Gazdák Lapja, 1908. október (7. évfolyam, 40–44. szám)
1908-10-16 / 42. szám
október 16. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal város lakossága fogyasztott el H/s millió hektoliterrel, az egész birodalom pedig 18 millió hl.-rel többet, mint előző évben. Hogy a fogyasztási adó leszállítása és a fogyasztás térhódítása között mily szoros nexus áll fenn, annak klasszikus példáját szolgáltatta már 80 év előtt Skócia. Ebben az országban a borfogyasztás jelentéktelen volt, mikor pedig 1822-ben az adót — nem is valami nagyon — leszállították és ime néhány év alatt a fogyasztás 300%-kal emelkedett. Erre a fogyasztási többletre van a magyar szőlő- gazdaságnak sürgős szüksége, ha ezt a katasztrófától megóvni akarjuk. Nincs a világon oly állam, melyben a boradó oly nagy volna, mint nálunk, még Ausztriában sem, ahonnan pedig ezt az adót átvettük. Bécsben a boradó hl.-ként 8 K 48, Budapesten 12 K 70, az osztrák egyéb városokban 6 K 36, nálunk 12 K 70, Ausztriában a vidéken l K 48—4 K 46 közt ingadozik, nálunk 8 K 70 tői felmegy 12 K 70-ig. Azt hiszszük, ezzel megtaláltuk annak a kulcsát, hogy nálunk miért vesztette el a mi nemzeti italunk az ő népszerűségét, miért pártolt át a jobbmódu közönség a sörhöz, a szegényebb osztály a pálinkához. Nemzeti és kulturális, közegészségi és közerkölcsi szempontok parancsolólag követelik, hogy azt a rombolást, melyet a pálinka népünk széles rétegeiben évtizedeken át tett, a jövőben hárítsuk el. Ennek csak egv módja van : ha a boradó törlésével hozzáférhetővé teszszük a nép széles rétegei számára a jó és egészséges italt: a bort. Ennek ma megvan a módja. A bor ára tetemesen leszállott, mert az adó akadályozza annak általános fogyasztását. Tessék az adót eltörölni és akkor nemcsak az idei, még nem is oly nagy, de a remélhetőleg közel jövőben beálló 9—10 millió hektoliteres termések is hamar és biztosan fognak vevőre találni. Gondoljuk meg, hogy a mai borárak néhol már 10—12 K-ra sülyedtek, mig ezzel szemben az állami boritaladó, mint fentebb jelezve volt, 9—13 K közt ingadozik. Ha ehhez hozzászámítjuk a némely községek által kivetett 20°/o-os adópótlékot, az italmérési illetékeket, a forgalomszerinti kereseti adót stb., akkor világosan áll előttünk, hogy maga az állam jóval többet szed adók és illetékek fejében, mint amennyit a termelő az ő kockázatos, fáradságos szorgalma, tudása stb. után bruttó bevételként kap. Ily módon mesterségesen akadályozza meg tehát a boritaladó azt, hogy minden, még oly szerény háztartásban ott szerepeljen mindig a legegészségesebb magyar nemzeti ital: a bor. Követeljük tehát ennek teljes eltörlését, közgazdasági és közerkölcsi szempontból. Tiltakozzunk a legerélyesebben az ellen, hogy — amint tervbe van véve •— az állam helyett teljesített kiadások rekompenzációja- ként ezt az (legnépszerütlenebb) adót adja oda az állam a városoknak. Ezzel a helyzet sokkalta rosszabb lesz. Nemcsak azért, mert egyszersmindenkorra elesünk annak a lehetőségétől, hogy legalább egykor ez az adó töröltetni vagy leszállittatni fog, de azért is, mert ennek behajtása körül tapasztalt helytelenségek ily módon még fokozottabb mértékben fognak jelentkezni. A tettek órája elérkezett. Álljanak mint egy ember talpra