Gazdák Lapja, 1909. február (8. évfolyam, 6–9. szám)

1909-02-12 / 7. szám

febc. 12. GAZDÁK LAPJA 3-iic oldal Az akut válság oka a nagyobb termelésben j rejlik és könnyen megmagyarázható a tehén- | létszám emelkedéséből. Az 1907. évről az 1908-ik évre a tchénlétszám 170.000 darabbal emelke­dett s igy a legpesszimisztikusabb számítással is 17,000.000 K értékűi tejjel több termeltetett az előző évnél. A válság azonban alig állott volna be, ha a tejtöbbletből kivitelre aikalmas vajat készítettek volna. Ha e többletet a vaj- termelő középpontok készítették volna, akkor a felesleges áru nagy részén a kereskedők nem lettek volna kénytelenek nagy veszteséggel túl­adni s a föntemlitett mennyiség nem került volna hűtőházakba, hanem Németországban és Angliában lett volna elhelyezhető, ahol épen a legnagyobb termelés hónapjaiban, szeptember és október hónapban, igen élénk kereslet mutat­kozott ilyen vaj után. Vizsgáljuk azonban a helyzetet, vájjon a vajtermelés e válsága múló jelenség-e, avagy állandó jellegéi és lehet-e rajta segíteni. E kér­désre csak azt felelhetjük, hogy válság nem lesz és ezidőszerint sem volna, ha vajtermelésünket helyes alapokra fektetjük és kivitelre alkalmas árut termelünk. E kérdéssel a legkomolyabban kell foglal­koznunk, mert tejtermelésünk, mint az elmúlt év is mutatja, rohamosan fog fejlődni. 2,700.000 darab tehenünk van ; ezek fejési átlaga a szak­értők becslése szerint 1000 liter évenkint és igy ma tejtermelésünk értéke egy évben 270 millió koronára tehető. Amint a fejési átlagok meg­közelítik a külföldét (például Svájc fejési átlaga a múlt évben meghaladta a 2600 litert), tejter­melésünk mennyisége és értéke tovább fog emel­kedni és a felesleg csak külföldön lesz értéke­síthető. A fejési átlagnak tehenenkint csak 100 literrel való emelkedése az országra nézve 27 í millió korona termelési többletet jelent, és ha I fejési átlagunk tehenenkint eléri az 1300 litert í (még mindig 1300 literre! a svájci átlagon alul), akkor a termelési többlet, nem tekintve a tehén­létszám szaporulatát, 80 millió koronára fog rúgni és tejgazdaságunk kivitelének legalább ennyire kell emelkednie a közel jövőben. Kivitel azonban csak akkor lehetséges, ha megfelelő minőségű, kivitelre alkalmas vajat ter­melünk. Amint a múlt mutatja, nagyobb meny- nyiségben erre csakis a vajtermelő középpontok képesek; a vámkülföldre menő vaját majdnem kizárólag ezek szolgáltatják s az említett eladat­lan nagy készletekben középponti vajat alig találunk. Önálló üzemü tejszövetkezeteinknek azonban, amelyek a tejet teljesen vajjá dolgoz­zák fel, állandóan még a legnagyobb igyekezet mellett sem sikerülhet ilyen, mindig egyöntetűi, egyaránt kiváló minőségű vajat előállitaniok, miután sem a megfelelő napi tejmennyiséggel, sem a kellő berendezéssel nem rendelkeznek. A válságos helyzet gyökeres megoldását tehát a meglevő vajtermelő középpontok fejlesztésében és újabbak létesítésében látjuk. Itt áldozatoktól visszariadni nem szabad. A vajtermelő közép­pontokat annak idején bölcs előrelátással első i minisztersége idején Darányi Ignác létesítette, és miután föntartásuk és fejlesztésűk is az ő fel­Az alapvető, úttörő munka a moszatokat és zuz­mókat illeti meg. A német botanikus már első látoga­tása alkalmával fonalas moszatok spóráira akadt, me­lyet a felsöbbrenűü növényzet számára a kőkemény talajt előkészítették. Ezek a inikroszkopi szervezetek bámulatos gyorsan szaporodnak s a talajt csakhamar zöld foltokkal vonják be. Korhadásukkal és a talajra való hatásukkal annyira megjavítják a kemény föld felszínét, hogy a páfrányok megélhetnek rajta. Ezek ismét a felsöbbrendii virágos növények számára készí­tik elő a talajt, melyek eleinte csak kevés példány- száaiban voltak találhatók ; tiz évvel a pusztulás után azonban már 15 faj fordult elő nemcsak a parton, hanem a sziget hegyes belsejében is, és köztük a kókuszpálmát is megtalálták. Hogyan került a növényzet a szigetre ? A leve­gőn és vizen kívül a madarak és rovarok vehetők fi­gyelembe, mint a növények terjesztői; ezek voltak az élet ültetői a puszta szigeten. A növényi magvak egy részét a természet ellátta az utazásra való kellékek­kel, a moszatokat és páfrányokat nyilván a kedvező szél szállította oda. A partokat boritó nagyobb növé­nyeket a madarakon és rovarokon kívül bizonyára a i tengerjárás szállította s a hullámverés vetette ki a J partra. A szabályos tengeráramlásról gondoskodtak az állandó jellegű passzátszelek, s a többi kizárólag azon ] fordult meg, hogy a magvak elviseljék a tengervízben való úszást, anélkül, hogy csírázó erejüket elvesztenék. Ilyen növénymag sok van a trópusok alatt, hónapokig tartó tengervízben úszást is kiállnak a legcsekélyebb baj nélkül. Ezek közé tartozik a kókuszmag is s ez I magyarázza meg a kókuszpálma rendkívül elterjedését. A nemrég sivár és puszta, de most már kizöldült vulkanikus sziget is amellett tanúskodik, hogy a ter­mészetben nincs pihenés ; lassú, de szakadatlan munka folyik mindenütt, s ahol egykor izzó hamu fedte a föl­det, ott csakhamar virágszőnyeg borította be a rom­bolás munkáját s uj élet kelt az elpusztult nyomába. Móalffiazöíí € uj Egyesület Fogyaszt mely egyszerű, oicsó nagy munkaképességű s csak egy embert igé­nyel, különösen kisgazdáknak és szőllőtulajdgnosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermihályfalván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. és Értékesítő Szövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 36 korona árban. »kézi (ferne) szecskavágo,

Next

/
Thumbnails
Contents