kezdenek és igy a rideg jószág, különösen pedig a sertés és juh nemsokára kijárhat a szabadba. aratta, a hány szem van egy keresztbe, annyiszor jussak eszedbe.“ Ki kerítésre áll, egy némelyik az utcára fut ki, hogy mentül előbb lássa föltűnni a lenyugvó nap bíbor hátterében a magasra tartott gyönyörű búza koszorút. De híres is ám a Baranyiék aratási buzako- szoruja a határban. Csak úgy leng-virul rajta a sok szép kendő, pántlika. Már érkeznek. A háziak a tornácon fogadják s könnyes szemmel szeretettel nézik végig a csoportot, és ékesen szóló kommentárjukat a buzakoszorut. Mint az aranyos barna buzakalászokal, őket is megfestette barna-pirosra a júliusi nap heve, lábaikat összeszurkálta a tarló, kezüket feltörte a gereblyés kasza, sarló és mégis mosolyognak. Arcukon a becsülettel Isten oltalma alatt befejezett nagy munka öröme ragyog. A koszorút hozó ősz munkás levett kalappal, belefog a mondókába, tisztelni óhajtja a gazdát következőképen : „Jóltevő ég nagy irgalma megérlelte vetésünket, esővel harmattal öntözte, jégveréstől, zivatartól oltalmazta. Köszönjük ezt először is a mi jó Istenünknek, másodszor pedig a mi derék gazdánk, gazdáinknak, tekintetes Baranyi urnák és egész háza népének, akik minket .... Hm. Itt hangja elcsuklik, zavarjában köhécsel, belesül. Sebaj. Elmondja helyette az aratási buzakoszoru. A gazda egy becsületes magyar parolával vet véget az öreg szónok zavarának, a ki már tudja, hogy most meg oda kell tartani a koszorút a kisasszonyoknak, a kik áhítattal csókolják meg az áldást. Ezután a megható ölelés után azonban mosolyogva dörzsölgetik kedves piros ajkukat, melyet a pajkos borzas kalászok összeszurkáltak. „Húzd rá“. És legott olyan vigság támadt, melynek gyönyörű rámája a kerítéshez támasztott sok sarló és gereblyés kasza. Baranyi bátyám a „Borzassal, évődik. A Borzas cigány7 nem muzsikus, ő arató. A nép mindig beprotegál egy-egy cigány munkást, ezzel járja egész nap az incselkedés, a tréfa. Ily nagy segítség a munkában a tréfa. Mig kacagnak, elfelejtik, hogy nehéz a gereblyés kasza. Baranyi ur az arató ünnepre is tervezett egy kis tréfát a Borzassal. A hetessel egy nagy ládát hozatott be, és letétette a Borzas elébe. Az egész csoport köribe gyűlt és kíváncsian várta mi lesz ? Baranyi bátyám odafordult a cigányhoz és imigyen szólt: „Borzas koma, nagy tisztesség érte kendet, A király megtudta, hogy maga volt a legfeketébb katonája, hát nagy ajándékot küldött magának. Bontsa csak ki, ebben a nagy ládában van. szabadalmazott uj m pfioe szecskaváoo, mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű s csak egy embert igénye!, különösen kisgazdáknak és szöilötulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Érmihályfalván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 3 S karana árban.
