Gazdák Lapja, 1908. október (7. évfolyam, 40–44. szám)
1908-10-16 / 42. szám
4-ik oldal. okt. 16. GAZDÁK LAPJA És megindították a küzdelmet a szőlőtermelők nemcsak a gazdasági egyesületek, de a törvényhatóságok utján is, melyek sorban felírtak a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy közgazdaságunk eme két béklyójától szabadítsa meg az országot. így tudomásunk van arról, hogy a következő megyék és városok kérelmezték a boritaladó leszállítását az országgyűléstől: Baranya, Bars, Bereg, Békés, Borsod. Csong- rád, Esztergom, Fejér, Győr, Heves, Krassó-Szö- rény, Moson, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Szeben, Szilágy, Temes, Tolna, Ung, Zemplén. Baja, Debrecen, Kontárom, Kolozsvár, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szabadka, Székesfehérvár, Sopron. Az olasz borvám ellen kifejtett küzdelmet teljes siker kisérte, pedig ott a nemzetközi politika, egy szövetséges állam legfőbb anyagi érdeke is belejátszott, mennyivel több okunk van reményleni, hogy a boritaladó törlésére vonatkozó kérelmünket, melynek teljesítése tisztán a magyar kormánytól és országgyűléstől függ, teljesíteni fogják, midőn nyilvánvaló, hogy ennek telj esi tésétől szőlőtermelésünk egész jövője függ. Csak akarnunk kell, csak impozáns módon kifejezést kell adnunk annak, hogy mindannyian, akik szőlőtermeléssel, kereskedelemmel, borok Kimérésével foglalkoznak, ezt meggyőződéssel és teljes erőnkből követelik, úgy kérésünk meghallgatásra fog találni. De szóba került ez a kérdés a törvényhozás termeiben is nem egyszer és mindannyiszor elismerték a kormány tagjai is ennek jogosultságát, aminthogy az országgyűlési képviselők többsége is rokonszenvezett ezzel az eszmével. Emlékezetes, hogy 1902-ben a pénzügyi költség- vetés tárgyalásakor már csak egy hajszálon múlt, hogy a képviselőház nyilt ülésében a horkaiadét le nem szavazták. Nemcsak az egész ellenzék, mint egy ember, de a kormánypártnak is igen jelentékeny töredéke részint ellene szavazott, részint tartózkodott a szavazástól és igy is alig sikerült Széli Kálmán akkori miniszterelnök egész befolyásával a pénzügyminiszter lesza- vaztatását megakadályoznia. Azóta is felszínen lebeg a kérdés és évenkint vagy valamelyik bizottsági ülésen, vagy a teljes ülésen interpelláció, beadvány vagy beszéd alakjában szóba kerül, ígéretekben — a legilletékesebb helyről, az időközi pénzügyminiszterek részéről — nincs hiány. Előzékeny formában kijelentik, hogy a kérdés nagy fontosságát borforgalmunkra elismerik és módját fogják ejteni, hogy rövid időn belül ezen a terhen könnyítsenek. Junktimot állítottak fel, hol a szeszadó felemelésének, hol az általános adóreformnak kérdésével, hogy egyidejűleg fog ez a kérdés is rendeztetni. Azóta, mióta ezek a stereotyp nyilatkozatok elhangzottak, a szeszadó felemelése megtörtént, az adóreformtervezet elkészült, de a boritaladó leszállításáról még ezideig pozitív formában nincs tudomásunk. Kezdettől fogva rámutatott számos felterjesztés és interpelláció arra, hogy a boritaladó leszállítása (ezelőtt ezzel megelégedhettünk volna, ma azonban annak törlését kell kívánnunk, mint egyedül célhoz vezetőt) nem jelent pótolhatatlan veszteséget, ha ezzel szemben a szeszadót felemelik. Tehát megadtuk az eszmét is, miként lehet a hiányt az állami költségvetésben pótolni. A tanácsot a pénzügyi kormány elfogadta, felemelte a szeszadót, úgy hogy az 37 millió koronával többel fog jövedelmezni, mint eddig, de a 16 millió korona nyersbevételt jelentő boritaladó törléséről azért még ma sifics szó ! Mert ugyan mit jelent ez a tétel az állami háztartásban ? Jóformán sémit. Az a 16 millió korona alig tesz ki többet az évi bevétel l°/o-ánál, mert hisz az 1909-i állami költségvetés 1555 millió korona bevételt pracliminál. Mikor először kértük a boritaladó leszállítását, vagyis körülbelül 10 millió koronával való csökkentését, akkor az állami előirányzat alig 1000 millió koronát igényelt; azóta a szükségletek egy félmiliiárd- dal növekedtek. Ha minderre találtak a pénzügyminiszterek fedezetet és fognak a jövőben az egyre emelkedő kiadásokra megfelelő alapot találni, lehetetlen, hogy éppen a boritaladó aránylag csekély összegére ne kerülne máshonnan fedezet. De még ha csakugyan nem akadna, még akkor is közgazdaságunk és állami vagyonmérlegünk szempontjából sokkal fontosabb, hogy a milliárdnyi értéket képviselő szőlőbirtokok fennmaradjanak, hogy a félmillió bortermelő, kereskedő és vendéglős exisztenciája biztosítva legyen, mint az, hogy ideig-óráig deficit nélkül végződjék az államháztartás mérlege. Nem is szólva arról, hogy egy jómódú szőlőbirtokosság sok más címen az ily módon elmaradt adót sokszorosan ki fogná pótolni. Lám, Franciaországban 1900-ban, mikor először volt igazán nagy termésre kilátás, jóformán 48 óra alatt eltörülték a boradót (csak valami jelentéktelen forgalmi adót hagyva meg), pedig ott 173 millió frankkal szerepelt ez az adónem az ország költségvetésében, vagyis kitette annak 5%át. És mégis belement abba a kormány, mert a képviselők túlnyomó többsége meghallgatta a borvidékek kétségbeejtő siralmát és egyszerűen leszavazta ezt a tételt. 4 francia költségvetés a következő évben 100 millió deficittel végződött, de a szőlőgazdaság meg volt mentve! Megmenekült azáltal, hogy a borfogyasztás egy év alatt oly óriási lendületet vett, hogy maga Páris Nagykikindai gyártmány. Bohn-féle szabad. biztonsági átfedő cserép 272. szám. BOHN M. és TÁRSAI Nagykikinda és Zsombolya. Legrégibb, legnagyobb és legjobb telep e szakmában Ausztria - Magyarországon a BOHN-féle TÉGLAGYÁRAK Nagykikindán és Zsombolyán. Alapittatott 1864. — Legelőkelőbb referenciák. SO millió evl gyártás a cs. és kir. szab. Bohn-féle biztonsági átfedő cserepekből, vasoxyd természe- 140 szetes vörös színben és kátrányozva. 7—10 Gyártmányok " BOHN-féle szabadalmazott biztonsági átfedő cserepek. ....... * Ti Legolcsóbb, legszebb tetőzet. ^ Képes árjegyzék és minták kívánatra ingyen és bérmentve. Képv. Reiter L. és T., Illyés és Friedman, Schefteli S., Konreich T. fakeresk. által, j Zsombolyai gyártmány. Szírt), biztonsági préselt átfedő cserép 253. szám.
