Gazdák Lapja, 1908. december (7. évfolyam, 49–52. szám)
1908-12-18 / 51. szám
S-ik oidai GAZDAK LAPJA iec. 18. előző esztendő tapasztalataiból megítélni munkája helyes vagy helytelen voltát s a jövőre nézve ezen tapasztalatokat irányadóul venni. Bihari Lajos. Domahidy István beszéde/) A legközelebbi országos gazdasági gyűlésünkön hazafias örömünk kifejezése mellett fogadtuk el a nagy- méltóságu földmivelésügyi miniszter urnák a gazdasági kamarák felállításáról szóló törvényjavaslatát. Elfogadtuk általánosságban, elvben a részletes tárgyalás alapjaul és mert a részletek kidolgozása végett a javaslat kiadatott Rubinek Gyula és Bernát István gazdatársainknak s azoknak munkája előttünk fekszik, ha mi ma a részletekbe belemenve, egymásnak meggyőződését, indokait higgadtan mérlegelni fogjuk és bizonyos elvi kérdésekben dűlőre jutunk, én úgy érzem, jól fölfogott érdekeink délpontját megközelíthetjük. Meggyőződésem szerint az alapfogalmakban egyetértünk, miután ezen nyerstermelő földmives országban az országos gazdaközönséget saját jól fölfogott érdekeinek képviseletére és kultúrájának fejlesztése végett tömöríteni óhajtjuk, azonban a gyakorlati élet, a magyar gazdák speciális jellege, tehát a siker érdekében az alkotás, illetve a kivitel módozatait kell megvitatnunk, mert ellenesetben, ha az előirt sablon szerint járunk el, igen könnyen erőszakoknak fogja tekinteni az országos gazdaközönség törekvésünket. Szerintem mindenek előtt azon két elvi kérdés fölött kell dönteni a mélyen tisztelt országos szaktanács- kozmánynak, hogy először: szemben a tervbe vett kér. kamarákkal, nem volna-é üdvösebb a létező gazdasági egyleteket sorompóba állítani ? azokat jog-, munka- és kötelezettségi körökkel kibővíteni, közvetlen kontaktusba hozni a törvényhatóságokkal, országos kamarával és kormánnyal annál is inkább, miután a kamarai törvény életbeléptetése folytán az egyletek tovább nem mint önkénytes és tiszteletbeli intézmények, de mint hivatalos testületek fognának működni és az adók fizetése folytán az egyleti tagok száma akarva, nem akarva nagy arányokban szaporodnék és kétséget nem szenved, hogy ha a gazdasági egyleteknek önkormányzati joga nem csonkulna, sőt kibővittetnék, az érdeklődés minden körülmények között megnőne annyira, hogy a különböző szakosztályok igen könnyen beoszthatnák magokat ; és másodszor : nem volna-é üdvösebb egy bizonyos cenzus megállapítása mellett a gazdasági egyleteket, vagy ha épen úgy tetszik, törvényhatósági kamarákat, — mely címmel azonban a nagyközönség nehezebben barátkoznék meg — egy-egy törvényhatóság területén a kerületi kamarák mellőzésével megalkotni ? Ezen két probléma mikénti megoldása uralja ma a helyzetet e kérdésben az országos gazdatársadalomban és e két kérdés színezi ki a centralizáció, vagy a decentralizáció melletti állásfoglalást. Én, tisztelt országos szaktanácskozmány, a gyakorlati élet embere vagyok és félszázados nyilvános pálya áll a hátam mögött s az idő a változatos korszakokban mindég arról győzött meg, hogy fajunk többnyire a decentralizációval vívhatta ki azt, amire törekedett ; mert mig a közönség a decentralizációval közvetlen érdekétől hajtatva, fészkében munkálva, könnyebben megbarátkozik az uj alkotásokkal, a centralizációt a zsíros falatok és abszolutizmus előkapujának tekinti. Azért az tiszteletteljes véleményem, hogy azon törvény- *) *) Domahidy István mint a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület kiküldötte