Gazdák Lapja, 1908. szeptember (7. évfolyam, 36–39. szám)

1908-09-11 / 37. szám

szept. 11. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal Spe et laboré ! Az egyetértő és kitartó munkát minden bizonynyal siker fogja követni. — Erősen hisszük és reméljük ! Ábrahám Sándor. Gazda gyűlés. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmányának 1908. évi szeptember hó 9-én d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza nagy termében tar­tott ülésén jelenvoltak: Szeőke Barna alelnök, Vilá- gossy Gáspár titkár, dr. Böszörményi Emil, Domahidy István, Kölcsey Gábor, berencai Kovács Jenő, Mada- rassy Dezső, Madarassy Zoltán, Maróthy Sándor, Posz- vék Nándor, Szarka Andor, Szeőke Sándor, N. Szé­kely Mihály, Sz. Tréger Albert igazgató választmányi tagok, valamint Domahidy Pál, dr. Galgóczv István és Kállay Szabolcs egyesületi tagok. Alelnök a megjelenteket üdvözölve megnyitja az ülést. Napirend előtt felszóllal dr. Böszörményi Emil választmányi tag, a titkári hivatal átadására kiküldött bizottság tagja s bejelenti, hogy a titkári hivatal át­adása még nem nyert teljes befejezést és szükséges­nek tartja, hogy a kiküldött bizottság az átadás foly­tatása és befejezése céljából újból jöjjön össze. Na­gyobb vita fejlődött ki e tárgynál, melyben résztvettek berencei Kovács Jenő, Poszvék Nándor választmányi tagok; alelnök indítványára kimondja az ülés, hogy a számvizsgáló bizottság felkérendő a titkári hi - vatal átadísa alkalmából egy vagyon leltár készí­tésére. Múlt ülés jegyzőkönyve felszólíalás nélkül hitelesíttetik. Titkár felolvassa a kiküldött bizottság eiaborá- tumát a mezőgazdasági kamarák felállításáról szóló törvényjavaslatról. A gyűlés a bizottság javaslatát csekély módo­sítással a következő szövegezésben magáévá tette : legnagyobb lelki nyugalommal fűzte mind a kettőt az akgatójára. így volt, megvolt, Bató gondolt magában valamit, de nem szólt. Mentek tovább. A tengeriíábla végén Lion megint megállóit. Gyönyörűen állott, sokáig. Alig lehetett előre moz­dítani. A foglyok a paréj közt pompásan kitartottak. Végre! . . . brrrr! — felrepült a csapat. „Brumm-brumm! bumm-bumm! két duplázás történik nagy gyorsasággal egymás után. Ezúttal Bató nem sietett. Megvárta, amig a ba­rátja, aki elég szelesen szokott lőni, kilövi a puskáját, arra a két lövésre semmi sem esett. Akkor nyomta meg ő a ravaszt kétszer. Ámbár csinos messzeségben voltak már a foglyok, mégis lelőtt kettőt, mint az imént. A kutya sietett teljesíteni kötelességét, jnent a foglyokért s hozta egymásután mind a kettőt megint a gazdájának. Kacsás felfűzte mind a kettőt. Akkor oda­fordult komolyan a bámuló Batóhoz : — Hallod-e Gábris, neked ma rossz napod van! Gábris mit mondhatott erre ? Megcsóválta a fejét s azt felelte : „az ám !“ Bársony István. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, miután az érdekképviseli alapon a magyar gazdatársadalom fel­virágoztatását célozza s ennek előmozdítására egy már régen tervbe vett újítást, a mezőgazdasági kamarák létesítését sürgeti, mint üdvös intézményt, örömmel üdvözöljük. A javaslatnak beható tanulmányozása után a gazda­közönség érdekeinek szem előtt tartása mellett ezen törvénytervezetet a mostani formájában azonban nem véleményezhetjük, mert a megindokolás határozottan a kerületi rendszer mellett érvel s a mezőgazdasági ka­marák megyénkint való felállítását helyteleníti. Tény az, hogy minden törvénynek oly alapon kell felépülni, mely az illető nép történelmi fejlődésével összhangban van, már pedig ha hazánk ezredéves múlt­jára visszapillantunk, azt látjuk, hogy féltve őrzött megyei rendszerünk volt mindig az, amely politikai, közigazgaiási és más tekintetben helyét mindenkor megállotta s hozzá talán épen ezen okból kifolyólag oly előszeretettel ragaszkodtunk ; mig viszont a kerü­leti rendszer iránt, mely az absolut korszakban lett hazánkra rá erőszakolva, melegedni soha nem tudtunk s az bármely téren lett is nálunk alkalmazva, sehol nem vált be, mert a magyar nép jellemével, gondolko­dásával a kerületi rendszer ellentétben van, mi/ a megyei rendszer ezer év óta összeforrott velünk. Érre egyik példa a kerületi állattenyésztési felügyelőség, melynek száma hovatovább szaporítva lett, mi valószí­nűleg a megyei rendszerre fog vezetni s ez esetben működése a mostaninál feltétlenül sokkal sikeiesebb lesz. Másik példa reá a kereskedelmi és iparkamarák, hogy ezek a iiozzájok fűzött várakozásoknak meg nem feleitek, ezt a javaslat indokolása is elösmeri. Nagy j tévedésben van azonban a javaslat, amidőn ennek okát I a központi szerv hiányában keresi, holott ezt a kerületi rendszerben találhatjuk meg. Egyszóval Magyarországon mindazon intézmények holt szervezeteket létesítenek, mindazdn törvények papirmalasztok maradnak, melyek a kerületi és nein megyei rendszeren épülnek fel. Alapos tehát aggodalmunk, hogy bár a föidmive- lésügyi miniszter ur Önagyméltósága gazdatársadal- munk fejlődését és jövőjét provedienciális tapintattal és előrelátással biztosítani akarja, ennek egyik legfőbb eszközét a kamarai rendszerben látja, Önagyméltósága intencióit a megbízásából kidolgozott javaslat épen az említett oknál fogva nem fogja megvalósítani. Ezért nem tudunk megbarátkozni azon gondolattal, hogy a tervezet ez alapon törvényerőre emelkedjék. De a javaslat indokolásában felhozott érvek sem a kerületi, hanem a megyei rendszer mellett bizo­nyítanak. A kerületi rendszer támogatására van pl. fel­hozva, hogy az érdekképviseleti működés az erők tömörítését igényeli. Ez feltétlenül és teljesen igaz, azonban kisebb "területen, vagyis egy-egy megyében e tömörítés könnyebben eszközölhető, mint több megyé­ből alakított kerületben. Anyagi erők csökkenéséről sem lehet szó a megyei rendszer mellett, mert nagyon természetes, hogy egy megyei alapon h'te itett ka­marai központ a kisebb bevételt jobban és célraveze­tőbben tudja felhasználni, mint egy kerületi központ. Ami pedig a kamarák erkölcsi súlyát illeti, arra nézve, — ott, hol az érdekképviselet szerepel indító rugó gyanánt, — egy jogos felszólalásnál nem szabad az elintézésben döntő faktorként szerepelni annak, hogy mely egyszerű, oicsó nagy munkaképességű s csak egy embert igé­nyel, különösen kisgazdáknak és szőliötulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermihályfalván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 36 korona árban. Szabaöaíniazolt «I u j »Kézi (venyige) szecskavágó,

Next

/
Thumbnails
Contents