Gazdák Lapja, 1908. október (7. évfolyam, 40–44. szám)

1908-10-16 / 42. szám

október 16. GAZDÁK LAPJA 7-ik oldal vei fizesse meg azt az egy szem magot. Hanem az ilyen vásott gyereknek az nem tetszik aztán, ha tavasz - szal felküldik a fára hernyózni, hogy takarítsa meg a fát attól, amit az az elpusztított madárka könnyű szer­rel, sőt hálásan végzett volna el helyette. Kegyetlenség, szívtelen durvaság, müveletlenség és butaság a madarak — hasznos madarak — pusztí­tása. Ha már annyira szeret valaki lövöldözni, van arra tér, de ne a hasznos madarakat bántsa. Ott van a varjú, csóka, szarka, tessék azokat irtani, azok­nak a kártékonysága kiszámíthatatlan . . . Lám, a világ bármely más népe már régen tisztá­ban van az énekes madarak hasznosságával. Bármelyik országban tekintünk körül, csak azt látjuk, hogy min­denhol védik, szinte mesterségesen tenyésztik a hasz­nos madarakat, megbarátkoznak velük s a madarak a legszelídebb háziállatokká válnak: megeszik az ember kezéből a morzsákat, legyeket, nem riadnak el, ha fész­küket mindenestől leveszik s áttelepítik jobb, biztosabb helyre, nem félnek bemenni a számukra készített ga­lambházhoz hasonló kis fakalitkába, sőt odarakják fész­keiket s ha jól ismert gazdájuk belép a kertbe, vállára, fejére, kezébe repülnek, meghagyják fogni magukat s ha a gazda leül a kerti padra a madarak köréje gyűl­nek, a fülemüle pedig épenséggel az ölében fújja leg­szebb dalait. Ugye milyen szép ?! Pedig ez nem mese, ez valóság, sőt csak igen kicsiny része a valóságnak. Csakhogy sokáig kell még addig várni, mig mi a civilizáció hasonló magaslatára fogunk áJlani. Oroszor­szágot nevezik Európa legbarbárabb államának. Meny­nyire csalódnak ! Hisz Oroszországban már rég túlha­ladott álláspont a madár-kérdés, ott már rendszeresen munkában vannak véve az állatoknak e gyönge alakjai s mig ezek a kerteket védik meg az irtó hernyóára­dattól, addig az emberek nekik iparkodnak védelmet nyújtani a hideg ellen s a nagy hidegek az állandó zord időjárás dacára nemcsak az ottlevőket akarják helyes rendszabályokkal ott tartani, hannan szinte csa­logatni iparkodnak magukhoz még többet, mert ismerik értéküket, hasznukat. Csak mi, magyarok vagyunk olyan műveletlenek s hagyjuk napról-napra pusztulni, veszni hasznos madár-állományunkat. Jelen sorok Íróját az életben tapasztalt példák ezrei kényszeritették e barbárizmus elleni kifakadásra s bár tudom, hogy sokan lesznek, akik mosolyogva olvassák e sorokat és mégis, ha csak egyetlen egy em­bert nyertem meg a madárvédelem nemes, szép és ha­zafias eszméjének s ha az az egy ember csak egyetlen egy madárkát ment meg az élet számára, akkor is van nemi haszna e soroknak, mert az az egy megmentett madár, mely annyi száz és száz kártékony férget, bo­garat pusziit el naponként, már néhány százezret fog elpusztítani egy év alatt s igy meg}r az arány fölfelé s egy rövidke élet alatt kiszámíthatatlan hasznot hozhat — az az egy madár 1 S ha többen fogunk össze ennek a szép eszmének támogatására: a madarak védelmére s mindegyikünk csak egy-egy madarat ment meg az élett számára, akkor már egy nagy lépéssel vittük né­pünket a civilizáció, a jó megértése és követése, a cél felé. Csáky Gusztáv. A lovak megugrása és annak ellenszerei. Hogy a kocsilovak megiramodása gyakran és nagy szerencsétlenségeket okozott, mindenki előtt ismeretes és már több segítő javaslatot hallottunk, melyek azon­ban nem igen vezettek célhoz. Nagy visszásság az, hogy a szemellenzők még nem távolittattak