Gazdák Lapja, 1909. március (8. évfolyam, 10–13. szám)
1909-03-19 / 12. szám
márc. 19 GAZDÁK LAPJA 3-ík oldal. Mezőgazdasági ismereteink J fejlesztése. Ma ha hazánk mazógazdaságának előmozdítását tekintjük a fenti címnek jegyében vagyunk, mivel a legnevesebb kormány és szakférfi- j aink vállvetett működése oda irányul, hogy a mezőgazdasági tudás, ismeret bűvöljön és ezáltal a mezőgazdaság azon fokra jusson, mely tekintve hazánkat, mint agrár államot — szükséges is. És ez a helyes, mivel mezőgazdasági hala- í dásunk rugója a tudás, a mely képessé tesz a jónak és helyesnek nem csak megértésére, hanem követésére is. A gazdák már néhány éve nem jutottak elegendő jövedelemhez, látva azt, hogy az éghajlati viszonyok mostohaságán kivid a saját tanulatlanságuk is az oka ennek, igy most minden ■utat és módot megragadnak arra nézve, hogy boldogulhassanak ; tanácsot elfogadnak, agitálás- nak engedve gazdakörré csoportosulnak és vezetőt keresnek. Ma a jegyzők, a papok, a tanítók vannak megbízva a nép gazdasági vezetésével, kiknek működéséhez szó nem fér ugyan, de mivel nem képzett gazdák és a saját hatáskörükbe vágó munkákkal úgy is el vannak foglalva, tőlük nem követelhető több. mint amit tesznek. A téli népies gazdasági előadások, a nép könyvtárak, a szaktanári kiszállások együtt véve nem elegendők akkor, midőn célunk a gazdasági ismereteknek fokozatosabb fejlesztése és az ezzel járó gazdasági fejlődésünk annyira kívánatos előmozdítása. Szerény véleményem szerint, ha mezőgazdaságunkat fejleszteni akarjuk, elsősorban oly organizációról kell gondoskodnunk, a mely közvetlenül minden más közvetítő kizárásával rendszeresen oktassa és vezesse úgy az egyes gazdákat, mint az eggyé tömörült gazdaköröket sót még azt mondhatjuk, hogy ez által védhetjük a közvagyont és annak vezetését és kezelését a helyes irányba terelhetjük. Mert bár nem kicsinyelhető az előadás és az olvasottak oktató hatása, a nép azonban a gyakorlatban! alkalmazásnál útmutatóra, vezetőre szorul, mindaddig, mig ez uj módot el nem sajátította, mig az a köztudatba át nem ment; sót ez a vezetés a fejlődés minden egyes fokán szükséges, fokozottabb mértékben. A gazdasági ismétlő iskolákról szóló reform tervezet csak úgy lehet szerény véleményein szerint korszakos jelentőségű, ha vele kapcsolatosan a felnőttek, tehát maguknak a gazdáknak oktatása és gyakorlati vezetése is megoldatik. Hazánk agrár jellegű állam mégis földmiveló- sét túlszárnyalja a közvetlen nyugat úgy a termés nagyságára, mint belterjességére. Ha ezen visszás állapotot, ezen elmaradottságunkat meg- szüntettni akarjuk, azt úgy érhetjük el legjobban és leggyorsabban, ha nemcsak azok oktatását vesszük kezünkbe, kiknek nagyrésze majd egy évtized múlva jön azon helyzetbe, hogy a gazdaság vezetésére befolyást gyakorolhasson, nefeledjük el, hogy az újításnak nemcsak barátai, de ellenségei is lesznek ; hanem azoknak oktatását és vezetését is tásra ingerük. A vegetáriánus népek ezért igyekeznek rendes táplálékokat valami állati csemegével (hernyó, sáska) ingerlőbbé és kellemesebbé tenni. A növényi táplálékból a szervezetnek igen nagy meuy- nyiséget kell felvenni, hogy szükségletét fedezhesse. A nagy mennyiségű táplálék gyomor-bajokat okozhat $ e mellett az embert kedvetlenné és lustává teszi. Ezen nagy hátrányok melleit az előnyök igazán elenyészők. A legnagyobb előny kétségkívül a növényi táplálék olcsósága valamint az is, hogy káros bomlási anyagokat nem tartalmaz olyan mennyiségben, mint a has. A vegenatariánusok erősen bizonyítják, hogy kö- közőttuk nincs vesebajos és köszvónyes ember, mely- bajok attól származnak, hogy a szervezetben bennmaradnak a káros bomlási anyagok. Nagyon valószínű azonban, hogy az előny csak látszólagos, mert egyrészt sok növényi eledel is tartalmaz káros bomlási anyagokat, másrészt az emberok millió vegyes táplálékkal élnek s emellett a legcsekélyebb bajuk sincsen. Abban kétségkívül igazuk van növényevő polgártársainknak, hogy a túlságos huséivezet veszedelmes bajokat okoz, ámde annak orvossága nem a vegetarianizmus, hanem a huseledelek mennyiségének csökkentése. Munkabírás tekintetében a regetaranizmus a ve- i gyes táplálékkal élőkkel szemben semmiféle előnyt nem nyújt. ÉletUniiag többszörösen megállapított I igazság ugyanis az a tény. hogy bizonyos munkára egyformán begyakorolt emberek, ha egyenlő rnennyi- j ségü tápláló anyagot vesznek magukhoz, bár kizáró- . lag növényi, vagy vegyes táplálék alakjában, teljesen egyenlő munkát végeznek. Ennyit derített ki a tudomány. De ha az életet tekintjük, akkor is a vegyes táplálkozást kell helyesnek elfogadni, mert hisz a növényevők csak elenyésző kis részét teszik ki az emberiségnek. De vegyünk a j gyakorlatból is példát. Hasonlítsuk csak össze a kenyéren és szalonnán fel nevelkedő alföldi parasztlegényt a máléiiszten élő ! oláhhal. Kinek az előnyére fog kiütni az összehason- | litás? Ne irigyeljük hát a vegetáriánusok életmódját; a magyar ember megeszi a főzelék mellé a pecsenyét s egészségére válik. A vegetáriánus pedig boldoguljon az ö hite szerint. Hogy is mondta csak a magyar gazda i a sógornak, mikor a pincében mulatós közben a vályog- vető muzsikust aludttejjel traktálta: „Nekünk a bor i is jó, igaz-e sógor!“ —el.
