Gazdák Lapja, 1909. február (8. évfolyam, 6–9. szám)

1909-02-19 / 8. szám

febr. 19. GAZDÁK I.APJA 3-ík oldal Az Ürínény és Vidéke Hitelszövetkezetnek ez idő szerint 500 tagja van, a kik 1055 darab 50 koronás üzletrészt jegyeztek, melyeknek név­értéke 52.750 koronára rúg s ebből 41.600 ko­rona teljesen be van tizetve, a tartalékalap 9.800 koronát tesz ki, a takarékbetétek pedig a 180.000 koronát meghaladják. A takarékbetétek folyton emelkedőben vannak. A szövetkezet néhány év előtt kibérelt 25 évre egy nagyobb kipusztult szőlőt, azt betele­pítette, ma közel hat holdas min'aszölötelepe van. Ennek a szőlőnek a létesítése oly példaadó ha­tással volt a falu népére, hogy az örményeik ma egyre-rnásra újítják fel elpusztult szőlőiket. Van a szövetkezetnek külön szikvizgyára, Ha valamely birtok, főleg szövetkezeti tagnak a birtoka, árverésre kerül, avagy bárminő ingósá­ga, a szövetkezetek nem engedik idegen kézbe jutni. Megszerzik a lehető legmagasabb áron, hogy aztán ismét apró részletekben kiadják a föl­det vásárolni kívánó községi lakosoknak. Az ör­ményi szövetkezet tehát a gyakorlatban régóta meghonosította a szövetkezeti parcellázást. Van azonfelől négyezer métermázsa befo­gadó-képességű magtára, a mely évról-évre több mezőgazdasági terméket értékesít. Van Tarnócon egy igen jóforgalmu fatelepe, a mely különösen az épületfával csinál évről-évre több hasznot hajtó forgalmat. Megszerzi az árverésre kerülő házakat s azokat vagy közcélra bocsátja, vagy pedig vala­mely hasznos válalkozás céljaira berendezi. Kalapot kell emelni már az imént felsorolt közhasznú munkásságáért is az ürményi szövet­kezet vezetője előtt, de még elmondjuk azt is, | hogy a szövetkezet egy külön, igazán mintasze­rűen berendezett kórházat tart fenn, a mely va­lóságos áldás az Ürmény és vidéke lakóinak. De itt van egy más példa is! Alsósarkad kis, szegényes viszonyok között élő község volt még ezelőtt tiz esztendővel Somogymegyében. Ekkor a gazdák, zsellérek, sőt a házzal biró munkások elhatározták, hogy tejszövetkezetet ala­kítanak. Eddig tehene nem mindenkinek volt, a kinek volt, az se valami nagy hasznát látta. A tejet nem tudta értékesíteni. Amúgy se volt sen­kinek jó tejelő jószágja. A ridegen tartott marha vékonyan tejel. Nem sok jelentősége volt az egész tehéntartásnak. S mióta Alsósarkadon tejszövetkezet van, azóta még a sarokvas is más. A házak kipende­rültek, az udvarok képe megváltozott. A félsze- | reichen szecskavágó van, az istállóból három-négy szép piros-tarka sétál ki, gazda, gazdasszony gyönyörűsége. A szóbeszéd tárgya is változott. Mig ezelőtt a hiábavaló pletyka teremtett ádáz ellenségeket: most arról folyik a beszéd, hány litert ad a Bimbó ? Es csodájára járnak annak a tehénnek, a melynek tőgyét ugyan Sarkadon fejik, de a tejből készült vajat Londonban eszik meg. Mert az alsósarkadi tejszövetkezet Angliába szál­lítja a finom thea-vajat. A tejszövetkezeti központ ; igen szépen van fölszerelve. A kis falusi tejszö- | vetkezet forgalma a 200.000 koronát meghaladja. Van malachizlaldája s mellékvállalatai. Elmondottuk ezeket példaadás végett s be­kosztjába, sőt még a sertések és a házőrző komondor eledele sem volt előle biztonságban. Evés idején jaj volt annak a kacsának, amelyik feléje mert közeledni, azt hosszú csőrével nyakoncsipte és úgy megrázta, hogy jó ideig el ment a kedve hasonló vakmerőségtől. Még Bodri, a vitéz házőrző kutya, melytől az egész major félt, is respektálta s ételétől félreállva sóvárgó szemekkel tűrte, hogy a gólya a kedvére való dara­bokat belőle kihalássza. Koszt tekintetében eleinte nem volt válogatós, később ez irányban is igényei támadtak. Mig a kert­ben volt nagyon szerette a vakondot, — ha t. i. fog­hatott — és a békát. Utóbb a békát már nem ette meg, s a konyhára került baromfiak bele lett a ked­venc eledele. Ezt annyira megkedvelte, hogy ha nem kapóit, önkényüleg is szerzett magának. Egyszerűen főbe koppintott egy-egy kisebb szárnyast, különösen csirkét s azonmód szőrötül-bőrösíül nagy nyugalom­mal elfogyasztotta. I Érdekes volt a viselkedése a tanyai emberekkel j szemben, kiket teljesen megszokott. A járókelőknek mindig magúknak kellett előle kitérni ő ugyan nem j állt félre az útból seuki emberfiának. Ha erre kény­szeríteni akarták, legott készen állott a csípésre. Jancsi flegmatikus természetének és bátorságának csakhamar messze földön kire ment s ebben a hírben jó része volt annak a vakmerőségnek, melylyel a vásott béresgyormekeket üldözte. Ha ingerelték a gyerekek, azonnal utánuk szaladt, hogy a szenvedett sértésért elégtételt vegyen. E tekintetben bámulatos megfigyelő képességet tanúsított, mindig ki tudta választani a j csoportból azt a gyereket, amelyik bántalmazta. Velünk jó viszonyban volt; egy darabig a taní­tót is kedvelte, ki a barátságot nem egyszer valami odadobott jó falattal igyekezett szorosabbra fűzni. Egyetlen meggondolatlan tettével azonban mindörökre megszüntette a barátságot: szivarvéget dobott étel ! helyett a gólya elé. De vesztére, mert az önérzetében TTl kézi (venyioe) szecskaváqó, mely egyszerű, oicsó nagy munkaképességű s csak egy embert igé­nyel, különösen kisgazdáknak és szőílőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Koyács Mihály szabadalma Ermihályfalván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél ,3S korona árban.

Next

/
Thumbnails
Contents