Gazdák Lapja, 1908. december (7. évfolyam, 49–52. szám)
1908-12-11 / 50. szám
dec. 11. GAZDÁK LAPJA 7-ik old sl den hizlalónak meg van a maga különleges és majdnem minden esetben titkos hizialási módja. Ha a húsnak különös aromatikus izt akarunk adui, akkor az utolsó 5—6 napon fahéjat, koriandert és borókabogyókat keverünk az eleségbe. Különleges iparág a téli csibenevelés és hizlalás, ahogy azl Hamburg vidékén űzik, ahonnan más tájakra is átszármazott. A csibék fütött szobákban ketrecekben lesznek felnevelve és pedig pohánka- vagy árpaliszt és tejből készült hig kásával lesznek etetve, amihez főtt és igen apróra vagdalt halakat kevernek. Ebből az állatok annyit ehetnek, amennyi nekik tetszik, anélkül, hogy határozott etetési rend meg volna állapítva. Az eleség mellé italt nem kapnak. 5—6 hét múlva leölik a csirkéket és különösen a téli hónapokban igen magas áron értékesítik. Ez oly jövedelmező foglalkozás, hogy kívánatos volna ennek minél szélesebb körben való elterjedése. A baromfiakat külön- féieképen szokták leöini, de mindenesetre arra kell a fögondot fordítani, hogy az állatnak fölösleges kínokat ne okozzunk. Tizenkét órával a leölés előtt nem szabad a csirkének oleséget adni. A fej ievágása vagy a toroknak az átmetszése nem ajánlatos, mert az állatokat elcsúfítja. A franciák akként ölik meg a csirkéket, hogy ollóval a nyelv alatti ereket felvágják. Ez eljárás mellett azonban a halál csak lassan áll be s a vér sem folyik ki egészen. Ugyanez mondható, ha a szájnyíláson át hegyes késsel az agyvelőbe szúrunk. Elég jó leölési mód, ha a koponya ős az első nyakcsigolya között erőteljes vágást teszünk, ami által a Mtgerincveiőt elvágjuk és a halál gyors beáliását előidézzük s az állatok vére is teljesen kifolyik. 1. I. Hogyan terjed a gyom ? A gyomokat terjesztő természeti erők között legnagyobb szerepet viszi a szél. A viz szerepe a gyom- magvak elterjesztésében sokkal kisebb jelentőségű, mindamellett, különösen a hegyvidéken, figyelemreméltó. Az állatok a gyommagvak terjesztésében szintén kiveszik a maguk részét. Számos növény egyenesen arra van berendezve, hogy állatok vigyék szerteszét. Az éles megfigyelő képességgel megáldott magyar gazda- aép legtöbbjüket jól ismeri és többnyire olyan névvel illette, amely erre a tulajdonságra rámutat, gyakran igen szellemesen. Ilyenek a szerelemfü, kullanesfü, ragadó villácska, farkasfog, koldustetü, disznóbojtorján, szerbtövis stb. A legnagyobb gyomterjesztő tulajdonképen maga az ember. Hogy többnyire öntudatlanul teszi inkább tudatlanságból, az nem válik dicséretére. 1. Az ember maga veti el ; mert kávés ember ügyel arra, hogy igazán gyommentes vetőmagja legyen. Némely gyom magja, a vetőmagból ki sem tisztítható (pl. az illatos arankamag a lóheréből, a varjúinak a kölesből, a hélazab a zabból stb.) Az ilyen gyomoktól fertőzött területeken legalább a vetőmagnak szánt táblát kellene gyomlálni. Kisgazdáink éppen nem sok gondot fordítanak a vetőmag tisztítására (pedig ök törődhetnének vele logjobban), trieuroket alig használnak, azért általános tapasztalat is, hogy a kisgazda földje mindig gyomosabb, mint a nagybirtokosé. 2. A legtöbb ember a vetőmagból fáradsággal és költséggel valamennyire kitisztított gazt maga hordja vissza a földjére. Ahol még a saját fundusán csépel vagy nyomtat lóval a gazda, ott a pelyva és apró hulladék, mely tömérdek buzavirágfészket, aczatfejet és egyéb gyommagot, termést tartalmaz — de gabonaszem nincsen benne — az udvaron a szérű szélen marad, a baromfi szétkaparja és végre is előbb vagy utóbb a trágya- dombra kerül. Ugyan-csak oda kerül az ocsuból is a gyommag, mert a csirke nem eszi és ha néha napján az udvart rendezik, seprik, a szeméttel oda hordják, honnan végre is a legtöbb esetben csírázásra képes állapotban a szántófödre viszik. Ahol közös cséplöterületek vannak, ott se megy másképpen. Mindenütt úgy gondolkoznak, hogy a legsilányabb hulladékot nem órdemos hazavinni, meggyujtani nem szabad a helyszínén, mert veszélyeztetnék a szomszédos asztagokat, ott hagyják hát a szél prédájára és az vígan hordja az ég minden tájéka felé. 3. A trágyát legtöbb gazda rosszul kezeli, rendesen sehogy se kezeii, egy rakásra hordja, és miután a trágya pár hónapig szárazon hevert, éretlen állapot- ben kerül a földekre. Természetes, hogy az ilyen trágyázás tulajdonképen gyomvetós. A magyar gazda házi kertje a legtöbb helyt tele van gazzal. Őles iibatop, disznóparéj, szelíd csorbóka... még a kerítésen is által kandikál és ha néha neki gyürkőzik a ház népe és irtó háborút rendez a kertben, akkor a kigyomlált gaz is a szemétdombra kerül; pedig ép az ilyen paréj és libatop-féle gyom rendkívül j szívós, magját még megórleli, félig érett állapotban is | csírázásra képes és temérdek magot teremnek. 4. Alomnak használható mindenféle gaz, ha egyéb tulajdonságai megfelelők (nem tüskés stb.). Ügyelni keli azonban arra, hogy a trágya csak teljesen érett állapotban vitessék a földekre; ha az alom nagyon gyomos, jobb keveréktrágyába felhasználni. 5. A magyar gazda ritkán műveli jól a földjét, tarlóját nem hantja, nem alkalmazza földjén a talaj úgynevezett gyomirtó munkálását, iem tisztítja a parlagokat, dűlőket, mesgyéket, az országutak szélét, sőt helyenként aratáskor is kikerülik (kivált a sarlóval) a n&san* .liMli. Sangerhauseni gépgyár r.-t. vasöntöde, gép- és rézöntődé BUDAPEST, V., Csáklya-utca 3. szám. SPECIAL^ szeszgyárak és szeszflnomitók / teljes gépészi GÉPGYÁR: f ____i ke ményitő-syrup- és dextrin-gyárak berendezése. Alakit meglevő gyártelepeket és szállít minden egyes gépet és készüléket külön-külön is. Nemzetközi szeszértókesiíő- és erjesztö-kiállitás Becs 1904. Nagy állami érem. Legnagyobb kitüntetés. IIHIS'
