Gazdák Lapja, 1908. szeptember (7. évfolyam, 36–39. szám)
1908-09-11 / 37. szám
2-ik oldal szept. 11 GAZDÁK LAPJA Ezért foglaltunk felemelt fővel állást ellene s velünk minden a gazdaérdekeket igazán szivén viselő rokon eg}'esület. A h egy vi dék i akció kiterjesztése. Több Ízben volt már szó arról, hogy a szegényebb vidékek gazdasági előmozdítására, különösen 'a nemzetiségileg veszélyeztetett vármegyékben a hegyvidéki akcióhoz hasonló tevékenység terjesztessék ki, amelynek célja volna azokat a pontokat akciója keretébe bevonni, amelyek gazdasági előrehaladása, létkérdése a magyarságnak. A mi vármegyénk is, annak keleti része, továbbá Szolnok-Doboka és a Szilágyság szintén ilyen exponált vidékek, ahol az Ugocsa-, Bereg- és Máramaros vármegyékhez hasonló akcióra bizony szükség volna. — Ezért adunk visszhangot e helyen egy a szilágysági érdekeket védő, de a mi s általában az említett vármegyék gazdasági érdekeit előmozdító oly intézkedésről, amely a hegyvidéki akció kiterjesztését sürgeti. * A Szilágyság, a régi Partium főrésze, a magyar birodalom egyik legekszponáltabb helye volt a múlt idők háborús zivatarai között. Ez volt az ütközőpont az erdélyi és a magyarrészi külön érdekek idején. Minden pártnak mostoha gyermeke, mely a legtöbbet szenvedett és a legkevesebbet njmrt. Ettől az időtől datálódik az a közgazdasági nyomor s nemzeti pusztulás, mely a vármegye legmagyarabb részeit oly erősen kikezdte, sőt néhol madjnem megsemmisítette. Ennek a megfogyott, elszegényedett magyarságnak, mely ősei birtokát véres verejtéke hullásával a mai napig is megvédelmezte, mely a haza szolgálatában és a múlt századok nemzeti küzdelmeiben fogyatKozott meg számban és erőben : nagy adósa a magyar nemzet. S most, mikor a nyomor és elszegényedés sóhajait hallatja a Szilágyság: nemzeti becsületből kell védelmére sietnie az egész magyarságnak ! Az a bizalom és erős hit, hogy a Partium hazafias népének szolgálatai még nem merültek feledésbe s az a reménység, hogy a Szilágyságnak ama jövőbeli, i nagyfontosságu szerepe, melyre földrajzi fekvésénél, j kultúrájánál és közgazdasági erőinél fogva egyaránt hivatott, az ország vezető férfiai előtt sem ismeretien, arra vezette Szilágysomlyó város hatóságát, hogy a vármegyei székhellyel, Zilahhal, összes nagv- és kisközségeivel érintkezésbe lépve, együttesen hathatós mozgalmat indítsanak az iránt, hogy a Szilágyság gazdasági fejlesztése érdekében a vármegye területére hegyvidéki kirendeltség szerveztessék, illetve létesittessélc. Az eszme nem uj, de épen ez a legfőbb előnye. Kipróbált intézményről van szó, melynek áldásos hatását a Székelyföldön és a ruthén vidéken mindnyájan ismerjük. Mindkét helyen a legszélesebb körű közgazdasági munkát fejtett és fejt ki mai napig is a kirendeltség, s úgyszólván egy csapásra megszüntette azt az óriási nyomort, melyben a munkás, derék székely és ruthén nép sínylődött. Munkás és derék a Szilágyság népe is. Becsületes és józanéletü. Kegyelmet, alamizsnát nem kíván, ! sőt el sem fogad — ha munkája van, megél ő két dolgos keze után a jég hátán is. Munkát adjunk tehát | a munkára éhes népnek, ne alamizsnát. Ily irányú segítő akcióra van szüksége Szilágyvár- ; megyének; ezt kell akarnia minden tényezőnek, ki- | nek a Szilágyság sorsában intéző szerepe van. Fogjon j kezet a vármegye minden városa és községe a moz- 1 galom érdekében, pártolja a sajtó és dolgozzék érdekében mindenki, kinek szükebb hazája : ezen vármegye j sorsa szivén fekszik s a pusztuló magyarság érdekében cselekedni kíván. Akinek nincsen szerencséje. Bató Gábris kitűnő vadász és sokat is tart arra, hogy jól lő. Ellenben a barátja. Kacsás Ferencz, a leg- ( ritkább esetben hibáz rá valamire, ami röpül, vagy fut. De azért, elég gyakran vadászgatnak együtt, Batónak tudniillik annyi malőrje volt már a vizsláival (egyiket ellopták, másikát lelütötte a vasút, har- madikát széttépték a malaczos koczák), hogy egyidőre nem akar megint kínlódni kutyaneveléssel. Szent hite, hogy úgyis hiába lenne ; tönkre menne nála mihamarabb a legjobb vizsla is. Sőt a legjobb tán még leghamarabb. Kutyája tehát nem lévén, szívesen szegődött Kacsás- hoz, aki nemrég vett egy hires Fónagy-féle pointert, amelylyel az utolsó rongyos fürjig minden vadat össze lehetett szedni a határban. Így aztán elmulattak ketten még a gabácsi dombokon is, ahol pedig nem mondhatni, hogy túlságosan sok lenne a vad. No. de ott volt velők Lion, a hires orrú vizsla, ami vad akadt, azt az megkereste, így vadászgattak kettesben egy szép szeptemberi ! napon az idén is. Lion talált egy falka foglyot, megállotta. Amint a tuczatnyi madár felrepült, Bató két gyors lövéssel kivette belőlük a dézsmát. Két fogoly esett. Kacsás is kétszer lőtt. Sőt lőtt volna négyszer is, ha még egy puskája van, amit hirtelen a kezébe nyomnak. Ám ami az eredményt illeti, az sajnálatos volt. A többi tiz fogoly vidáman repült a tengeritábla végéig s ott megült. Azalatt, hogy a szálló madarak után néztek a vadászok, Lion hamarosan teljesítette kötelességét. Látta, hogyan esett két fogoly. Elhozta hamar előbb az egyiket, azután a másikat — Kacsásnak. Kacsás a Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte, első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl ,Szatmármegyei, Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5. szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
