Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)
1909-01-08 / 2. szám
4-Uc ©Idái GAZDÁK LAPJA jan. 8. 2. Párolgási terület jelentékenyen kisebb lesz. 3. A fészkeknek mesterséges becserepitóse elmarad. 4. Megszabadulunk egy fölösleges munkától. Annál szükségesebb azonban a gyakori kapálás és a talajnak gyomoktól való tisztántartása, amit megokolni külön fölösleges. Roppant érdekes volna megtudni, hogyan terjedt el tulajdonképpen a töltögetés divatja úgy a laza, mint a kötött talajon egyformán, holott az egyiknél megokolható és kívánatos, a másiknál megokolhatatlan, sőt hátrányos ? Fölfogásom szerint ez úgy történhetett, hogy az emberek általában szeretnek a más fejével gondolkozni és azt, ami a szomszédságban bevált, a saját telkük különleges viszonyainak figyelmen kívül hagyásával egyszerűen átvették. A XYI. században, mikor a burgonya művelése nálunk terjedni kezdett, bizonyára már az uj vendégnövény iránti kegyeletből is, de meg a föld bőségénél és olcsóságánál fogva is, nyilván a legjobb agyagos talajokon kezdték meg a művelést. Ezeken — a kifejtettek szerint — a töltögetés helyénvalónak bizonyult. A terjedés során azután az [utánzók nem keresték a kupaczolás indítékait, hanem azt, mint bevált és szabályszerű művelési módot, egyszerűen követték és átvették minden kritika nélkül. Maga az a körülmény, hogy a szél letörheti vagy lekonyithatja és ezzel leszáritja a burgonya szárát, a töltögetésre elég okot nem szolgáltat, mert hiszen a divatos és kapós hópehely- vagy rózsaburgonya szárai igen erősek és nem magasak; valamint számos hasonló más növényünk megvan töltögetés nélkül. A mi a kukoriczát illeti, annál a töltögetés más szempontek alá esik, mert rendesen csak kötöttebb és humuszosabb talajon műveljük. Különben az ismeretes Hermann-féle művelési mód, mely szintén mellőzi a töltögetést, annak fölöslegessége mellett bizonyit. A hordók megóvása a penésztől. A legszárazabb pincében is megpenészednek ugyan a hordók, de csakis a legkülső részen, ami a hordó fáját nem rongálja meg s különben is könnyen letisztítható . Egészen máskép van ez nyirkos vagy épen ned- j vés pincékben. Itt már, ha a penész a hordót egyszer ellepi, hiában van minden törülgetés, minden tisztogatás, azt többé a hordóról letisztítani nem lehet. Oly pincékben pedig, hol a hordókat nem is tisztogatják, azok néhány év múlva annyira megpenészednek, hogy ha a dongáról tiz-huszonkét miliméter vastag forgácsot faragnának is le, még sem jutnak el a hordó eredeti szinéhez. Tehát a penész nemcsak felületét lepi el a hordóknak, hanem annak fáját is annyira átjárja, hogy többé nemcsak borhoz nem lehet használni, de még tüzelőnek sem lesz alkalmas. Hogy tehát nyirkos pincében megóvhassuk hordóinkat a penészesedéstől, mindenekelőtt azon legyünk, hogy a pince falán, talaján és ajtaján a penész le ne rakódjon, amit részint szorgalmas szellőzés, részint rendszeres tisztogatás által érhetünk el. Másik módja a hordók lehető megóvásának: az önkészitett firnisszel való bevonása; lenolaj, gyanta és borszeszből készítve. Az ilyen firnisz kitölti a hordó szokásaikhoz, ősi hagyományaikhoz törhetlenül ragaszkodik s öröklött érzelmi és gondolatviláguk szinte megkövesedett. Csak gazdálkodási rendszerükbe fogadják be a modern eszméket, oda is csak megrostálva; minden más téren azonban a múlt század első felének föl- lengző gondolkodása uralkodik köröttük. — Mintha egy itt felejtett, I. Ferenc korabeli világ állna előttünk, mely fölött nyomtalanul vonultak át a 40-es és 70-es évek számai. E konzervativizmusnak legfőbb oka talán az, hogy vezérembereik, majdnem kivitel nélkül, teológusok; a teológia pedig kimondott elveihez ragaszkodik, minden ellentétes irányt elitéi és ellene van az újításoknak. Gazdasági berendezkedésükben is sok nyoma van e teokratikus konzervativizmusnak. Gazdasági gyűléseiket, szövetkezeti értekezleteiket faluhelyen rendszerint templomaikban tartják. Értékesebb holmiját a szász gazda a templom épületében tartja. A legtöbb szász faluban a templom körül várszerü építmény van. Ez a gazdálkodók éléskamrája, minden gazdának meg van benne a maga elkülönitménye s vasárnaponként innen viszi el az egy hétre való szalonnát. Azt felesleges is mondanom, hogy ezekben a templomi várakban a tulajdonjog sérthetetlen. Egész életük, ősi kultúrájuk össze vau nőve az egyházukkal. Nemcsak vallási és nevelési, de népjóléti és gazdasági téren is a teológia vezet. A földi élet minden nevezetesebb momentumra össze van forrva az egyházzal. Innen van, hogyha egy szász család gyermektelen, vagyonát mindig az egyháznak testálja. Sok dicséretes vonásuk mellett vannak a szászoknak hibáik is : önzés, fukarság, a két gyermek-rendszer. Ezeket hagyjuk, minket közelebbről érdekel e nemzetiség legfőbb hibája: a német bálványzás. Mindenben a német kultúrát majmolják, anélkül, hogy azt saját különleges viszonyaikhoz alkalmaznák. Elfogultságukban nem látják, hogy ők itt egészen különleges, a német birodalométól eltérő viszonyok közt élnek. A szász álmodozók a távol jövő ködében egy rájuk nézve kedvező alakulást remélnek, mely őket majd egyesi- tendi a birodalmi németekkel. Hogy ezek a legnagyobb ellenszenvvel küzdenek a magyarság legártalmatlanabb törekvései ellen, melyektől német nyelvüket és kultúrájukat féltik, — könnyen érthető. Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít g Szatmánnegyeí Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36.
