Gazdák Lapja, 1908. augusztus (7. évfolyam, 32–35. szám)
1908-08-28 / 35. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA aug. 28. nyomjuk; más szóval kivegyük az egyik éhező szájából a kenyeret, hogy azzal a másik jól lakjék! Igaz, hogy az élethez minden született embernek joga-van, de az is igaz ám, hogy a létfentartás pedig minden egyednek kötelessége lévén: a philaritropiának akkor van létjogosultsága, ha az másnak kárával és megterheltetésé- vel nem jár és soha sem lehet indok arra, hogy a munkátlanság, henyélés és kényelem molochját tápláljuk, vagy a socialismus torkát betömjük. Csak azért, hogy nekünk alkalmatlan ne legyen. Dehát igy válik valósággá a száló ige, hogy: „Adót mindig ott kell szedni, ahol van még mit elvenni.“ Mondjuk azután még, hogy nem vagyunk modern állam s igazságérzetünk nem illenék Afrika vadonjaiba. Rusticus. Közös bajok. (Á.) Szatmár vármegye a Szilágysággal egy végvár. A magyarság végvára, körül kerítve terjeszkedő nemzetiségekkel. Hála Isten, azonban még elég erős. Munkája, szorgalma az itt lakó magyarságnak ellentálí a rohamnak, öntudata a népnek, az anyaföld termékenysége, s a vezetők irányítása határt szab a terjeszkedésnek s azt mondja: „eddig és ne' tovább!“ Nem igy azonban másutt. Ott a hegyes-völgyes szép Székely országban, ahol ma már minden talpalatnyi föld megszerzése a magyarság részére egy vívmány. A mi munkánk itt, a magyarság határmesgyéjén azonos azoknak a munkájával, akik a székelység megmentése érdekében fáradoznak, S azért kisértük figyelemmel és szimpátiával a most lezajlott székely kongresszust, amely rövid időn belül immár a második. A székely társaságok orsz. szövetsége, amely rendezte, nem végzett felesleges munkát, mert egyrészt megnyugtatott bennünket arról, hogy a székelyek társadalmi, kulturális és gazdasági érdekeinek hű istápolója volt eleddig is nemcsak a szükebb Erdély, de különösen a vele határos testvérvármegyék és megnyugtatott bennünket arról, hogy a mi munkánk itt, a végvárakon megoszlik a székely vármegyék munkájával s igy biztosítja az eredménjd. Ha végig tekintünk a bajon, a székelység bajain és az itteni olyan falvakén, amelyek veszélyeztetve vanA Szenice völgyéből. „Itt születtem én ezen a tájon.“ Az egykor vadregényes Szenice völgyében, a Retyiszel alján. De el kellett hogy jöjjek onnan s azóta bizony egy emberöltőből eltellett vagy tiz év. Nem sok idő, mégis milyen változás történt ez alatt; rá sem lehet ismerni a Szenice völgyére. Eltűnt onnan minden, a mi egykor széppé, kedvessé tette, el a zugó erdő, a pázsitos hegyoldal, a patak kristály szine, a virág, a madárdal, minden. Ott a hegyoldalban, ahol egykor egy kedves erdészlak állott, ma nagy kéményes gyárépület, amely immár elhasználta a közel erdő fáját, feldolgozta az egykor pázsitos hegyoldal kőzetét, gyári salakjával bemocskolta a kristálytiszta hegyi patakot, és örökös zakatolásával elűzte mind a mi madár volt egykor a tájékon. És mintha az a változás az embereket is megvette volna, ma szurtos gyári munkások a Szenice völgyi falvak lakói, azok, akik egykor a szabad természet fiai voltak, akik az erdőkben, a legelőkön, szántóföldeken keresték meg a mindennapi kenyerüket A lelkűk, a szokásuk, életmódjuk is megváltozott. És a világnézetük is. Valamikor mit tudtak ők az elégedetlenségről, a szociálizmusról ? eszükbe sem jutott ilyesmi. De haladtak a korral. És ez a haladás feldúlta csöndes lelkűk világát, igazi proletárokká változtatta őket, mert tudatára ébredtek annak, mennyit kell dolgozni, küzködni csekély bérért. A szüntelen együttlét egyes egyének merész gondolkodását beleplántálta a másokéba, ezek ismét a családokba s ime ez változtatta meg a csöndes Szenice völgyi falvak életét. Aki régen bennök élt, ma alig ismer reájok. A mai Szenicevölgyi falu csöndjét, nyugalmát az italban élvezetet keresők zaja üti fel. A korcsma és tájéka különösen ünnepnapokon kora reggeltől késő éjszakáig hangos s akik bent dorbézolnak, szurtos, hétköznapi öltözetben vannak, mintha nem telnék nekik ünneplő ruhára. Valamikor pedig milyen szép szürdolmánv, tiszta varrottas volt azokon az embereken, akik hat napi munka után a hetediken hálát adni mentek az Urnák az Istenházába ! És amilyenek az emberek, olyan a falu képe is. Az egykor szép fehérre meszelt házikók vakolatát megviselte az idő, lyukas, foltozatlan a tetejök; itt-ott egy kidőlt ajtófélfa és sár és piszok a ház eleje, az udvar. Hej! be másként volt ez! Nem is olyan régen mintegy gondozott kerten folydogált itt keresztül a Szenice ; tőle jobbról, balról dús szántóföldek és legelők, ezek között a tiszta, csöndes falvak, itt egy major, ott egy kis erdészlak és fent a lejtőn a szép tölgyes-bükkös erdők egészen a havasig. És ezek mind telve voltak virággal és madárdallal. Ma mennyire meglátszik itt is az idő s az élet rohanása .... —gh. Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 1 ő-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl ,Szatmármegyei, Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5. szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rastagyár.
