Gazdák Lapja, 1908. december (7. évfolyam, 49–52. szám)
1908-12-18 / 51. szám
dec. 18. GAZDÁK LAPJA 7-ik oldal Elsősorban tehát a városoknak lenne kötelessége az, | hogy az amúgy is olcsón bérbe adott városi földeken | zöldségtermelő telepeket rendezzenek be oly keretben s | oly mértékben, hogy egyrészt a szegényebb néposztály kenyérhez, másrészt a lakossiig jó és olcsó zöidségter- ményekhez jusson. Azonban ezeknek a városi zöldségtermelő telepeknek az a rendeltetése is legyeR, hogy tanítson, azaz: hogy ne csak a város szegénysége, de a környékbeli faivak lakosai is munkát lelve ott, gyakorlatilag elsajátíthassa a zöldségeskertészet minden fogását, s ne mint napszámos, de mint feles munkás keresse meg kenyerét. Jólehet, hogy ilyen rendszer mellett a nép gyakorlati nevelése anyagi áldozatokkal jár, de tiszta sor, hogy a kellő gyakorlattal s már kis tőkével biró munkásnak pár év múlva lesz érzéke és merészsége arra, hogy a maga talpára tudjon állni, s ha elérkezik az az idő, hogy az ily módon kitanitott köznép kikerül a saját, vagy bérelt földre, a nagy probléma igy minden nagyobb nehézség nélkül megoldódik, és ilyenformán mindazon összeg a magyar termelő zsebében marad, amelyet most a bolgár ilyenkor télen hazavisz úgy, hogy no lássuk többé! A zöldségtermelésnek ilyetén való terjesztése a köznép körében szerintem hatbatósabbnak bizonyulna, mint az iskolai tanítás; tudott s bevallott tény, hogy a népiskolai nevellésnél alig van idő arra, hogy a tanuló három év alatt elvégezhesse a legszükségesebb tudnivalókat s igy felesleges, céltalan még olyan tantárggyal is megterhelni a gyermek szellemét, mely 'nagyobbára csak a gyakorlatban sajátítható el, s amely gyakorlatnak bemutatá- j sara nincs is a tanítónak sem ideje, sem pedig tere. ! Örök igazságként áll az, hogy: az éiet a legjobb ! iskola, s a gyermek, a fiú megtanulja apjától a szán- tást-vetést, a leány az anyától a főzést-fonást, bizonyos, hogy megtanulja a konyhakertészkedést is különösen akkor, ha az képezi fő jövedelmi forrását. És ha ez nem igy lenne az életben, kérdem, hogy vájjon kitől tanult a makói hagymatermelő, a szegedi paprikatermelő, a körösi ugorkatermelő, az egri konyhakertész ? 1 — Egész bizonyosan rá lehet erre a kérdésre felelni azzal, hogy bizony sem könyvből, sem az iskola padjaiban, vagy kertjében, hanem az . . . életben! Vajha földmivelő népünk belátná és követné a fentebb felsoroltakat ! Mindenesetre könnyebben boldogulna és jobban haladna a gazdasági élet rögös utján. Cs. Gy. A szatmárhegyi szőlők kezelése. Ahogy a szüret befejeződik, kezdődnek a szőlő őszi munkálatai. Nem tartom érdemtelennek, hogy ezen 1 munkálatokkal kissé behatóbban foglalkozzam. Azt j hisze n, aki igaz barátja az okszerű szőlőművelésnek, nem veszi rósz néven, ha az itteni szokással meg nem egyező nézetemet a szőlőbirtokosság figyelmébe ajánlom. Vidékünkön ugyanis a szőlő munkájának egyik leglényegesebb, legfontosabb részét, a metszést, ősszel végzik s ehez akarok néhány megjegyzést fűzni. Mint a példabeszédben mondják: ahány ház» annyi szokás; ezt a szőlőművelésről is elmondhatjuk: ahány szőlővidék, annyi a szőlőmivelési szokás. Ezen szokásoknak, melyek a különböző szőlőmivelési rendszereket állították elő, egyik oka a talaj természete, a másik és legfőbb oka pedig a szőlőmunkának apáról- fiura szálló hagyományos művelése, gyakorlata; ettől el nem térnek s hegyi embereknél tett kérdezősködé- seim alapján azt mondhatom, hogy ennél jobbat és célszerűbbet elképzelni nem is tudnak. Némelyek azt vélik, hogy vidékünkön más szőlőmivelési rendszer azért nem űzhető sikerrel, mert a mostanit a talaj természete megköveteli; ez egyáltalában nem áll, az itteni szőlőtalaj természete a legtöbb mive- lési módszert megengedi, ha — értünk hozzá. Ne a talaj természetének tulajdonítsuk az uralkodó szokást, hanem a szaktudás hiányának. Más mi- velési rendszerrel ugyanannyit, sőt többet és jobbat is termelhetünk, még hozzá kevesebb költséggel, csak értsük a módját. Ezen cél érdekében nem szabad kímélni a fáradságot. Minden gazdának saját érdeke kívánja, hogy ne csak a régi megszokott mederben haladjon, hanem karolja fel mindazon tényezőket, melyek az anyagiak terén előbbre vihetik. Vidékünk szőlőbirtokosainak nagyrésze annyiban ért a szőlőműveléshez, hogy tudja mikor kell fedni, nyitni, kapálni, szüretelni stb. és hogy milyen napszám jár mindezek után. A többi szempontokat tekintve már hiányzik a szaktudás, ami természetes is, mert majd mindegyiknek más a foglalkozási köre s az ehez szükséges szaktudása. Vidékünkön a szőlőszeti szaktudást a vincellérek képviselik; szerintem ezek nem mások,J mint egyszerű, kevés értelemmel biró szőlőmunkások, mert a szőlőművelés elméletét nem ismerik, ennek következtében a gyakorlati részt sem végezhetik jól; végzik tehát úgy, ahogy megszokták. Azzal nem lehet érvelni, hogy azért mégis ennyi, meg annyi hektoliter bor termett. Az ojtványszőlőnűve- lés értelmes munkásokat igényel. A metszőolló, mint azt a vincellérek maguk is elismerik, nem bizható minden kézre. Még a legértelmesebb munkást is gondolkodóba kell, hogy ejtsen egynémely szőlőtőke. Igen sok esetben az idei termés rovására kell dolgoznunk, hogy a jövőt biztosítsuk. Már pedig, aki szőlőjétől állandó hozamot vár, annak a jövő biztosítására is ügyelni kell. A jó munkásnak tudnia kell mindent okadatolni, az 'ennaita .VtSBBS, ■ Saugerhauseni gépgyár r.-t. vasöntöde, gép- és rézöntődé BUDAPEST, V., Csáklya-utca 3. szám. cDcr'wu5 szeszgyárak és szeszfinomitók Gépgyár- élesztögy^ak-----—: keményitő-syrup- és dextrin-gyárak Al akit meglevő gyártelepeket és szállít minden egyes gépet és készüléket külön-külön is. Nemzetközi szeszértékesité- és erjesztö-kiállitás Bécs 1904. Nagy állami érem. Legnagyobb kitüntetés. / teljes gépészi 1 berendezése.
