Gazdák Lapja, 1908. október (7. évfolyam, 40–44. szám)

1908-10-30 / 44. szám

2-ik oldal

GAZDÁK LAPJA

okt. 30.

egyes darab, a mit elvesztünk, a mit idegen nációk kezére játszunk, sir az elveszített magyarság után.

Hasztalan akarnak tehát bennünket meggyőzni arrról, hogy hagyjunk már fel a paraszt felsegitésével, mert már eleget tettünk érdekében.

Tettünk igaz, de munkánknak még mindig csak a fele utján vagyunk s ha még egyszer annyit fogunk érdekük megvédésében cselekedni, még akkor sem értük el célunkat: a magyar kisgazda osztálynak, mint nemzetfenntartónak teljes megerősítését.

A gazdanapok után.

Külsőségekben impozáns lefolyásuak voltak a magyar gazdák nagygyűlései. A millió, amelyekben lefolytak, a gazdatársadalom vezetői teljes számban s vélük a földmivelési ügyek vezetője, a miniszter, fényt adtak azoknak a gyűléseknek, amelyeken ezúttal szokatlan nagy számban jelent meg maga a társadalom is. S amilyen megnyugvást éreztünk akkor, amikor láttuk, hogy az ügyek iránt immár a falusi udvarházak tájékán is érdeklődni kezdenek, ép oly jól esett tudnunk azt, hogy a gazdatársadalmi szervezetek ünnepein mindenütt ott volt a miniszter, mert ebből arra következtethetünk, hogy mint eddig, ezután is karölve

óhajt dolgozni a gazdatársadalommal. S ez a megértés biztos alapja ügyeink jobbrafordultának.

Halgattuk és megértettük a vezérek szavait. A válvetett munkával, a szövetkezéssel vagyunk egyedül képesek a jövő gazdasági haladás fundamentumait lerakni és ezen munkából ki kell, hogy vegye a részét a társadalommal a kormányzat is. Hála az időknek, hogy e tekintetben e két faktor között teljes a harmónia.

De még szorosabbá, még egyöntetűbbé kell, hogy váljék a jövőben. Mert ime itt van pl. a földmivelés- ügyi kamarák kérdése, amely kérdésben máris széthúzás látható.

A kormányzat és az exponensek tüzzel-vassal kívánják keresztül hajszolni a tervezetet s a gazdatársadalom praktikus módosításait — úgy látszik — i nem akarják figyelembe venni. Holott csakis az ilyen I retortán átment s a vidék és azok gazdatársadalmai- I nak meghallgatásával lehet egy ilyen, a jövőre messze | kiható és fontos tervet megvalósítani.

E kérdésnél tehát az egyöntetű megállapodás különösen fontos. S hogy az ügy most elódázódott, ebből azt látjuk, mintha közeledés történnék ezen közös megállapodás szerinti kivitelre. Csak megint ne a végletekig húzódjék a kamarák életbeléptetésének ügye t

Az OMGE. elnökkérdése a másik dolog, amely eldöntetlen maradt. S e tekintetben megint csak fontos az egyöntetű megállapodás a személyek iránt,

A „Máli“ borja.

Szép, szemrevaló jószág lett a Maii tehén borja. Felnőtt az asszony jóvoltából, meg is husosodott, szóval eladóvá vedlett. Azt határozta hát Pető Imre, hogy beviszi a városba és eladja.

Megfésülte szépen, uj kötőféket tett a tinó fejére, úgy vezette ki az istállóból. A felesége nógatta, de mintha e nógatással inkább visszahívta volna; sehogy sem akart menni a tinó. Közben sopánkodott is Petőné, hegy hát igy, hát úgy, hátha még sem adnánk el, hátha várnánk vele.

Végül szigorúan meghagyta az urának, hogy száz forintnál alább ne adja.

— Jól van, jól, — dörmögött Pető, bolond tán valaki, száz pengőt adni ilyen hitvány tinóért.

És neki indult. Lassan, kelletlenül, mintha ő is sajnálta volna. A minthogy sajnálta is.

De hát nagy a szegénység igy, ilyen szűkös esztendő után, meg bizony sok mindenre kell az embernek, télire valóra, interesre, meg takarmányra a „Máli- Dak“, meg a két süldőnek. Épen kapóra jön az a kis pénz.

Azután meg a Rózsi is várja már a sorsát. Eladóvá vedlett, szép szál rózsa lett belőle, a milyet olyankor leszakítani szoktak. Becsületes, dolgos ember kéri, oszt’ a leány szép, de olyan, mint a virág, korán

elhervad s akkor már senkinek sem kell. Annak a nászára is csak kell egy száz forint, tulipános láda, miegymás.

Szóval ezer helye van a pénznek.

Kora reggel ért Pető Imre a vásárba ; ő volt az első.

A többiek csak azután szállingóztak, köztük egy — falubeliek, szomszédok. Eljött a Szűri János is, négy, járom alá való tinót hozott, olyat, mint a töltött galamb. Oda állt velők a Pető Imre szomszédságába s szóba elegyedett a két ismerős.

— Hát oszt’ mit gondol kend azért a tinóért kapni? — kérdezte Szűri.

— Százhuz pengőt.

— Sok.

— Alább pedig nem lesz egy fittyinggel sem.

— Hát akkor Vissza viszi.

— Akkor sem adom.

— Mert különbek az enyéim, mégis ha ötszázat kapnék a négy darabért, odaadnám.

— Idősök ?

— Harmadfüek múltak.

Megcsóválta fejét Pető Imre oszt’ eltöprengett magában. Százhúsz pengő, igaz, mégis sok. De hát a vesződség, szegény embernek egész más jószágot nevelni, mint módosnak, szénát, eleséget venni, se legelő, semmi.

Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb SM8T „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl ,Szatmármegyei, Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5. szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.