Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)

1909-01-01 / 1. szám

GAZDÁK LAPJA jan. 1. 4-ik oldal. védésénél szavát hathatósan felemeli, az előreha-- ladás utján van. Vidékünkön egészen a iegujabb időkig ha­sonló irányú mozgalom nem indult meg. A vár­megye néhány önzetlen polgára most a tél elején vette kezébe a kisgazdák szervezésének ügyét, megállapították az alapszabályokat, a szervezés a falvakban mindenfelé megkezdődött. A szervező bizottság helyes irányban halad. A legelső dolog vidéki gazdakörök alakítása. Ezek adják meg a falu életének helyes vezetését, felköltik a népben a helyzete iránt való érdeklődést, jó irányban ! vezetve a szomszédos községek gazdaközönségé­nek is példát mutatnak hasonló szervezkedés fo­ganatosítására. A gazdakörök azonban — bár sokat lendí­tenek a nép sorsán — egymagukban nem képe­sek azt a szép eélt elérni, melynek szolgálatába állottak. Szükséges, hogy egy vármegye, egy hasonló közgazdasági irányú körzet gazdakörei együvé álljanak, egy szövetségbe lépjenek, mely | ügyeiket együttesen vezesse és irányítsa, tekin- ; télyének súlyával érdekeiket méltóképen képviselje. Szervező bizottságunk erről is gondoskodott, a „Szatmármegyei Gazdaszövetség“ alapszabálvter- \ vezete készen áll. Ezen kisgazdaszövetség hivatott arra, hogy tagjai érdekében, hatóságok, hivatalos ! közegek és társadalmi tényezők előtt fellépjen, anyagi érdekeiket ellátó nagyobb szabású szer­vezeteket létesítsen. Feladata a nép gazdasági fel­világosítása, gazdasági előadások, háziipartanfo­lyamok, társas tanulmányi kirándulások rendezése. Ki tudja nem-e ez a szövetség lesz még hivatva — ha arányaiban nagyobb mérveket tud ölteni — megoldani azt a nagyszabású célt, melyért évekkel ezelőtt a Szatmármegyei Gazdasági Egye­sület állást foglalt: Kellő anyagi eszközök bizto­sításával a kényszerárverés alá kerülő kisbirto- koknak potom pénzen való elkótyavetyélését meg­akadályozni s azokat ismét kisbirtokos kezekbe juttatni. Fentiekben mutatunk rá arra az útra, melyen haladva a szövetség célját elérheti; ez a cél egy erős, egységes, jómódú kisgazdaosztálj létesítése. Most pedig hozzátok fordulunk, vármegyénk kisgazdái. Tőletek függ, hogy a szép cél, érde­keitek képviselete, ügyetek megvédése, előreha­ladástok megvalósuljon. Ha szervezkedtek, együvé álltok, jövő boldogulástoknak vetitek meg alapját. Adja az ég, hogy az uj esztendő egyúttal a ti nehéz sorsotok jobbrafordulásának hajnala legyen. —el. A vetőmagtermesztő szövetkezetekről. Régi dolog, hogy a kisgazda a mai világban szö­vetkezetben egyesülve védelmezheti legjobban az érde­keit és igy használhatja ki leginkább a mai kor áitaí nyújtott eszközöket a továbbhaladására. Az apró erők elforgácsolódnak, de szövetkezetekben egyesülve nagy tek, mert most megint a tietek lesz az a darab föld, a mit elvettem tőletek! Szinte kiabált a mikor ezeket mondta. Jóköy elnézte. — Mit beszélsz János ? ! — Azt, hogy hasztalan éltem, hogy nektek kel­lett gyüjtenem, nektek! Szinte magánkívül volt, úgy kellett lecsendesiteni. — De János, térj magadhoz! , — Nem térek, nem, kitagadom a leányomat, megtagadom, de ez a föld, amit én szereztem, az enyém kell hogy maradjon. Jókőy látva, hogy nem bir az öreggel, szépen hazament. El is mondta a fiának, hogy mit hallott, de az nem vetett reá gondot. — Jó kezekben van a fiú — mondotta. — Ál­dott, jó lélek az anyja, lelke édes melegével csüng a fián, nem félek tőle, felneveli. — Könyen veszed fiam — mondotta Jókőy Si­mon. De én csak annyit mondhatok, hogy vigyázz! Jókőy László megfogadta az apja tanácsát, vi‘ gyázott. Jobban a fiára, mint önmagára. Már két éves­nél is több volt a fiú, a mikor egy vadászaton meg­hűlt s minek írjuk le hosszasabban ? a Jókőy kripta ott a kert végében egy lakóval gazdagabb lett. E csöndes lakó pedig Jókőy László volt. Halála napján, a mikor a fiatal özvegy magához tért, elővette leányát az öreg Todorescu. — Heverd ki bánatodat s kezdj egy uj életet. Öreg ember vagyok, én már nem vagyok képes sokat tenni a családom érdekében, a te kötelességed, fiadat úgy nevelni, hogy benne a Toderescu fajta fennma­radjon. És az asszony megfogadta a tanácsot. A gyer­mek olyan iskolába került, a hol apja nyelvét nem is volt alkalma hallani s a hol még a nevét sem úgy mondták ki, mint ahogy leírták. Úgy nőtt és emberesedett. S a mikor elvégezte az iskoláit és a mikor az öreg Todorescu is elköltözött e földről s beleült a váraljai birtokba, bizony az lett a vége, hogy a. nevét sem tudta azon a nyelven leirni, a mely nyelvet, mint gőgicsélő gyermek apjától halottá. Jóköy volt, a Jókőy László fia, a kinek az az erős elhatározása, hogy az elúszott birtokot vissza- szerzi a vérének, sikeAilt ugyan, de a kinek a telke, a földek, az erdő, a ház nem az többé, a mi volt, ha- Dem egy pusztuló udvarház. Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36.

Next

/
Thumbnails
Contents