Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)
1909-01-01 / 1. szám
12-ik oldal GAZDÁK LAPJA jan, 1. *zedik évben terem, húsz éves korában megadja a rendes termést és ebben azután kitart a legvénebb koráig ; százötven kétszáz liter a termése egy évben. Négyszáz, sőt hatszáz éves koráig is elél. Fájából gerenda, ászokfa, deszka és küszöb kerül ki, kitűnő minőségű, mely vetekszik a tölgygyei. A Földközi tenger országai boros és olajos hordókat gyártanak belőle és sok más edényt, melynél a tartósság a főki- vánalom. A németek építésre használják föl és tapasztalatból tudják, hogy tartós a belőle épült ház is. A jól kezelt gesztenyefaerdő (kivált lapályon és mély, nyílt völgyben) több hasznot hoz, mint akármelyik másik. Elszászban megfigyelték, hogy évenként százötven-kétszáz márkát hoz egy hektár ilyen erdő, az élőfák pedig tizenöt-tizenhat méterrel nőnek ezalatt nagyobbra. iMelyik másik fáról mondhatjuk el ugyanezt ? Téves az a nézet, hogy a szelid gesztenye csak a délvidéken fizet jól. A hol a szőlő megterem, ott jól fizet ez is. Elszászban hatszáz méter magas hegyeken találjuk pompás állapotban. A Harz vidékén, nyirkos, sötét völgyekben jobban él, mint sok meleg tájon. Hollandiában, hol már a szőlő nem terem, sok helyütt találunk gesztenyefát egyenkint, fasorban, vagy csoportban. Korzika híres gesztenye-erdeit azonban most veszedelem fenyegeti, mert a fa héjából gallus-savat csinálnak, a melynek igen magas az ára és e célra erősen irtják az erdőt. Irodalom. A pincegazdaság melléktermékeinek értékesítéseSzilárd Gyula ily című legújabb szakkönyve 38 oldalon foglalkozik a pince melléktermékeinek értékesítési módjaival. Legrészletesebben ir a pálinka- és cognac- főzésről. Ezen fejezetnek főbb pontjai: 1. A cefre. Itt felsorolja azon anyagokat, melyekből pálinkát, illetve cognagot főzhetünk, melyek a törköly, borseprü és a bor. Ezután szól 2. a lepárlás elméletéről, 3. a lepárló készülékekről, 4. a lepárlás gyakorlatáról, 5. a pálinkafőzésre vonatkozó törvényes intézkedésekről s végre 6. a pálinka kezeléséről. Mindezeket teljesen gyakorlatiasan tárgyalja s a könnyebb megérthetós végett példákkal és ábrákkal is bőven megvilágítja. Érdekes része a könyvnek a második fejezete a „Szőlőtörköly és venyige mint takarmány“, mely különösen takarmányszegény esztendőben, mint a mostani is, figyelmet érdemel. A továbbiakban szól a borsöprü értékesitéséröl, mely nemcsak pálinkafőzésre alkalmas, hanem miután azt kipréseltük, a visszamaradó kemény seprüt megreszelve és megszáritva, a borkőgyárosoknak is igen jó áron adhatjuk el. A szerző szerint métermázsánként 10—12 koronát fizetnek ily szárított borseprüért, de 18—25 koronás árak is fordultak már elő. A következő fejezetben a borkőnyerést tárgyalja a törkölyből és borseprüből, majd a kékszőlő festőanyagának kivonásáról, a szőlőmagolaj nyeréséről, a csersavoldat előállításáról szőlőmagvakból, ir röviden. A könyv utolsó fejezetében a borecet készítéssel foglalkozik. Csak emeli a munka értékét annak könnyed, világos s gyakorlati irálya, melynél fogva az minden szőlőbirtokosnak, ki szőlője, illetve pincegazdasága jövedelmét fokozni kívánja, a legmelegebben ajánlható. A munka 1 korona 50 fillérért megrendelhető a Pátria r.-t, gazdasági szakkönyvkereskedésében, Budapest, IX., Üllői-ut 25. szám.' Az országos gyapjuminösitö intézet cimen dr. Ro- diczky Jenő, a gyapjuminösitö intézet igazgatója, gazdasági akadémiai igazgató és cs. és kir. asztalnok tollából eredő igen csinos kiállítású és illusztrációkkal bővelkedő, az orsz. gyapjuminösitö intézet és berendezését ismertető füzet jelent meg. Dr. Rodiczky jeles tolla gyönyörűen írja le az intézetet, mely amúgy is az ő vezetése mellett európai hírnévre tett szert. Az intézet 10 évi fennállásának emlékéül adatott ki most e könyvecske, melyben a juhászatot űző és gyapjú- termelő gazda mindazt megtalálhatja, a mire szüksége van. Alkalom adatik egyúttal, mint a műben olvassuk, a magántermelőnek az intézet révén termelvényét alaposan megvizsgáltatni. Dr. Rodiczky.é a főérdem, hogy az intézet ily elsőrangú lett, s őt ebben ernyedetlenül fáradó tisztikara támogatja. Örömmel tudatjuk azt is, hogy a gyapjuminösitö intézet 10 évi fennállásának jubileuma, egyszersmind kitűnő igazgatójának 40 éves írói jubileumával esik össze. A mindenképen jubiláló, dr. Rodiczky igazgatónak ezúton is szerencsekivána- tainkat tolmácsoljuk. Mezőgazdasági munkák és teendők. Hónapról-hónapra a mezőgazdaság minden ágában. Szerkeszti Kodolányi Antal. A magyar gazdasági írók nesztora, az ősz fürtözetü, de most is fiatalos hévvel gondolkozó, minden jóért és üdvösért lelkesülő, a hasznos munkára mindig kész Kodolányi bácsi, lepte meg a nálánál jóval fiatalabb gazdasági iró-nemzedékeket egy igazán becses munkával. A cime mindent megmagyaráz. Emlékeztető ez a gazdáknak arra, hogy kellő időben iparkodjanak végezni dolgaikat, mert hát csak úgy ér sokat a gazdasági munka, ha akkor lesz elvégezve, a mikor az ideje megjött. Nem mondjuk, hogy akad sok gazda, a kinek a figyelme elől jár mindig egynéhány ezer lépéssel és midőn a jelen feladatait csinálja, már ott motoszkál a fejében jó előre, hogy minek is kell jönnie azután. De csináljunk egy kis becslést és mondjuk ki, hogy 90°/o-a a gazdáknak, 1 nolens-volens Pató Páloskodni szekott. A sok gond között el is felejti, hogy ezt kellene, meg azt kellene megtenni. Pedig ha állandóan az íróasztalán tartaná ezt a hűséges emlékeztetőt és dátumok szerint olykorolykor belepillantana, sokszor jól esnék neki a figyelmeztetés. Fiatal gazdákról nem is beszélünk, azoknak még nincs eléggé pallérozva az eszük arra, hogy a kellő előrelátással bírjanak. Azok nagyon hálásan vehetik, hogy a jó Kodolányi bácsi helyettük is gondolkozik, mikor ilyen becses könyvet megirt. Átlapoztuk a könyvet és azt mondhatjuk felőle, hogy oly körültekintő gondossággal van az megírva, oly precizitással