az ország összes érdekelt osztályai, a szőlőtermelők, a borkereskedők, a vendéglősök, mindazok az ipari munkáselemek, melyek sorsa a szőlőtermeléssel szorosan összefügg, de végül maga a fogyasztóközönség is és jogos követelményünk teljesedni fog. A méhcsaládok kiteleléséről. Az őszi hordás csökkenésével a méhcsaládok is alább hagynak tevékenységükkel. A mit még helylyel- közzel gyűjthetnek, a család napi szükségletére is alig elég. A hasítás napról-napra szükebb körti lesz. A méhek téli lakásuk rendezésén sürögnek. Segítsünk nekik ebben. Megelőzőleg azonban tüzetesen átvizsgálunk minden családot. Ha valamelyik népnek elegendő méze nem volna s készletben levő lépesmézünk esetleg nem lenne, pörgetett mézzel etessünk. A mézet nagy adagokban este adjuk a népnek s el ne csurgassuk ; de a rablást előidézhető egyéb rendelleneséget se tűrjünk meg. Gondosan figyeljük meg, vájjon mindenütt megfelelő-e az anya. Ä tenyésztésre nem alkalmas öreg anyákat fogjuk ki s az árvaságot 24 óráig szenvedő családnak — ha elég népes — a szoktatóban adjunk be fiatal anyát; ha pedig gyönge népességű, egyesítsük más családdal. Naptárakba levő családok egyesítése a következőképen megy végbe. Miután az anyák életkorát a róluk vezetett jegyzékből pontosan tudjuk, meg kell vizsgálni, hogy az egyesítendő családok közül melyik egészen hibátlan és erőteljes ? Meggyőződve erről, a hibás, satnya, esetleg öregebb anyát kifogjuk és elpusztítjuk s a népet estig árván hagyjuk. Estefelé az anyátlansága fölött kétség- beesetten zugó árva népet lépeivel együtt azon család födődeszkával elzárt mézürébe rakjuk, melylyel egyesíteni szándékoztunk. A mint a lépek fölrakását elvégeztük, a hátsó fedődeszkát széthúzzuk, hogy az árva nép az anyáshoz lehuzódhassék. Az éj folyamán a két nép szépen összeszokik. 2—3 nap múlva a családot a mézürből a köitőtérbe lehet leszorítani. A kiürített kaptárban maradt méheket kisöpörjük, a kaptáron a röpülőlyukat elzárjuk. Az igy künnrekedt ! méhek szomszédjaikhoz húzódnak be. Ha az árva nép kasban volna, szomszédjával kell egyesíteni és pedig: este az anyátlan kast csúcsára állítjuk, lépeire hígított mézet vagy cukros vizet hintünk és szomszédját ráborítjuk. Az éj folyama alatt az anyátlan méhek fölszivják a mézet; vagy a cukros vizet és a felső kasba húzódnak. Másnap az alsó kas eltávolítható. Lépeit kitördeljük s a kassal együtt félre tesszük, a felső kast pedig helyére állítjuk. Általában csak olyan családot hagyjunk meg egymagában, melynek népe legalább 4—5 léputcát megtölt. Télire minden törzsnek legyen annyi mézkészlete, hogy azzal a tavaszi hordásig bőven megérje. 7—8 keret befödött lépesméz elegendő erre. A kaptárokat vegyük jól szemügyre : nincs-e rajtuk repedés, nyílás? Az ilyen kaptárokat még idejekorán ki kell javítani. A jó telelés sikerét ígérő e föltételek figyelembevétele után a betelelést a következő módon eszközöljük : Az összes kereteket kiszedvén, a födődeszkákat rakjuk föl. A költőtér alsó és felső eresztékébe legbelül 1 — 1 üres, esetleg virágporos lépet teszünk ; ezek után az alsó sorban jönnek a fiasitások, utánuk a mézzel félig meghordott, de egészen kiépített keretek, föléjük Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Arpád-u. 21.