el. Fiatal lovak tanításánál még helyénvaló, de behajtott lovak- | nál egészen másképpen áll a dolog. A lovak meglehe­tősen messze látnak hátrafelé is és már idejekorán észrevesznek mindenféle tárgyat, melyeket a szemellenző j használatánál nem láthatnak meg. így történik azután, hogy ezen tárgyakat az utolsó pillanatban veszik észre, j az állatok megijednek és hirtelen megszöknek, elragad- | nak. Berlinben ezen szemellenzők használata a fiakerek- | nél szigorúan tiitva van. A lovak megiramodási módja igen különböző, j Hirtelen ijedtségében az állat legtöbbnyire vágtatni kezd j és nem állítható már meg. Lovak erős vágtukban szá- J jukon érzéketlenek lesznek, különösen kétfogatu hajtó- í kocsiknál. Gyakran eljárásuk az, hogy a kantárnak gyeplő részét szájukkal megfogják és ezáltal a gyeplő ! hatását veszti. Az utóbbi a leggyakoribb és a legköny- ; nyebben lehet azon segíteni. A kantár jobb gyeplő- gyürüjére egy szíjat erősítünk s azt az álladzó lánc | középgyürüjén keresztül a bal gyeplőszijhoz csatoljuk feszesen. Igen jó szolgálatokat tesz ez a hátas és hajtó ! lovaknál. Mindenekelőtt óvakodni kell, hogy a ló szökés 1 előtt menetelési módját változtassa; lovak, melyek erő­sen előretörnek, minden alkalommal meg is szöknek s akkor már késő. Igyekezzünk oly fejállitást elérni, mely legkevésbbé engedi a megszökést és a menetelést is meglassítja. Egyik gyeplőt rövidebben kell fogni, mint a másikat, ha a megszökés fenyeget. Lovaknál, melyek oldalra haj­tott fejjel szöknek, vagy gjmplőbe feküsznek, ne felejt­sük el, hogy az állatok abszolút ereje nagyobb, mint az emberé, ne igyekezzünk a gyeplőt mindig erősebben meghúzni, minekfolytán a lovak mindig érzéketlenebbek lesznek szájban, hanem célszerűbb a gyeplőt egyszerre szabadon engedni; a ló, mely a szokott ellenállást nem érzi. észretér és kezes lesz. Különös, hogy a lovak csak ritkán tanúsítanak passzív ellenállást, sok csak addig ellenkezik az emberrel, mig az ellenállást érzi. Nyugalom és lélekjelenlét a fődolog. A legártat­lanabb szökése a lovaknak egjmnes országúton. Ha különben a kocsi rendben van, legegyszerűbb a lovakon néhányszor alaposan végig vágni és rohanni hagyni. Hamarosan elfog menni a kedvük. Jól fékezett kocsival egyáltalán nem mehetnek messzire. Igen veszedelmes a megszökés rossz hidaknál. Itt a gyeplők erősen tar­tandók. A sok biztonsági eljárást illetőleg a legtöbb csak reklám és a gyakorlatban épp oty hamar tűnnek el, mint ismeretesek lettek. Ezekkel részletesebben nem foglalkozhatunk, mert azoknak értéke is problematikus. A biztonsági zabla két, a szájon keresztül menő s egy­máson fekvő zablából áll, az egyik nagy gyeplőkarika a jobb oldalon, a másik pedig a bal oldalon van. A zabla másik végén van egy kis karika, mely a kantár­hoz van szijazva. Ha a lovak csendesek, úgy a kantár­rész tartja a két zablát, ha a lovak megszöknek és a gyeplő erősen lesz meghúzva, úgy a gyeplőgyürük le­felé huzatnak és a kisebbek a ló szájába jönnek és ezáltal az kinyílik. Ez a szerkezet jó szolgálatot teljesít. Minden azonban a kocsis hidegvérétől, figyelmességétől és lélekjelenlététől függ; hogj7 egy nagj' része a sze­rencsétlenségeknek a kocsis vigyázatlansága, elbizako­dottsága és gyakorlatlanságából keletkezik, általánosan ismeretes. R.—6. T. Hasznos tudnivalók. Irtsuk az egereket. Ha a cséplés bevégződött és a tarlót feltörték, az egerek nagy része a cséplőhelye­ken maradó szalma- és törekkazlakba szorul, a hol

Next

/
Thumbnails
Contents