Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-20 / 47. szám
nov. 20 GAZDÁK LAPJA 7-ik oldal. napjának alkonyát jelenti. Vele együtt azonban beköszönt a pinceszövetkezetek alakulásának hajnala s a magyar bor régi jó hírneve ismét mocsoktalan fényben fog ragyogni. Ábel Pál. Takarmány tengeriszárból. A gazdálkodás sikerének egyik legfontosabb alapja az, ha mentői több takarmánnyal rendelkezünk. Mert ekkor több jószágot tarthatunk, illetőleg azokat jobban táplálhatjuk, a trágya szaporodik, tehát a termés is jobban fizet, de meg a jószágtartás is nagyobb hasznot hoz. A takarmányszaporitást azonban nem csak úgy érhetjük el, hogy minél több mesterséges takarmányt vetünk, hanem azáltal is, ha a meglevő, kevésbé értékes anyagot jó takarmánnyá változtatjuk. Ilyen pedig a tengeriszár, aztán, ahol nagyobb tömegben előfordul: a sás, káka és egyéb durva giz gaz, amely különben nem mérges természetű. Sok, jó és olcsó takarmányt lehet a kukoricaszárból, levélből és fosztásból készíteni, ha őszszel szecskává vágjuk és sósvizzel meglocsolva gödrökbe bevermeljük. A kukoricaszárnak vágatlan állapotban, kévésen való eltevése, zsombolyai kazalban való tartása nem ajánlatos, mert szecskázatlan állapotban a szár nem ül, nem tapad úgy össze, hogy hézagok az egyes kévék és szárak között ne maradjanak, pedig akkor igen sok penész képződik. Továbbá a szecskázatlan szár sohasem lesz oly puha, mint a szecskázott, mert utóbbi állapotban több oldalról és nagyobb felülettel vannak rostjai és fás részei az erjedés folyamának és hatásának kitéve. Őszszel, midőn a kukoricaszárt levágjuk, —• amit nagyon célszerű minél előbb megtenni — nem kell a szárt sokáig kint hagyni, mert az esős idő tönkreteszi, amennyiben az értékesebb részek a sok eső következtében elkorhadnak és letördelődnek. A levágatás után azonnal be kell hordani, szecskává vágni és be- vermelni. A gödrök nagysága és alakja épp olyan legyen, snint aminőket a zöldtakarmány bevermelésénél szoktunk használni. A gödröket nyolc méternél hosszabbra nem kell csináltatni, mert az esős időjárás a besavanyított szecskában kárt tehet. Közvetlenül a gödrök mellett állítsuk fel a szecskavágókat, a kukoricaszárat középhosszu szecskává vágjuk és a gödrökbe hányjuk. Egy méter magas, egyenletesen elterített szecskaréteg után következik a megöntözés sósvizzel, öntöző kannával, melyen rózsa vagy permetező legyen. A sósviz kádakban elkészítve a vermeknél álljon, egy hektoliter vizre egy kilogramm só számítandó. Az öntözés úgy történik, hogy minden négy négyszögméter felületre egy öntözőkannával tizenöt liternyi locsolandó el; öntözés után villával a szecskát kissé meg kell keverni, hogy a sósvizből mélyebbre is jusson és ismét egyenletesen elterítve a felületet, következik a betipra- tás, melyet a gödörben levő munkások körüljárással 'és egyenletes gázolással cselekszenek. Ha annyira megtiportuk a szecskát, hogy látszólag már jobban nem megy össze, akkor ismét következik egy méter magas szecskaréteg, utánna ráöntö- zés, megkeverés és tipratás és ezt az eljárást most addig ismételjük, mig a gödör egészen megtelik és akkor még 1 ‘/a—2 méter magasan a föld felett folytatjuk ezt az eljárást, úgy, hogy prizma-alakban (ház- fedél-alakban) maradjon a föld feletti szecska. Ezután harminc centiméter vastag szalmaréteggel borítjuk be a szecskát és beföldeljük úgy, ahogy a zöld beverme- lésnél szoktuk tenni. Tegyünk szalmát a szecskára, hogy a föld közbe ne folyjon és a feltakarmányozásnál a szecska kárba ne menjen. A földréteg legalább is negyven centiméter legyen, hogy a föld súlyánál fogva minél nagyobb nyomást gyakoroljon a kukoricaszár- szecskára. A kukoricalevelet és fosztást szintén közbe keverhetjük a szárszecska közé, ezáltal jóizü, savanyított takarmánnyá válik. A gödör beföldelése után főleg arra kell ügyelni, hogy a rokkanás és ülepedés közben támadott repedések mindig kijavíttassanak, hogy az eső bele ne szivároghasson. Minél nagyobb földtömeg nyomja a szecskát, annál élvezhetőbb takarmány válik abból. Az igy bevermelt kukoricaszár-szecska eláll egy évig is, anélkül, hogy megromolnék. Két hónap múlva azonban a gödör megtöltése után a verem kibontható és a szecska használható, noha három hónapnál előbb nem ajánlatos használni. A bevermelt, sósvizzel öntözött kukoricaszár-szecska a két hónap alatt teljes erjedésen megy keresztül, kibontás után pompás savanyítás szagu, sárgásvörös szinti, puha, selyemfényű és jóizü takarmány. A szarvasmarha jóízűen, mohón fogyasztja és nagy adagokat képes felvenni. Frissen vágott répával, korpa és daraerőtakarmány csekély7 hozzájárulásával pompás erőben lehet az állatokat vele tartani; de tisztán etetve is, minden egyébnek hozzájárulása vagy segítsége nélkül csodálatosan megjavulnak az állatok tőle, amit a kukoricaszár vágatlan állapotban való etetésével sohasem lehet elérni. A kukoricaszár értékesítésénél a fődolog tehát a szecska vágatás, a kellő sósvizzel való megöntözés és a gondos betipratás. Ez egyszerű eljárás bizonyult be eddig legjobbnak, amennyiben a fejlődő meleg és erjedés teljesen élvezhető, jóizü, puha takarmánnyá változtatja át a kukoricaszár rostot és fás részeit, melyeket három-négy' napi önfüllesztés által az istálló takar- mányos kamrájában sohasem lehet megpuhitani. Saugerlia 11 s e n i gépgyár r.-t. vasöntöde, gép- és rézöntődé BUDAPEST, V., Csáklya-utca 3. szám I teljes gépészi SPECIALGÉPGYÁR: szeszgyárak és szeszfinomitók élesztőgyárak , , keményitő-syrup- és dextrin-gyárak ’ berendezése. Alakit meglevő gyártelepeket és szállít minden egyes gépet és készüléket külön-külön is. Nemzetközi szeszértékesiíő- és erjesztő-kiáilitás Becs 1904. Nagy állami érem. Legnagyobb kitüntetés. .shsses;.
