Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-06 / 45. szám
nov. 6. 2-ik oldal GAZDÁK LAPJA Uj alakulás? Érdekes igy, madártávlatból megfigyelni azt a hangulatot, amely a földmivelési érdekképviselet körül most, annak nagy letárgyalása után kialakul. Az ember nem tudja, ámuljon-e, vagy bámuljon ? Mert eddig minden józan gondolkodású ember úgy tudta, hogy a íoldmivelési i érdekképviselet a gazdatársadalom, a nagy és 1 középbirtokosok összpontosításának eszméjét célozta. Most meg azt látjuk, hogy éppen a | nagybirtokosok foglaltak állást ellene s csak egy : geniális közbevetett indítványnak köszönhető, hogy egészen le nem tárgyalták. Más oldalról pedig, a kisbirtokos osztály védelmére alakult egyik szervezet részéről nyomatékos hangok hallatszanak, hogy igenis követeljük a földmivelési kamarák mielőbbi felállítását, csak azért is, mert az a mágnásoknak nem kell. Milyen két szélsőséges álláspont! Tárgyalásuknál a tárgyilagos kritikát alig is lehet megőrizni, holott erre a nagy kavarodásban, — azt hisszük, — égető szükség van. A „Gazdák Lapja“ a legutóbbi időkben több ízben körvonalozta álláspontját a földmive- lési kamarák kérdésében. Azt mondta és azt mondja ma is, hogy tárt karokkal fogadja a kamarák helyes létesítését, mert ettől függ a gazdaosztály boldogulása. Célravezetőnek azonban az érdekképviselet megoldását csak akkor látja, ha az a vármegyei rendszeren alapidva, a mai gazdasági egyesületeket fejlesztené kamarákká. Ez az a javaslat, amely a mi zászlónkra volt írva. Ézt ajánlottuk unosuntalan, a hol csak tehettük és a hogy erőnkből tellett, mert tudtuk azt, hogy a tervezet alapján csak a széthúzás, a kedvetlenség csirája lesz elhintve a gazdapublikum körében. íme itt van, jóslásunk beteljesedett. És ha eddig, ezután még kevésbbé remélhetjük, hogy az érdekképviseleti törvény mielőbb tető alá kerüljön. Különösen a javaslat értelmében. Mert azt keresztül korbácsolni nem lehet és nem is volna célszerű, ezzel csak még nagyobb elégedetlenséget hintenénk el a gazdák körében, ami pedig csakugyan végzetessé vállhatna magára a kamarai kérdésre is. Amit pedig elejtenünk halálos vétek volna. Nem marad tehát egyéb hátra, mint megbarátkozni és elfogadni azt az álláspontot, amelyet Szatmár vármegye gazdaközönsége és vele lapunk elfoglalt. Ide írjuk még egyszer és ajánljuk figyelmébe azoknak, akiket illet, hogy a kamarai Egy rokonom járt itt az elmúlt télen Oroszországból. Azt mondják, hogy Oroszországban, a kilenc- farku macska (kancsuka) országában még igen nagy a szellemi sötétség és elmaradottság; azt mondják, hogy ott még valóságos barbarizmus van a többi müveit európai államhoz hasonlítva a viszonyokat. Nem akarok ezekre nézve vitába keveredni azokkal, akik ezt hangoztatják ; egy példát azonban nem engedhetek el ezen állítások egy részének megcáfolására, vagy legalább is gyöngitésére. Egy ködös, zuzmarás, csikorgó téli reggelen arra kért rokonom, kisérném el a templomba. — Szívesen! — válaszoltam s már mentünk is a város közepén álló templom felé . . . Egyszerre óriási lárma, kavarodás hallatszik a levegőben, a nap, amely a sürü ködön át anélkül is gyéren juttatta sugarait, teljesen elsötétül s a chaosz- ból ezt a rekedt hangot tehet kihallani bántóan sikoltozva : „Kár, kár . . .“ Rokonom ámulva nézett körül s aztán csodálkozását kissé elfojtva, mosolyogva a következő szavakkal fordult hozzám: — „Ti nálatok“ még ez is megtörténhet ? ! Lásd mikor olyan szenvedélyesen vitatkoztunk kedvenc tárgyunkról, Oroszország elmaradottságáról, ez eszembe sem jutott. „Ti“ nyugodtan hagyjátok pusztítani országotokat ettől a tömérdek rablótól, mikor mi sem köny- nyebb, mint kipusztitani vagy elűzni őket. Nálunk alig van már belőlük hírmondónak egy nehány, mert a mi „elmaradt, barbár“ népünk belátta káros voltukat és lankadatlan buzgalommal, kitartással kiirtotta őket, mig nálatok elsötétítik a napot óriási tömegekkel. . . . Szavakat kerestem hanyagságunk elpalásto- lására, de zavaromban mit sem tudtam válaszolni és pirulva hallgattam. Éreztem, hogy nagyon is igazsága van és minden magyarázat hiábavaló volna. Bezzeg nem mertem azóta vitatkozni vele a „barbár“ Oroszország és a „müveit“ Magyarország közötti különbségről ; ott életrevaló, élelmes, okos nép lakik, mi pedig, akik törökkel, tatárral annyi véres harcot vívtunk századokon át, — nyugodtan hagyjuk legnagyobb ellenségeinket évröl-évre millió és millió számra a nyakunkra szaporodni, átadjuk nekik a mink van. Kár, hogy mindjárt tenyészteni nem kezdjük őket és eléjük nem tesszük sajátkezüleg terményeink javát ezzel az udvarias kéréssel: vegyétek és egyétek ! , . . Csáky Gusztáv. Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb ífflT „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl ,Szatmármegyei, Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Rákóoi-utca 36. szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hődmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