vett részt a mezőgazdasági kamarák ügyét tárgyaló december 9-iki országos szaktanáeskozáson; a beszéd egyúttal az Egyesület álláspontja is. j hatóságokban, melyekben például 180—200000 ezer ] lelket számlálnak a lakosok s melyeknek kataszteri tiszta | jövedelme megüti körülbelül a 250—300 millió koronát, egy-egy kamara, vagy a mi helyesebb volna, kamarai jog- és munkakörrel fölruházott gazdasági egylet volna leghelyesebben fölállítandó, hol pedig a jelzett mértékek meg nem állapíthatók, például kisebb megyékben, lehetőleg érdekegység mellett csoportosítások eszközöltessenek. Bátor vagyok kérdezni véleményem indokolásául, | ha például Máramaros- Ugocsa- tíeregmagyék Hajdu- ! és Debrecen törvényhatóságokhoz osztatnak be, vagy I ha Szatmár- és Szilágymegyék Bihar országhoz csoportosíttatnak, ha egy közraktárt, egy kiállítást, egy kísérleti állomást stb, akarnak szervezni, elhatároz- ható-é ez a kerületi részek közmegnyugvására ? Kér- ! dem továbbá a távolságok folytán a kér. kamarai I üléseken nem a centrum fogja-é áliandólag uralni a | a helyzetet? és lehet-é a kér. kamarának oly közvetlen érintkezése a törvényhatóságokkal, mint külön külön egy-egy törvényhatósági kamarának vagy egyletnek r Számtalan indok harcol még amellett tisztelt szaktanácskozmány, hogy ha egy megye gazdaközönságe kultúrájának fejlesztése végett kötelezőleg megadóztatja magát, a másik érdekű megye ne előzze meg törekvésében ? ez az osztó igazság á'océje. Aztán t. Szaktanácskozmány 1 Mikor a sötét időktől, tehát félszázad lefolyása alatt igyekeztünk máig a gazdaiársadalmat egyleteinkbe beolvasztani, annyit áldoztunk — fáradtunk, hogy az egyletek iránt bizalmat és rokonszenvet keltsünk föl a köz leikeibe, s nobile oficiumból teljesítettük és teljesítjük ma is lelkiismeretesen és szakértelemmel azon teendőket, a melyek az uj kamarai törvényben is egyrészt előirá- nyoztatnak, hát mi okon mellőzzük mi ma. a gazdasági egyesületeket? hiszen a kamarai adókat 9/i0 ed részben úgy is az egyesület tagjai fogják fizetni ? Régi igaz közmondás: Két dudás egy csárdába nem fér meg 1 Nem egyeztethető össze az egyletek ; ambíciójával az, hogy az egyletek fölött a Kér. kamara ellenőrzést gyakoroljon, s ha a kontempiált javaslat jogerőre emelkedik, természetes következése az lesz, hogy az egyletek halálharangját húzzák meg, föloszlanak, és elégedetlenül fogják fizetni a kamarai adókat. Ezen szituáció rémképe lebeg előttem tisztelt or- j szágos szaktanácskozmány! mert a gyakorlati élet ! mesgyéjén megtanultam, hogy az oknélkül megsértett önérzet elleni akció mindig reakciót szül! Tisztelettel viseltetem én az eszményektől vezetett kodifikáló ura« céljai iránt, törekvésök talán be is vált más államok- j bán, de fajunk típusa a centralizációt s főleg gazdasági viszonyainak rendezésében az idegen beavatkozást nem 1 tűri, és célt tévesztünk, ha most a kezdet reggelén kísérletezünk, és egy már gyümölcsöt vert intézményünk föláldozásával egy tagadhatatlanul anyagi terhekkel járó uj intézményt alkotunk ; azért indítványozom, hogy a kér. kamarák mellőzésével tör vény ható- ságonkint gazdasági egyleteinket alkossuk át érdekeink képviseltetésére. A szuperfoszfát alkalmazásáról. A szuperfoszfát alkalmazásának helyes végrehaj- j fásánál a következő irányelv tartandó szem előtt: 1. Milyen növény alá kell alkalmazni? 2. Hogy történik az elszórás és milyen időben ? 3. Mibe kerül a szuperfoszfát használata és ho- ! gyan kell vásárolni?
