Gazdák Lapja, 1908. december (7. évfolyam, 49–52. szám)
1908-12-25 / 52. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA dec. 25. a ki pedig a mi közgazdálkodásunk alapszervei, széthúzva, magukra hagyatva nem tudták kellően kifejteni erősségüket a köz és a haza jav ara. Mert segítő kezekre céljaik elérésénél nem találtak. A vármegyei gazdasági egyesületek lettek volna hivatva összetartani őket, de ezt a hivatást az egyesületek nem fogták fel, tevékenységük más irányba terelődött s tudjuk azt, hogy két urnák egyszerre szolgálni nem lehet. Ténykedésük kimerült abban, hogy egyes alkalmakkor egy-egy kirándulást rendeztek a kisbirtokosokkal, tartottak a községekben egy j pár felolvasást, szóval elköltötték azt a pénzt, ! melyet a miniszter -- a kisgazdák igaz jólte- í vője — e célra rendelkezésükre bocsátott. Ekkor azután verték a mellüket, hogy no most már eleget tettünk, most már boldoggá ; tettük a kisgazdákat! E mellett azonban csak úgy. vándorolt ki a kisgazda, mint azelőtt, keresete megcsappant, | Karácsony. Eszakamerikábau Pittsbourg környékén, a rengeteg kőszénbányák és petróleum források vidékén, egy bányatelepen vagyunk. Leszáll az est, a kőszénporos, füstös, ködös levegő ólomsulyként nehezedik az alacsony munkás házakra. Karácsony este van. Az angol vallásos nép, a szent estét mindenki családja körében üli meg. Nagy János félszállva a sötét aknatorokból, haza megy kis szobájába; neki nincs családja, akivel a karácsony estét e(tölthetné. Meggyujtja szobájában a lámpát, leül melléje s mereven néz a lámpa világába. Feltűnik előtte kis falujának képe, az a kis hajlék, melynek kis szobájában édesanyja, felesége és két gyermeke most bizonyosan a karácsonyfa viaszgyertyás ágai körül ülnek s reá gondolnak az apára, a családfentartóra, kit a sors a messze idegenbe száműzött körükből. A szerencsétlen, nehéz munkában elgyötört ember felsóhajt. Mért is kellett neki idejutnia ? Odahaza megvolt kis hajiéba, egy kevés földje, jó módja sosem volt ugyan, de azért csendesen eiéldegéltek. János nyáron beállt az urasághoz aratni, aztán napszám is mindig akadt később a felesége meg az ő részére is, csendesen, nyugodtan éldegéltek, mig egyszer csak egy j terhei fokozódtak s a nagybirtokosok szemében | továbbra is „paraszt“ maradt a kisember, a ki ; csak arra jó, hogy húzza az igát, fizesse az i adót és adja a voksot, a mikor arra az uraknak | szükségük volt. Ezért történhetett az, hogy a múltban egy | olyan törvény sem hozatott, a mely a kisbirtokosok létérdekeit van hivatva megvédeni, hanem igenis olyanok, a melyeknél mindig a kisemberek maradtak alul. Ezeket tudva, lehet-e csodálni, ha a kisbirtokos osztály is követeli a maga jogait ? Ha részt kér abból a munkából, a mely őt erejénél és szorgalmánál fogva méltán megilleti az államközösség és gazdasági fejlődésünk biztosításának mezején ? Ez természetes és szükséges igyekezete a népnek, a mely érzi és tudja azt, hogy neki boldogulnia kell, munkájánál, igyekezeténél és erejénél fogva. — gh. pesti ur nem vetődött a faluba. Aratás előtt volt ; az ur felbiztatta az aratókat, hogy ne álljanak munkába, ha az uraság nagyobb részt nem ád. Ők hallgattak a szavára. Az uraság erre idegenből hozatott munkásokat, aratógépeket vett, elvégezte nélkülük az aratást. A szegény embereknek pedig ez a fő jövedelmi forrt suk, melyből egész télen át meg kell élni. A család kenyér nélkül maradt. Jött aztán egy másik ur. Csábító színekkel festette le az amerikai életet: ott minden ember független ur, a fizetés, a napszám ötször akkora, mint idehaza. Biztatta a kenyér nélkül maradt gazdákat, hogy vándoroljanak ki, rövid idő alatt vagyont szereznek. János eladta kevés földjét, tehenét, csakhogy hajójegyet vehessen s Szűcs András barátjával együtt kivándorolt Amerikába. Kevés pénzzel, sok reménységgel léptek az Újvilág földjére, az ismeretlen emberforgatagba, ahol mindenki idegen volt rájuk. Kénytelenek voltak egy kőszénbáuyában munkát vállalni, hogy életüket feníart- hassák. S ez a munka, nehéz, sorvasztó munka volt, s a kenyér, amit vele szereztek, fekete. A mezők szabad levegőjéhez, napfényhez szokott ember nem bírta sokáig a földalatti sötétséget, a kőszénport, a mérges bányaléget. Az első év végén beteg lett, s megtakariMinden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb sPfT „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelein és magválasztó rostákat, kézi, vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl ra Szatmármegyei Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Rákóci-utca 36. szám, KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen, Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár,.
