Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)
1909-01-01 / 1. szám
jan. 1. GAZDÁK LAPJA ameiy a mi intézményeinknek' erőt és alkotó képességet van hivatva adni. Megfogjuk bánni, de késő lesz, mert azt a jó akaratot, amelyet mindenfelől az érdek- képviselet rendezése kérdésénél tapasztaltunk, nehéz lesz még egyszer illetékes helyekről megnyerni. Sajnálom, hogy újévi első cikkemben ilyen melankolikus hangokat kellett megpengetnem. De Isten látja lelkemet, nagyon szeretem a magyar földet s az O érdekében látnám jónak, ha valamiképen a vele összefüggő s a földhöz tehetség és kötelesség folytán odakötöttek, végre azt mondhatnék: nem kell boldogabb esztendő, mert mi boldogok vagyunk. Ágh Endre. A kisgazdaszövetség. A nemzet gerincét képező magyar kisgazda- oszfály egészen a legújabb időkig nem kapta meg, sőt napjainkban sem érte el a gazda társadalomban azt a szerepet, mely számánál, hazafias érzésénél és nemzet erősítő tulajdonságainál fogva joggal megilletné. Az urbérváitság után létrejött erős magyar kisgazdaosztály az idők folyamán egyre vesztett jelentőségéből, a népesség szaporodása nem tudott arányba állni a bir- tokszerzóssel, a birtokok elaprózódtak, a vezető 3-iK oldal | körök a parasztot szavazó gépnek tekintették, | szellemi és anyagi előrehaladásával nem törődtek. Mai napság jelentékenyen javultak az álla- | potok. A mostani földmivelésügyi kormány fel- j ismerve azt a nagy erőt és azon értékes tulaj- I donságokat, melyek a kisgazdaosztályban rejlenek, a rendelkezésére álló eszközökkel sokat tett és tesz most is azon célból, hogy a magyar kisgazdák boldogulásuk útját megtalálják. Tévedés volna azonban a kisgazdák részéről, ha előrehaladásukat, helyzetük javulását kizárólag a kormánytól várnák. A kormány *gy- maga nem lehet képes ezen cél elérésére, de ettől eltekintve is egy társadalmi osztály úgy adja életképességének, előrehaladásra termsttsé- gének legjobb bizonyítékát, ha a maga erőjéből teszi meg a lépéseket oly irányban, mely boldogulásához, fejlődéséhez vezet. A mai gazdatársa- dalnii szervezetek, már alapjukban nem alkalmasak arra, hogy a kisgazdák érdekeit szolgálják. A közép és nagybirtokos osztály, ezen szervezetek fentartó elemének céljai, érdekei annyira nem egyeznek meg a kisbirtokos osztályéval, hogy 1 nem is várhatjuk azt, miszerint a kisgazdák ott szerephez jussanak vagy a szervezetek a kisgazdákat foglalkoztassák. Az ország több vidékének kisgazdaközönsóga belátva mindezeknek helyességét, a maga erejéből, társadalmi utón, életerős, hatalmas szervezetekbe tömörült, melyek segítségével ellenáll a mostoha közgazdasági viszonyoknak, érdekei meg— Te Simon, tudom, hogy azt hiszod, hogy én voltam az oka. a te romlásodnak. Ne hidd. Nekem nem volt, más vétkem, minthogy pénzem volt. De most visszaadom, látod vissza a leányommal s ha az Isten is úgy akarja, megint a Jókőyéké lehet az egész fö- vényesi birtok. Dy nyugtatta meg Jókőy Simont. Azután kért valami appanázst és visszavonult, feljött a fővárosba újra uraskodni. És az óta még le sem hervaszíotfca a váraljai udvarhoz késői virágjait, Jókőy László hozta haza a szép Tmiorescu leányt. Gyönyörű élet vol- a fiatalok élete sokáig. S a míg az öreg Jókőy a Iggőayékst másodvirágzAsát élvezte, a László versenyt gazdálkodott Todorescuval. Az asszony pedig, aki élete céljának legszebb perceit élte, aggódva tekintett, a közel jövő felé és veié Jókőy László és Todorescu is. Mindegyikük titokban arra kérte az egek urát, hogy hallgassa meg kívánságukat. S a mikor fiú gyermek jött a világra, boldogabb ember nem volt Jókőy Lászlónál. C ak Tedorescu csapta össze kezeit. — Végem van. Jókőy lesz a neve, a birtok egyedüli örököse, borzasztó, borzasztó ! A gyermek szépen fejlődött. Jókőy László apai | szeretőiének egész melegével csüngött rajta s amikor megírta a nevezetes hírt a nagyapjának, levele tele volt férfiú büszkeséggel. — Most már tudom, hogy miért élek — irta, célomat elértem. A mit te édes apám elveszítettél, azt én most mind visszafogom szerezni, fiam van, a ki apjának örököse lesz és örököse lesz anyja uráli a nagyapja vagyonának is . . . Jókőy Simon erre a hírre menten len fázott | Váraljára. Két esztendeig volt távol s a mikor haza- ! jött, minden meglepte. A rendezett udvarház, a jól I mivolt földek, szép lábasjószág, teli szérüskart, a j magtár. —• Gratulálok fiam — mondotta, — derék emj bér vagy ! Közbon átment Todorescuhoz is elbeszélgetni, — Mi nem történt itt azalatt a mig oda voltam I •—- mondotta. — Megszaporodjunk és a földön több lett egy boldogtalan emberrel. — És az? — Én vagyok. Én, igen, én Todorescu, a gaz- i dag Todorescu ! ! Elvettétek a leányomat, tönkretetteJizaMliBazott <i uj m isi szecsKavaöo u / mely egyszerű, oicsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényei, különösen kisgazdáknak és szellőiül aj dánosoknak rendkívül fontos, Kovács Éihály szabadalma ÉrmihályfaSván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 38 korona árban.
